wíí újra itt vagyok és élek!bár... beteg vagyok de élek!drága kicsi olvasóim!DUPLA fejezetet kaptok!köszönöm a BÉTÁIMNAK a sok segítséget és köszönöm nektek a bíztatást!az msn címem még mindig a régi, aki dumálni akar velem, itt megteheti : gi.ngin.96@hotmail.com
puszi nektek!kommentárt kérek!
-Edward biztos hogy ezt akarod?
-Igen.Hányszor mondjam?
-Szerintem... nem jó ötlet... ki fogsz borulni és ha te kiborulsz akkor én kétszer annyira és megint beteg leszek meg ilyesmik és aztán megint magadat fogod vádolni amiben rohadtul nincsen igazad és én sírni fogok aztán nevetünk hogy hogyan lehetsz ennyire hülye és...
-Shhh...-egy csókkal befogta a számat.-Nem fogok kiborulni.Nem fogsz kiborulni.Ha pedig már úgy is Phoenixben járunk meglátogathatnánk Mattet nem igaz?Bemutatkozni stb.
-Jó...-gyengült el a hangom...-De biztos hogy...
-Lora!-emelte meg egy kicsit a hangját.-Nem fogok kiborulni egy Isabella Swan feliratú sírtáblától!
-Jó.Nem kell keresztbe lenyelni!-fordítok hátat neki és a kocsi felé sétálok...
***
Phoenixben esik az eső.Három napja.Ilyen is ritkán van.Főleg nyáron...Ki kell élveznünk... hiszen Cullenék még nem ismerik ezt a hülye kis emberkét... ennek is eljött az ideje.Igen-igen.Phoenixbe tartunk a családommal.A második családommal, ami lassan kinövi magát az első helyre.Edward nem mutatja hogy ideges lenne, vagy szenvedne... de én tudom.Fáj majd neki, hogy annyi év után bármi olyat lát, vagy érez amit ennyi idő óta soha.Mint például a szerelmet.A szeretetet.Azt az érzést hogy Hé.Most éppen élek.És élvezem.Nem csak tengek-lengek a semmiben mint egy köteleitől megfosztott marionett bábu, amit rosszul mozgatnak, rossz felé hanem tényleg a saját magam irányítása alatt vagyok.Nem tudom mit fog tenni, ha meglátja a nagyi sírját.Mesélte hogy az alkonyat volt a kedvenc napszakuk... ez esetben ki fog borulni.Nagyon.Az idézet... nem fog neki tetszeni.Megfogja a kezem.Tudja hogy hamarosan ott leszünk.Hozzábújok.
-Nem lesz semmi baj.-suttogja.
-De...
-Semmi de.Ne aggódj-csókol homlokon.-uralkodom magamon.Ne félj.
-Oké.
***
Isabella Marie Swan
A mi Bellánk
"Csak esik és esik.Mióta elmentél, nem kelt fel a nap."
A szeme megáll ahogyan ezt olvassa.A keze fagyosabb lesz.A teste megfeszül.Mintha csak valaki reflexből pofonvágták volna : se köpni se nyelni nem tud.Csak áll, és bámul.Annyira tudtam... nem kellett volna idejönnünk.Nem.Talán csak most értette meg mit is érzett iránta a nagyi.Hiszen tényleg csak most érthette meg a nagyi feltétlen odaadását, és határtalan szeretetét iránta... fáj neki az igazság... most már ő is tudja.Egyre erősebben szorítja a kezemet.Szinte már fáj.
-Edward... Kicsim...-végre felém fordul.Jelentőségteljesen a kezemre nézek.A szemem könnyben.
-Ne haragudj.-öleli át a vállam.
-Semmi baj.Addig nem baj amíg nem reccsen.-mosolyodom el halványan, de ő nem figyel rám.Újra a kis fekete sírkövet nézi, és a számára annyira fájó arany betűket.A hangja remeg ahogyan megszólal.
-Magamra tudnátok hagyni... egy kicsit?
-Persze.-válaszolok gyorsan és elhúzom a többieket, akik szintén lefagyva állnak.Elvonszolom őket a papi sírjához.Leülök rá.
-Szia papa...-leteszem a virágot rá.-Képzeld... tánctanár lettem.-egy szellő felborzolja a hajamat.Ő is mindig ezt csinálta mikor az életemről meséltem neki.Elmosolyodok és tovább beszélek a magányos kis sírhoz...
