Lora Swan naplója 6.fejezet

Nyugodtam aludtam egészen hajnali egyig.Arra keltem hogy a szél csapkodja az ablakot.Csodás.Becsuktam az ablakot.Egy árnyat láttam keresztül futni a kerten.Jobban szemléltem hátha valaki ismerős.Újra láttam az árnyat, ezúttal egy bronzvörös bozontos haj tartozott hozzá.
-Edward Cullen azonnal hagyd abba a mászkálást és gyere be az esőből!-kiáltottam ki.
-Arrébb mennél?-Edward az ablak alatt áll.
Arrébb álltam és Edward bemászott az ablakomon.
-Milyen irónikus... anno ez Bella szobája volt.Nem sokat változott.
-Mondom hogy a sors fintora-mosolygok.-Adok valami törölközőt.Szeretem ezt a szőnyeget.
-Ne haragudj.
Kisiettem a fürdőbe és a szekrényből elővettem három fehér törcsit.Cipő kabát és haj.Tökéletes.Visszamentem a szobámba.Edward a rajzaimat és a cédéimet szemlélte.
-Na mi az?Ebben is hasonlítok Bellára?-a háta mögé álltam és a hajára tettem az egyik törcsit.
-Nem... ebben más vagy.Bella nem rajzolt ilyen szépeket.-mutatott egy Alice fénykép mására és a haját törölgette.
-Szabadidős foglalkozás.Két perces művek.Ha több időt szánok rá jobbak.
-Lerajzolnál engem?-kérdezte
-Ott vagy-mutattam egy másik fénykép mására.Edward feküdt a fűben felette a nagyi fiatalon és nevetnek.-Olyan boldognak tűnik... -simítottam végig nagyi arcán.Régen nem hittem el hogy így nézett ki fiatalon.-Felszabadultnak... nagyon szeretett ugye tudod?
-Mai napig fáj hogy ezt tettem vele.Hidd el hogy utána húsz évig nem voltam otthon.Nem bírtam a többiek szemébe nézni.Azt hittem így jobb lesz neki.Elfelejt talál egy rendes férjet rendes élettel, szerető család... egy szép befejezést... boldog happy end... de erre nem gondoltam volna...
-Merre jártál?-elé léptem és megfogtam a két kezét.
-Nem néztem a várostáblákat.De Phoenixben is voltam.Akkor nem láttam.Csak évekkel később mikor már te is megszülettél.
-Baromi ronda gyerek voltam.De ő imádott.Nem különösebben mint az öcsémet...-elszorult a torkom.
-Az öcséd is meghalt?
-Pár órás volt csak.Koraszülött volt lyukas szívvel született ráadásul még a tüdeje is elzáródott és nem tudták megmenteni.Csak két percig foghattam.
-Sajnálom.
-Nem kell.Nem szenvedett sokat az élettel.Nem úgy mint én.-a könnyeim gyűltek és gyűltek a szememben.
-Add ki magadból.Mikor én is tizenhét voltam akkor pusztított a spanyolnátha.Édesapám az első hullámaiban halt meg.Édesanyám később.Carlisle akkor abban a kórházban dolgozott ahol mi voltunk.Megkedvelt minket.Édesanyám utolsó kívánsága volt hogy mentsen meg engem.Mindegy hogy hogyan de mentsen meg.És... megtette.Miután édesanyám meghalt én is kiadtam magamból mindent.Hidd el könnyebb lesz.Mesélj Lora.-az ágyamra húzott és mindvégig fogta a kezem.
-Tizenkettő voltam mikor meghalt a nevelőnőm.Nagyon szerettem és nagyon sírtam utána.Aztén két évvel később megszületett az öcsém.Darren Swan.Nagyon édes kisbaba volt.Egész pontosan négy órát és tizenhét percet élt.Utána az egész család gyászban volt.Tizenhat éves koromban anyuék balesetet szenvedtek.Épp egy sínen mentek keresztül mikor a kocsi leállt és ők ottmaradtak a sínen.Jött a vonat és nem mozdult a biztonsági öv.Meghaltak.A nagyiékhoz költöztem.Tárt karokkal fogadtak.Nagypapa áttétes tüdőrákos lett.Meghalt két héten belül.Ketten maradtunk mint Swanek.Nagyi minden este történeteket mesélt.A legtöbbet rólatok.Szinte még mindig hallom az utolsó mondatait.Edward szeretlek... Edward ne haggy itt... Kérlek...-elsírtam magam.Edward gépies mozdulatokkal átölelt és a hajamba temette az arcát.Az ölébe húzott és úgy ringatott.Kizokogtam magam.Nem tudtam már visszaaludni.
