Lora Swan naplója 5.fejezet

A világ elsötétült.Csak feküdtem az üres fekete semmiben.Nem fájt semmi.Itt pont jó volt.Aztán hirtelen egy hangot hallottam.Egy kellemes hangot.Nem Edwardé.Nem Alicé.Még Jasperé sem.Nem ismerem.
-Lora jól van?Lora...
Kinyitottam a szemem és felültem.Rosszul tettem.Abban a pillanatban visszaszédültem a párnák közé.Egy szőke hajú férfi nézett vissza rám aggódó szemekkel.Ismerős volt...
-Lora jól van?
-Maga ki?-kérdeztem.
-Carlisle Cullen.Én vagyok...
-Edward Jasper és Alice nevelőapja.Hallottam magáról.
-Értem.Én viszont semmit sem hallottam rólad.
-Bella Swan unokája.Így sem?
-Hát te lennél az?Bella hogy van?Hol van?
-Phoenixben két méterrel a föld alatt-morogtam és behunytam a szemem.Azonnal elaludtam akármennyire nem akartam.Nem álmodtam semmit.Nem pihentem ki magam.A fejem majd' szétrobbant.
-Valaki... akárki...-mondtam félhangosan.Tudtam hogy meghallják.Muszály meghallaniuk.Egy mackószerű pasi jött be az ajtón.Azt hittem menten lenyel keresztben.
-Bella?
-Lora.Bella unokája vagyok.
-Tudom.Mondták.
-Akkor?
-Nem hittem el.Emmett vagyok.
-Szia.Nincs valami fejfájáscsillapítód vagy valami?
-Mindjárt hívom Carlisle-t.Én nem értek ezekhez a cuccokhoz.
-Oké.Csak siess kérlek.-kiment és két másodperc múlva Carlisle jött be az ajtón.
-Gyors volt-mosolyogtam.
-Tudom.Itt a fejfájás csillapító.Ha nem válna be hívj fel.Itt a család összes tagjának a száma.Bármikor hívhatsz minket.
-Jó oké.-felálltam és megöleltem.
-Köszi mindent.
-Igazán nincs mit.
Lesiettem a lépcsőn és kimentem az ajtón.Edward utánam kiáltott de nem törődtem vele.Aztán mellettem termett.
-Hazaviszlek.
-Nem kell.
-De igen.-kézenfogott és egy ezüst Volvohoz vezetett.Szép kocsi volt de nekem túl gyors.Nekem minden gyors.
-Várj én... nem megyek kocsival.
-Mért nem?
-Irtózom tőle.
-Vagy a kocsi vagy a hátam.Választhatsz.
-A hátad.Inkább.
-Akkor mássz fel-berogyasztotta a térdeit.Nagyot nyeltem és felmásztam.
-Csukd be a szemed.Bellának segített.
-Jó.
Nem éreztem ahogy elindultunk.Csak a szél süvítísét hallottam.Na meg a hideg levegőt.Nem bírtam tovább és kinyitottam a szemem.Nem láttam semmit.Annyira gyors volt hogy minden összemosódott.A gyomrom felfordult.
-Edward állj meg.
-Miért?
-Állj meg most vagy lehányom a hátad.
Hirtelen lefékezett.Majdnem lezuhantam a hátáról.A ház előtt álltunk a gyepen.Lekászálódtam és fenékre estem.Gyorsan vettem a levegőt.Lora ne hányd el magad.Nyugi.Nem fogom elhányni magam.Nem és nem.Nem hányhatok Edward előtt.
-Tedd a fejed a két térded közé.Az talán segít.
Azt tettem amit kért.Valamicskét segített.Nem sokat.Hátradőltem a gyepre.
-Ó jézusom.Ó jézusom.
-Jobban vagy?
-Szerinted?
-Hülye kérdés volt.
-Ugye?
-Milyen irónikus... ebben a házban élt Charlie és Bella.
-Irónikus.A sors fintora...
-Nyisd ki a szemed-szólt kb. öt perc múlva.
Kinyitottam.Edward arca ez enyém közelében volt.Alapvetően helyes volt.Helyes?Úgy nézett ki mint egy isten.Ó jézus... az arca pár centire volt az enyémtől.Aztán hirtelen megcsókolt.Jézusom... ha álltam volna most tuti összeestem volna.Elhúzódtam.
-Nem lenne szabad...
-Miért?
-Mégis csak a nagyanyámat szeretted.És elhagytad.Vagy talán nem is szeretted.Vagy... nem tudom.Bonyolult.Jóéjt.-felálltam és besétáltam a házba.Hogy tehettem ezt?Én.Megcsókolni.Edwardot.Jézusom Lora mi van veled?Hiszen ő próbálja azt keresni bennem ami hasonlít a nagyira.Én.Hülye.Állat.
Bevettem egy fejfájáscsillapítót és lezuhanyoztam.Bebújtam a boxerembe és egy topba.Október huszonhetedikéhez képest egész meleg volt.Hát persze.Itt a tenger nem messze.Majd nyáron lemegyek úszni.Csodás.Már épp elaludtam volna mikor a telefonom elkezdett csörögni.Ismeretlen szám.Felvettem.
-Halló?
-Miss Swan?
-Én vagyok.
-Mr.Richards vagyok az igazgató.Elnézést hogy most zavarom.Lenne egy kérésem.A testnevelés tanárunk megbetegedett és hallottam tegnap a gyerekektől hogy mennyire jó tanár.Nem vállalná el?Természetesen kifizetem önnek ezt a plusz órát.Mentsen meg Miss Swan.
-Természetesen elvállalom.
-Tökéletes.Holnap fél nyolckor a tanáriban várjuk.Köszönöm Miss Swan.Viszhall.-kinyomott.
-Csá.
A telefonomat beállítottam fél hétre és elnyomott az álom...