(Edward szemszöge)
Szinte több ezerszer is elolvastam már ezt az idézetet, de nem hittem volna hogy újra itt fogok találkozni vele.Újra itt... vele.Igaz tudom, hogy ő csak egy árnyéka volt az egykori Bellának de mégis... szinte még érezni vélem azt a fenséges szomjúságot hozó illatát, érzem ahogyan megérint, a csókját az ajkamon... és éget.Éget minden egyes emlék, ami hozzá fűződik, mert tudom hogy rosszat tettem azzal hogy elhagytam... neki sem volt jó és nekem sem.Nem volt jó?Kínszenvedés volt minden egyes másodperc,minden perc,minden óra,minden nap,minden hét,hónap,év,évtized... nélküle.Mintha a szívem szakították volna ki és taposták volna meg... és csak most tudtam igazán megérteni mit érzett akkor.A síron ő mosolyog.Egy kép róla... ez is egy emlék.Megsimogatom az ősz hajával körbekeretezett arcát.
-Annyira hiányzol... köszönöm hogy Lora itt lehet velem...-a kép kinyílik.Egy kis levél hull az ölembe.Serényen olvasni kezdek.
Edward!
Tudtam hogy megtalálod a levelem.Kérlek bocsáss meg, hogy még síron túl is kínozlak... hiszen tudod milyen vagyok.
Csak magammal törődöm... még most is.És anno akkor is...
Később rájöttem, hogy ez neked nem volt jó... hiszen ezerszer jobbat is találhattál volna nálam... és remélem hogy találtál is.
Hiszen mit tudhatok én az életről?Egy gyönge kis ember, feledhető múlttal... de talán mégsem.
Örökké veled leszek... ha nem is testben de lélekben még mindig a kezdet fogom...
Örökké szeretni foglak... oroszlánom.
A te buta és beteg bárányod.
Hát ezt érezhette.Ha tudtam volna sírni, mostanra valószínűleg zokogtam volna és kérleltem volna istent hogy forgassa vissza az idő kerekét.De az idő nem áll meg... sajnos nem... ha ezt megtehetném, nem hagynám el.Próbálnék neki nyugodt életet biztosítani... vérmenteset.Hagynám hogy boldog, legyen, és hogy mellettem öregedjen meg, aztán amilyen gyorsan csak lehet követném őt a másvilágra.De nem kaphatom vissza.És lám.Egyetlen buta másodperc végzetesen lesodorhatja az élet vonatát a sínekről.Ezt tettem én vele.Tönkre tettem az életét.És még azt hittem jót teszek?Mélységesen csalódtam magamban.Egy gyilkos vagyok, semmi több.Őt is én öltem meg.Az én hiányomba halt bele, amíg én éppen egy szarvasnak szívtam a vérét.Gyilkos... gyilkos... gyilkos... semmi több.
***
(Lora szemszöge)
Tudtam hogy mit érez.Szinte éreztem a dühöt, a megbánást, a szenvedést.Nem kellett ehhez Jaspernek lenni.És miattam van mindez.Nem kellett volna a temetőbe mennünk.De... vigasztaljon az hogy már vége van.Vége... hozzábújok.Mélyeket szippant a hajamból.Megpuszilom a nyakán lévő sebhelyet.
-Jobban vagy?-kérdezem.Csak bólint.-Ezt nemnek veszem.
Végre rám pillant.Eddig csak Alice-szel váltott fontos pillantásokat vagy bámult ki az ablakon.De most rám emelte gyönyörű arany szemét.
-Szeretlek.-mondja őszintén és megcsókol.Kapva kapok az ajka után.Ilyet tegnap óta nem kaptam.Megsínylődtem a hiányát.
-Lora... azt hiszem itt vagyunk.-mondja Jasper.Gyorsan kinézek az ablakon.Az ismerős kis ház előtt állunk.
-Igen.Itt vagyunk-mosolygok.
Szintén vigyorogva pattanok ki a kocsiból, veszem ki a táskám, és a ház felé sétálok.Edward és Alice már mellettem, Jasper a hátunk mögött.
-Kész vagy Jasper?-aggódom érte.
-Ne aggódj.Jól vagyok.
-Akkor jó.-becsöngetek.
-Áúú.Baszki... ÁÁÁ... megyek már... Bakker.Ilyen nincs!-hallatszódik bentről pár puffanás kíséretében.Biztos hasra esett.Az ajtó nyílik.
-Lora?