-Annyira restellem...
-Nem kell.Mindenkivel megesik.
Nyomtam egy puszit fagyos arcára.
-De a legtöbbször velem.Köszönöm.
-Nincs mit.
-Szóval.Iszom egy kávét és lerajzollak.Aludni ma már nem fogok.
-Felőlem.-felkapott és levitt a konyhába.Azt hittem rókázni fogok.
-Jézus.-mondtam mikor a lában újra szilárd talajt észlelt.
-Szóval anyudék miatt félsz ennyire minden gyorstól.
-Legfőképpen a kocsiktól.
-Velem meg fogod szeretni.
-Kétlem de azért köszi.
Lefőztem a kávémat és megittam.Edward közben kérdezősködött.Hobbi kedvenc színek ilyesmi.Rágyújtottam.
-Nem zavar hogy folyamatosan mérgezed magad?
-Nem különösebben.
-Pedig kéne.
-Nézd nekem már úgyis mindegy.Nincs családom.Nincs semmi amiért élhetnék.Senkinek sem fogok hiányozni ha meghalok.
-Depressziós vagy?
-Talált.
-Mióta?
-Több mint öt éve.Én már nem fogok megváltozni.
-Kell neked egy hét Emmett és Alice társaságában és máris más leszel.
-Majd kipróbáljuk.Na gyere.Ezúttal az én tempómban-nyújtottam a kezem.
-De az lassú... -mondta hosszan elnyújtva az ú-t aztán egy ravasz mosollyal felkapott és letett az íróasztalomra.
-Most nem is lettem rosszul.
-Látod?Kezdesz hozzászokni.
-Vagy csak lelassultál.
-Mindegy.Készül már az a rajz?
-Máris.-előkerestem egy papírt és ceruzát és rajzolni kezdtem.Edward nehéz alany volt.Mozdulatlannak mozdulatlan volt, de volt valami a vonásaiban ami vonzott.Nehéz de könnyű... kontraszt.Egy fél óra múlva elégedetten csodálta a művemet.
-Te ez... csodás.Nagyon tehetséges vagy.Befuthatnál művészként.
-Már befutottam.Tizenhét év alatt annyi mindent csináltam hogy nem is gondoltad volna.
-Majd elmeséled.Nekem indulnom kéne a suliba.Hét óra.
-Ja nekem is.
Kérdően nézett rám.
-Ma én leszek a tesitanár.Meg a héten végig.
-Manson beteg?Jiháá.
-Nem lesz könnyű életed mellettem.
-Majd meglátjuk.Elvigyelek?
-Nem kell.Nem lakom messze.
-Dehogynem.Na jó egyezzünk meg.A suli előtt tíz méterrel kiteszlek.Előre mész aztán befutok én is és mint jólnevelt diák bekísérlek a tanáriba.
-Megbeszéltük.Átöltözöm.
Elővettem egy fekete tréninget, edzőcipőt, egy toppot, tiszta fehérneműt.Lefürödtem bepakoltam a cuccom egy táskába és felöltöztem.Edward hazament a Volvóért.A konyhában vártam hogy megérkezzen.Egy autó dudált.És megérkezett ő.Már nem is utálom annyira.Most hogy megtudtam az élettörténetét... kezdtem megkedvelni.Beszálltam a kocsijába.
-Szia újra.
-Helló-mosolyogtam és nyomtam egy puszit az arcára.-Nem tudom honnan jött.Csak jött.
-Nem bánom.-mosolygott.
-Induljunk.DE száznál többel nem mehetsz.
-Igenis Lora néni.
Fejbevágtam.
-Ne nénizz nekem mert fiatalabb vagyok nálad.Egész pontosan száz valahány évvel és két hónappal.Tényleg ne menj száznál többel.Rosszul leszek.
-Jó oké.És akkor nem ha megígérem hogy vigyázni fogok rád?
-Talán...
-Egész pontosan mitől félsz?-kérdezte és közelebb húzódott.
-Hogy nekimegyünk valaminek.És hogy meghalunk.És hogy hányni fogok.