-Nem.Csak a szelleme.A szemed káprázik.Persze hogy én vagyok te lökött.-megölelem.Bizonytalanul visszaölel.
-Szia.-suttogom.
-Szia.-suttogja vissza, majd elenged.-És minek köszönhetem a látogatásodat... illetve a látogatásotokat?
-Udvariatlan vagyok.-mondom egy mosoly kíséretében.-Ő itt a barátom, Edward Cullen.Edward ő itt az unokatestvérem, Matthew Swan.
-Csak Matt-nyújt kezet Edwardnak.Edward megrázza.
-Csak semmi Eddie.-mosolyog majd nevetnek egy sort.Szimpi Mattnek.
-Ő itt Alice.A barátnőm.-mosolygok Mattre.
-Szia.-ugrik Alice a nyakába.Matt megölelgeti.
-Szia.
-Jajj tudnod kéne, Lora annyit mesélt rólad...
-Ez fordított esetben nem mondható el, de majd megismerjük egymást.-mosolyog.
-Ő itt Jasper.Alice barátja.
-Szia.-nyújt kezet Matt.Jasper kicsit hűvösen, de megrázza.Aztán elereszt egy mosolyt.
-Jasper Hale.
-Fáradj beljebb.
-Matt kicsim kik jöttek?-kérdezi bent egy nagyon ismerős hang, miközben mi Mattel egymás veséjét lökdössük.Egy szőke lány jön ki a konyhából, kezében egy kisbabával.
-Lora?-kérdezi bizonytalanul és felém sétál.
-Réka?-kérdezek vissza.
-Aham.-vigyorog.
Egymás nyakába vetjük magunkat és szinte összetörjük a kisbabát.
-Te... hogyhogy itt...éés mi van veled?És hogy megy a...
-Egyszerre csak egy kérdést.Amúgy is én kezdek.-nyújtom ki a nyelvem.-Szóval.Ki ez a csöppség?-mutatok a szőke kisfiúra aki érdeklődve figyeli a mutatóujjam, aztán elkapja és meg akarja rágni.
-Ő itt Danny... a ... gyerekünk...
-Hogy mi???
17.
-Neked gyereked van?Nektek gyereketek van?Miért nem voltál képes szólni hah?Talán annyira érdektelen vagyok hogy nem érdemlek egy telefont vagy egy e-mailt?És még azt sem kell tudnom hogy összejöttetek!Elvégre csak a legjobb barátnőm vagy igaz Réka?És te is csak az unokatesóm vagy Matt, az egyetlen élő rokonom!Mégis miért nem szóltatok?Hm?Magyarázatot!Most!
-Ömh...
-Csak semmi öhm!Magyarázatot várok hogy mért pont a legjobb barátnőm és az unokatestvérem vannak együtt!Mond!
-Tutyááá-Daniel közbeszól,és a kis kezeit úgy tartja hogy fel tudjam venni.Elnevetem magam rajta, mert nagyon cuki.Az ölembe emelem.
-Nem szereted ha veszekednek ugye?Akkor nem is folytatom.Majd csak ha csucsulni mész.Oké?
-Otééé-tapsikol boldogan.
-Mostanában ez a kedvenc szava.-áll fel Matt a kanapéról, mivel addig "üldöztem" őket.Nevetek egy kicsit az unokaöcsémen.
-Még mindig haragszom rád.
-Tudom... ne haragudj.
-Na jó... csak hogy lásd milyen nagy szívem van.
-Egoista-leplezi a kedvenc szavamat egy mű-köhögéssel.
-Bolond.
***
-Nikotin kell!-nyögöm Edwardnak, miután megnéztem Danny minden egyes fürdős videóját és meghallgattam Réka minden szavát.Minden második a tündéraranyalgyalbögyörőborgárkakishörcsögpofisédesszöszimöszikisfiam-volt.
-Kimegyek veled.-mondj halkan és kikísér a teraszra.Megkönnyebbülten sóhajtok fel, mikor a füst eléri a tüdőmet.
-Jól vagy?Jasper?
-Én jól vagyok-mosolyog rám.-Jasper... háát... neki egyre nehezebben megy a mosolygás.
-Azt meghiszem.Lassan mennünk kéne.
-Bizony.Holnap már a nap is sütni fog.
-Akkor... elszívom.Tíz perc.Aztán hirtelen rájövök hogy holnap dolgoznom kell, vagy megyünk valahova.Oks?
-Oké.-magához ölel-Mit szólsz Dannyhez?
-Tüneményes.Bárcsak... á semmi.
-Mondd.
-Nem fog tetszeni.
-Dehogyisnem.Mondjad.
-Tényleg nem fogsz neki örülni.
-De igen.Lora.Kérlek.-húz magához.
-Bárcsak... nekem is lehetne tőled egy kisfiam... -fülem farkam behúztam a válaszától.
Edward prüszkölni kezdett.
-Hogy mi?
-Tudtam hogy nem fog tetszeni... nem kellett volna...
-Lora én egy gyilkos vagyok, és nem tudlak teherbe ejteni... talán... jobb lenne ha keresnél... valaki mást aki...
-Nekem te kellesz akár lehet tőled gyerekem akár nem!Az örökbefogadás az talán smafu?Edward... nézz rám.Kérlek.
Mikor végre rám emelte a pillantását, akkor kiselőadásba fogtam.
-Akár hogy mondom hogy csak te kellesz nem hiszed el.Könyörögjek talán térden állba hogy ne hagyj el, mert néha rád jön egy hülye korszakod?Edward... lépj már át azon hogy elhagytad a nagyanyám!Ő is ezt tette!Sírt?Igen!Ordibált?Igen!Fáj neki?Nem is kicsit!De összeszedte magát.Három hónap volt!-mutatom az ujjamon a mesebeli számot.-Három!De neked mennyi ideje tart?Hatvan év?Nőj már fel végre és engedd el a gyermekies hülyeségeidet!-ordítottam és elindultam befelé.
-Lora...-kapta el a karom.
-Ne.Csak... csak... hagyj.És gondolkozz.
Bevágtattam az ajtón.
(Edward szemszöge)
Ezt kéne tennem?Azt amit mondott?Túllépni Bella elvesztésének a fájdalmán és tényleg kiélvezni azt az időt amit Lorával tölthetek?Évek, évtizedek óta ostorozom magam, de miért?Hiszen ő is tovább lépett.Három hónap után.Gyorsan elfelejtett.Talán neki nem is jelentett annyit mint nekem.Talán... csak áltatott azzal hogy szeret.De talán mégsem.A szíve nyíltan mutatta hogy értem dobog... és értem dobogott... talán bízott benne hogy valaha még újra láthat... butaság.Csak még több fájdalmat hoztam volna rá.Lorának igaza van.Tudtam hogy igaza van.Mindig is neki volt igaza.Pár szó kellett ahhoz hogy rájöjjek : Bella után csak áltattam magam.Feleslegesen éltem.Most is, és akkor is.El kellett volna vesznem 1918-ban úgy ahogy a sorsomban meg volt írva.De... az életem egy csőd.Egy sötétség.Egy sivár, kietlen alföld, ahol nem nyílnak ki az érzelmeim, mint a réten a virágok.Lora az én napom, ami életre kelti az érzelmeket... a nap amely rávilágított hogy Bellának jobb élete volt nélkülem... rávilágított hogy neki is jobb lesz nélkülem.Döntöttem.Elmegyek...
***
(Pár héttel később-Lora szemszöge)
A teste jéghideg.A szeme villámokat szór.Minden egyes pillantásával igazat ad a szavának.A légzésem gyorsul.A szívem, mintha el akarná törni a bordáimat.Lassan beszél, szinte fel sem fogom hogy mit mond.Csak az első három szó volt a domináns, amely lyukat égetett az agyamba.Kiégetett minden érzelmet, minden boldog és szerelmes szavát hozzám, amely mint egy pofon csattant a tudatomba kérdések millióit hagyva maga után és a három rövid kis szó, amely miatt a fájdalom mocsarában kell fürdenem hátralévő szánalmas kis életemben így hangzik :
-Soha nem szerettelek...
És ezzel lezárult egy korszak.Egy korszak... aminek talán meg sem kellett volna történnie.Ha én a hülye agyammal Phoenixben maradok és élem az életem, talán boldog lehettem volna...Mikor végre megtaláltam a hangom véget vetettem a csendnek ami körülöttünk honolt.A szavaim ordításként hatottak.
-Kérhetek valamit?
-Amit akarsz.-mondja lassan.A hangja utálattal van teletűzdelve és véres ösvényt vág a vérző szívemhez, amely most kihagy egy ütemet.
-Csak... ölelj és hallgass meg.
Lassan karjai bölcsőjébe zár, de így is fagyos.Mint ha egy jegesmedvét ölelnék.