-Beépített radarom van.Nem halunk meg.Nem megyek neki semminek.Nem fogsz hányni-mondta a nyakamba.
-Akkor jó-sóhajtottam-Menjünk.
Indított.A tájat figyeltem.Már amennyit láttam belőle.Aztán Edwardra néztem.Engem nézett.Elmosolyodtam.Az ujjait összekulcsolta az enyémmel.Boldognak éreztem magam.Ennyi év után... megérdemeltem.A suli előtt Edward megállt.
-Megyek megyek-mondtam.Megpuszilta az arcom.
-A harmadik órám tesi.Találkozunk.
-Hát persze.Szia.
-Szia.
Elkezdtem sétálni a suli felé és egy picit ide oda ringattam a csípőmet.Megszokás.A suli előtt megálltam és rágyújtottam.A tanítványaim rámköszöntek.Mosolyogva visszaköszöntem nekik.Mikor a Volvo leparkolt, és Edward elindult a sulihoz elolttottam a cigimet.Edward elment mellettem.
-Mr.Cullen!-szóltam utána.
-Igen tanárnő?
-Megmutatná nekem merre van a tanári?
-Természetesen.Erre tessék.
Ez a színjáték csak arra kellett hogy a többiek ne vegyék észre hogy mi... nem tudom minek lehet nevezni a kapcsolatunkat.Érzek valamit, de nem tudom mi az.Nem éreztem még ilyet.Mi ez?Szerelmes lennék Edwardba?Az biztos hogy kötődöm hozzá... de milyen értelemben?És ő mit érez?Ááá nem értem ezt az egészet.Hihetetlen.
-Itt is vagyunk Miss Swan.
-Köszönöm Mr.Cullen.-rákacsintottam és beléptem a tanáriba.
Bent döbbent csönd.Az órára néztem.Hét óra harminc egy perc.Basszus.
-Elnézést.Késtem egy percet.Röstellem többet nem fordul elő.
-Semmi baj Miss Swan.Üljön le-mutatott Alex egy szabad helyre.Illedelmesen lecsüccsentem és hallgattam.Elmagyarázták hogy kinek mikor merre lesz tesije és ilyesmik.Adtak egy öltöző egy szertár és egy teremkulcsot.Csodás.A szertárba bepakoltam a cuccomat, levettem a melegítőfelsőm, a cipőm és felvettem a fekete balettcipőt.Besétáltam a terembe.Nem volt valami nagy.Ez van.
Csináltam egy lazább bemelegítést és felmásztam a bordásfalra.Hirtelen nem tudtam mit csináljak.Aztán feltettem a lában és lógtam mint egy oposszum.Ez ellazított.Csodás.A gyerekek bekukucskáltak a terembe.Kilencedikesek... vagyis nem sokkal fiatalabbak nálam.
-Álljatok tornasorba-kiáltottam.Be is álltak de közben beszélgetni kezdtek.
-Duma nincs-kiáltottam és leugrottam.Nyomtam pár bóglit meg ilyesmiket és előjük álltam.
-Tisztázzuk a helyzetet.A tesitanárotok beteg és én helyettesítem.Eredetileg balett-tanár volnék de mivel Mr.Richards megkért ezért helyettesítek.Nekem sem lesz könnyű de muszály megjegyeznem a neveteket.Mivel nem vagyok valami óriás alkat ezért nem fogunk kosárlabdázni.Aki dumál úgy megtépem hogy az anyja se ismer rá.Vagy elküldöm nyújtani.Nem lesz benne köszönet.Értve vagyok?
Morogtak valami igen félét.
-Ezt nem hallottam.
-Igen tanárnő-zengte a kórus.
-Szóval.Én nem fogom azt csinálni hogy tíz kör futás és nem érdekel kinek mi baja van.Szépen bemelegítünk aztán... majd még eldöntöm.-mosolyogtam.-Szóval.Álljatok három sorba.-megcsinálták.-Jó.Na most.Ki jár innen balettra?Kezeket fel!-három magasba nyújtott kezet láttam.A magas szőke lány /Jessica/ egy alacsony barna /Gina/ és egy átlagos magasságú vörös/Sarah/.