-Mindvégig tudtam hogy ez lesz.Tudtam hogy csak egy játék voltam.Kihasználtál... de nem bánom.Jó lecke volt, hogy ne bízzak meg senkiben akiről azt hiszem ismerem.Szóval... köszönöm.És... kérlek... ne felejts el.És legyél ott a temetésemen.Csak... ennyi.
-Viszlát Lora...
***
Futok.Üldöznek.A nevemet kiáltják.Ő az... a fényből lép elő... éppen ezért tudom hogy csak álom, de mégis fáj hogy őt látom.A nevemet kiáltja... csak az ő karjaiban vagyok biztonságban... csak mellette vagyok biztonságban... csak mellette...
Zokogva ébredek, a homlokom csupa veríték.Már megint... Szegény Danny is felébredt a kiabálásomra, de nem sír ahogyan minden éjjel a szülei halála után.Most nem sír.Inkább érdeklődve figyel.
-Sajnálom Pöttöm-szorítom magamhoz.-Sajnálom.-erednek el újra a könnyeim.Egy ötlet fogalmazódik meg bennem... egy ötlet... egy... végzetes döntés... nincs más út.Nincs más választás.Ezt kell tennem.
Dannyt szépen visszaaltatom.Édes... nagyon hiányozni fog.Megengedem a vizet.Langyos.Előkészítem a neszeszerem.Ott mindig tartok egyet.Végszügség esetére.Hát ez a végszügség.Az utolsó döntésem.Az első jó döntésem.
Bemászok a kádba és kezembe veszem a kis ezüstszínű tárgyat ami megváltást hoz.Aztán a kis pengét a csuklómhoz emelem...
2010. január 30., szombat
2010. január 24., vasárnap
felvételim.grr.
nagyon ritkán fordul az elő, hogy valamit kiírok nektek az életemből.ez most egy olyan pillanat, mivel nekem fontos.a felvételimről van szó.
akit untat a szerző élete az most lépjen ki de akit érdekel az olvassa tovább.az előbbit utálom az utóbbinak köszönöm hogy azén bajaimra is kíváncsi és nem csak loráéra és cathyére...
szóval kösz hogy olvasod.
23-án hétkor keltem.a gyomrom kisebb volt mint egy hógolyó.a kezem folyamatosan remegett.nem bírtam enni.utáltam ezt a reggelt.aztán kipakoltam a cuccaimat.a színházbajárósnadrágomat/utoljára az abigélt mentünk megnézni és ott volt rajtam =) / egy felsőt és a csizmámat.farmert nem vehettem fel, mert a Bocskai István Református Gimnázium,Szakközépiskola és Szakiskola,Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium/ahol a felvételit írtam/ nem engedte hogy farmerban jelenjek meg.ugye milyen szuper?na mindegy.aztán mikor vettem fel a felsőmet észrevettem hogy el van szakadva.riasztás anyukámnak aki gyorsan megvarrta.elindultunk...
seggre estem.pontosan ugyan úgy mint bella, csak én egy lépcsőn.a kocsiban háromszor elsírtam magam.beértem a suliba.a pokol kapuja tárva nyitva volt.grr.
megkerestem hogy hol leszek... 2.emelet 10.terem.felballagtam.kiderült hogy ismerek pár embert... pl két osztálytársam is abban a teremben volt, és vagy négy ember akit felvételi előkészítőről/mert előkészítőre is oda jártam / úgyhogy nem voltam egyedül.ennek örültem.
annyira remegett a kezem, hogy nem bírtam levenni a széket... gáz volt.
megírtam a magyart... a stresszlabdám nagyon szarul nézett ki utána...
a matekból egy szót sem tudtam... de amit mégis az valahogy értelmesnek tűnt...
aztán csak depiztem.
és ennyi volt.
elcsesztem.
vége.
kész.
slussz.
passz.
akit untat a szerző élete az most lépjen ki de akit érdekel az olvassa tovább.az előbbit utálom az utóbbinak köszönöm hogy azén bajaimra is kíváncsi és nem csak loráéra és cathyére...
szóval kösz hogy olvasod.
23-án hétkor keltem.a gyomrom kisebb volt mint egy hógolyó.a kezem folyamatosan remegett.nem bírtam enni.utáltam ezt a reggelt.aztán kipakoltam a cuccaimat.a színházbajárósnadrágomat/utoljára az abigélt mentünk megnézni és ott volt rajtam =) / egy felsőt és a csizmámat.farmert nem vehettem fel, mert a Bocskai István Református Gimnázium,Szakközépiskola és Szakiskola,Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium/ahol a felvételit írtam/ nem engedte hogy farmerban jelenjek meg.ugye milyen szuper?na mindegy.aztán mikor vettem fel a felsőmet észrevettem hogy el van szakadva.riasztás anyukámnak aki gyorsan megvarrta.elindultunk...
seggre estem.pontosan ugyan úgy mint bella, csak én egy lépcsőn.a kocsiban háromszor elsírtam magam.beértem a suliba.a pokol kapuja tárva nyitva volt.grr.
megkerestem hogy hol leszek... 2.emelet 10.terem.felballagtam.kiderült hogy ismerek pár embert... pl két osztálytársam is abban a teremben volt, és vagy négy ember akit felvételi előkészítőről/mert előkészítőre is oda jártam / úgyhogy nem voltam egyedül.ennek örültem.
annyira remegett a kezem, hogy nem bírtam levenni a széket... gáz volt.
megírtam a magyart... a stresszlabdám nagyon szarul nézett ki utána...
a matekból egy szót sem tudtam... de amit mégis az valahogy értelmesnek tűnt...
aztán csak depiztem.
és ennyi volt.
elcsesztem.
vége.
kész.
slussz.
passz.
2010. január 22., péntek
Lora Swan naplója 15.fejezet
-Valami bánt?-kérdezi szerelmem.A szobájában fekszünk a kanapén.Éppen most kel fel a nap.Hajnal...
-Le kéne mennem La Pushba.Október óta tervezem de mindig valami közbejön.
-Értem... mikor szeretnél?Elviszlek a határig.
-Hogy mi?
-Mikor jártál utoljára fülészeten?
-A fülem köszöni szépen semmi baja... de jól hallottam amit mondtál?A Híres Neves Aggodalmáról Híres Edward Cullen avagy a Féltő az Óvó és a Felvigyázó megkérdezte tőlem hogy mikor szeretnék La Pushba menni?Ráadásul még el is visz?Egy hónapja még idézem súlyos felelőtlenségnek tartottad hogy vérfarkasok közé menjek erre most meg felajánlod hogy elfuvarozol a képzeletbeli határotokig?Csodálatos.Mire fel ez a nagy változás?
-Úgy sem állhatok az akaratod útjába.Egyrészt mert megsértődsz másrészt mert nem vagyok az apád már hogyha a koromtól eltekintünk mert akkor az ükapád is lehetnék már harmadrészt pedig szeretlek és szeretnélek boldoggá tenni.Negyedrészt pedig tényleg meg kéne ismerned Bella gyökereit.Elégedett vagy?
-Hosszú lista volt de igen.-puszilom meg az arcát.-Azt hiszem Alice mindjárt ránktör-jegyzem meg.Nem tudom miért de volt egy ilyen érzésem.Két másodperc múlva kopogtatnak.Alice az.
-Gyere-sóhajtunk egyszerre aztán cinkosan összemosolygunk.Már kitaláltunk egy tervet Alice ellen...
-Lora kéne valami ruha neked a La Pushba mész... Lora... Lora!Lora szállj ki a bátyám szájából!Loretta Swan!Na jó te most velem jössz!-ragadott ki Edward öléből.Kíváncsiak voltunk hogy mit szólna... hát ezt szólta.
-Legközelebb ezt ne csinálj.
-Lesz legközelebb?
-Igen!-kiált rám.
-Jó jó befogtam.Leszek a háromdé-s barbi babád csak csináld már.
***
-Mit fognak hozzám szólni?Szerinted mit?Hm?Nem vagyok túl kinyalva?Nem tűnök városi libának?Edward válaszolj már!-problémázok
-Szerintem elbűvölőnek fognak találni, aki szolidan, de stílusának megfelelően öltözik és még okos is.
-Kösz.De nem a te véleményed érdekelt.
-Akkor meg minek kérdezted?
-Hát hogy elüssem valamivel az időt.
-Te sosem változol.
-Van benne valami-lefékezte a Volvot-Itt is vagyunk.
-Egyáltalán tudják hogy jövök?
-Alice már felvilágosította őket.Meg Jasper is azután az este után.
-Oké.Hát akkor szia-adok egy csókot neki
-Szia.És Lora-szól utánam mikor már kiszálltam a kocsiból-Vigyázz magadra.