-Tökéletes.Figyeljetek arra ami most jön mert holnap edzésen csinálni fogjuk.Zárd össze a lábad, hajolj le, fogd meg a bokád és húzd a térdedhez magad.Fájni fog.Ezzel bemelegszik a combod és a vádlid.Csináld, csináld!Úgy egyszerű hogy akkor húzod magad mikor kifújod a levegőt.Akkor az izmaid kicsit elernyednek és könnyebb.Na meg nem fáj annyira.-az egyik langaléta srác tök terpeszben kezdte el csinálni.F.asza.
-Kérlek zárd össze a lábad-mondtam neki
-De úgy fááááj-panaszolta
-Ez a lényege.Azért fáj mert nyúlnak az izmaid.Te kosarazol ugye?Jobb lesz az erőnléted.
-Jó oké.
Eléggé jól csinálták amit mondtam.Figyeltek.Gondolom nem láttak nagy korkülömbséget.Úgy viccelődtünk mintha életre szóló haverok lennénk.
-Na de Lora néni... Óra van...-panaszolta Steve a "langaléta srác"
-Steve kisfiam.Fogd be a szád.
-De Lora néni...
-Kuss legyen.Illetve ne feleselj kisfiam.
-Lora néni ne beszéljen csúnyán.Mi még ehhez kicsik vagyunk.
Kicsöngettek.
-Na jó.Húzás kifele... öhm... egészségetekre.
-Köszönjük-mondták nevetve.Egész jó kis óra volt.Csak úgy sütött róluk hogy kedvelnek.A korkülömbség... hát persze.Gondolom a majd ötven éves Stan Mansonnal nem tudnának így hülyülni.Érthető.Hiszen csak tizennégy-tizenöt évesek.Mansonnal csak egy pár szót beszéltem eddig de nem tűnt valami "hűű de lazaa" emberkének.Tanulni tesizni.Nem szeretem az ilyen embereket.Csak úgy süt róluk az ellenszenv.Kibírhatatlan.Taszítóak.A magyar származású barátnőm ilyen szavakkal jellemezné : Blöe.Ő sem bírja őket.Rékát egy balett-előadáson ismertem meg.Autógrammot kért.Tőlem.Egy tizenhat éves gyerektől.Csodás érzés volt.Komolyan nagyon jól esett.Mivel ő is dohányzik cigi közben megígértem neki hogy bejuttatom a színházba.Ő is balettos.Akkor még friss volt volt az érettségim a diplomám... de bejuttattam.Sikerült neki és együtt szerepeltünk.Gondolom most azt kérdezhetitek hogy hogyan van diplomám tizenhét évesen.Nehezen de sikerült.Az előrehozott érettségim után folyamatosan balettoztam.Versenyeket nyertem és amikor a tánctanárom beteg lett helyettesítettem.És mivel ő egy egyetemi tanár volt ezért tanári és táncosi diplomát adott.Utána vettem neki egy doboz cigit.Mást nem kért.Mai napig szoktam vele telefonálni.Szerettük egymást.Nagyon jó fej.Imádom.Eközben eltelt a második óra is.Ők is látszólag megszerettek.Sokat hülyéskedtünk.Aztán kimentem cigizni.Most jön a harmadik óra vagyis... Edwardék.Aj aj aj.Vajon mi lesz... majd meglátjuk.Valaki megállt mellettem.Döbbenten vettem észre hogy Gina az.Cigivel a kezében.
-Te mit csinálsz?Dobd el!-mondtam neki taliga szemekkel.
-Nicsak ki beszél-mosolygott
-De komolyan.
-Én is komolyan.
-Hát jó...
-Te mióta cigizel?-kérdezte
-Tizenhárom éves korom óta.
-Négy év... én csak kettő.
-Olyan régóta?Szüleid tudják?
-A szüleim nem törődnek velem.
-Miért?
-Aput nem is ismerem anyut meg nem érdekli.
-Értem.Sajnálom.
-Nincs mit sajnálni.Ez az életem.Ez van.
-Akkor... nem tudom.Nekem mennem kell.Holnap látlak.Vagy még ma.Vagy nem tudom.Na szia-megöleltem
-Helló-visszaölelt.Ginával valahogy nem alakult ki tanár-diák kapcsolat.Ő olyan volt mintha a barátnőm lenne.Megszerettem.Ő nem azt látta bennem hogy hülye törpe tanár.Ő a barátot, a bizalmat látta bennem.Ez tetszik...

ez egy jóó hosszúúúú fejezet lett =) remélem tetszetős lett =)
pusszantás : lettíí<3