-Egyedül vagyok.Mi bajom eshetne?
-Farkastámadás-int a fák felé ahol egy vöröses barna farkas alakja rajzolódik ki.Jason...
-Vigyázok.Szia.
-Szia kicsim.Éjfélre itt vagyok érted.Hívj ha előbb kellenék.
-Oké.
Az erdő felé sétálok, miközben Jason is közelebb üget hozzám.
-Te vagy Jason Black?-kérdezem és elég hülyének érzem magam.
Bólint egy aprót.
-Akkor öhm... illene nekem is bemutatkozni.Loretta Swan.
Csóválni kezdi a farkát, és lefekszik a földre.A hátára néz.
-Másszak fel rád?-újabb bólintás.-Na nem.Edwardon is mindig rosszul vagyok.Inkább... sétálok.-megrázza a fejét és elfut.-Hé most meg hová mész?-meglátok egy farönköt és leülök rá.Öt perce várakozok mikor a fák közül egy fiú alakja tűnik fel... a bőre réz színű, és elég magas... talán magasabb mint Edward vagy Jasper.Hatalmas mosollyal az arcán közelít a farönköm felé.A kezét nyújtja és felhúz.
-Jason Black.
-Lora Swan.
-A nagypapám sokat mesélt a nagymamádról.
-Szintúgy.Öhm... fordítva-mosolygok.
-Lenne kedved megismerni La Push-t?
-Hiszen ezért vagyok itt.
-Akkor gyere.
***
-Papa... Szia... be szeretnék mutatni valakit.-ébresztgette az alvó nagyapját.
-Hm?Mi?Tépd szét Csontkovács!Adj neki!Batmenember ez szép húzás volt!-bizonyára élénk a fantáziája az öregnek....
-Papa a boxot már megnézted délután.Nézz csak ide.
-Hova?Már megint pucéron mászkálsz és őő... ki ez a szép hölgy?
-Őt szeretném bemutatni neked.Papa ő itt Lora.Lora-megfogta a kezem és közelebb húz, mivel egy métert hátraugrottam Jake papa Csontkovácsos szövege után.
-Bella angyalai leszálltak közénk.Bella?
-Lora.-ismételtem kicsit hangosabban és kezet ráztam vele.
-Jajj kicsi Bella... ismertem ám a nagyanyádat.Jó bőr volt még akkoriban.Alsógatya nem maradt szárazon ha megjelent...
-Öhm...Papa...-Jason meglehetősen elpirult, amennyire ezt a bőre színe engedte...-Ezt nem most kéne elmesélni.
-Jól van kisunokám... más volt az az idő és más ez is.Téma lezárva.
***
Éjfélig szórakáztunk Jasonnel és máris a haveri listámra került.Hajnali egyig egy kocsmában ültünk, utána pedig ráeszméltem hogy Edward már régóta vár rám.
-Bakker!Hukk.Edward már...Hukk régóta vár... fel féne hukk hívni-hatalmasat vihogtam.
Ezek után kitámolyogtunk a határig, ahol Edward állt.Nem vettem észre de máris mellettem termett.
-Aztku*va!Ezt hogy csináltad?-meresztgettem nagy szemeket mikor Edward húzni kezdett a Volvo felé.-Álljál már le.Hányni fogok.-és hipp hopp itt termett Vukk meglehetősen tele virslivel és whiskeyvel... neki is szar napja volt...
-Lora jól vagy?Hihi-kiált utánam Jason.
-Hipp hopp most vigyázz jön blöe-adtam ki magamból egy súlyos alkohol felesleget.
-Jobban vagy?-kérdezi
-Asszem.Kedves a műszerfalad?
-Meglehetősen.
-Akkor futunk.De ne harizz ha lehányom a hátad édesem-borultam a nyakába.
***
(Edward szemszöge)
Lora hálistennek elaludt út közben így a műszerfalamnak és a dzsekimnek is megkegyelmezett.Lassan értem haza.Nem akartam a sebességgel felkelteni őt.Még holt részegen hányás közben is gyönyörű... hülye korcs.Hogy volt képes egy útszéli lepukkant kocsmába vinni?Mi van ha leütik és elhurcolják rabszolgának vagy valami hasonlóan borzalmas dolognak... beleborzongni is rossz volt.Felvittem Lorát a szobámba és lefektettem az ágyra.Ahogyan a háta a matracot éri felriad.Nem lát engem.Előveszi a telefonját és sms-t ír.
ryia!gol uahx?hianzo.siés viszá.
Gondolom ez a Szia!Hol vagy?Hiányzol!Siess vissza akart lenni.
-Itt vagyok melletted kicsim.
-Aztarohadt te milyen gyors vagy?
-Eddig is itt voltam.
-Az jó-felül és az ajtóhoz támolyog.
-Hova mész?
-Emmetthez.Te úgy sem fogsz lefényképezni.Én úgy sem fogok emlékezni.Viszont akarok.Úgyhogy...
-Leviszlek.
-Nem kell.-kitámolyog az ajtón, és a lépcsőhöz áll.-Emmett Cullen!Merre vagy macikám?-vihogni kezd.
-Hugi.Nem ütötted ki magad?
-Csak egy kicsit.Te!Csinálj már egy fotót rólam és egy közöset.
-Nem akarsz erre emlékezni szerintem.Nagyon kész vagy.
-De akarok.Csinálj.
-Hát jó.-Rose elfojtva a nevetését felédob egy fényképezőt.-Most mosolyogj!-szerelmem megereszt egy grimaszt.Elkattan a vaku.
-Mutasd.
-Nagyon gáz lett.
-Nem baj.
Emmett felényújtja a gépet.
-Hát ez tényleg eléggé rossz.Nem baj.Gyere.Csináljunk egy közöset.
-Na nem.
-De igen.
-Akkor... varázsszó?
-Légyszi macikám...
-Na jó.
***
(Lora szemszöge)
-Azt a rohadt k*tt*b*sz*tt k*rv* életbe!Hol az Aspirin?-máris előttem terem egy pohát víz és egy kéz tartja.Felnézek az arcra és a számra csapok.
-Bocsáss meg.Nagyon fáj a fejem.
-Azt meghiszem.Tegnap este nagyon sokat ittál... nem láttalak, csak a képeket.
-Képek?
-Edward szerint annyira részeg voltál hogy mindenkivel lefényképezteted magad.Aztán mikor Rose Prada cipőjére adtad azt a temérdek mennyiségű whiskeyt amit megittál Rose megakart ölni te a szoba távolabbi felébe menekültél, összetetted a két mutatóujjad egy ikszbe és azt ordibáltad hogy " távozz sátán" és hogy "tudtam hogy az ördög Prada-t visel!"és hasonlók.Aztán már mikor Rose is szakadt a nevetéstől rajtad akkor odamentél hozzá - mivel összeesett és a homlokát a földhöz támasztotta - megsimogattad a haját és azt mondtad hogy "oké Buksi elhiszem hogy nem esett jól a két kg Pedigree de ennyire..."
-Meg akart ölni igaz?
-Többé-kevésbé.
-Edward?
-Vadászni ment.
-Akkor majd jön.
-Esme csinált neked reggelit.
-Akkor mindjárt megyek csak átöltözöm megfürdők, elborzadok magamtól esetleg hányok még egyet... szóval maximum egy fél óra.
-Siess.-mosolyog Carlisle és kimegy a szobából.
Rohadt életbe.Carlisle előtt lejáratom magam, Rose megutált, Edward elborzadt tőlem Emmett egy évig ezzel fog cikizni.Soha többé nem iszom alkoholt.
***
Lesétálok a lépcsőn egy buggyos nadrágban és egy Mayo Chix topban.Elpirultam, pedig még nem is láttam senkit.Csendben leültem a nappaliban.Hirtelen mindenki mellettem termett.Már csak ez hiányzott.Félve Edwardra néztem, de ő csak mosolygott a képernyő felé.Másik oldalon Jazz de ő is halvány vigyorral az LCD tévé felé néz.Emmett áll ott, kezében egy fényképező géppel a kezében és elkattint egy képet.Csodás.Ki sem józanodtam még teljesen.
-Hugica... készen állsz megnézni azt hogy tegnap hogyan néztél ki?
-Asszem.Nagyon durva?
-Igen.-mosolyog.És mutogatni kezdett.Egy videó volt.Nagyon nagyon gázos videó.
-Ezt remélem kitörlöd.Vagy nem törlöd, de megkegyelmezel nekem hogy nem teszed fel a YouTube-ra.
-Megegyeztünk.
Most ebben a pillanatban nagyon örültem annak hogy Emmett nem szemét.
-Egy feltétellel.
-Mi lenne az?
-Háát...
***
El sem hiszem hogy ezt csinálom.Nem hiszem el.Ez nem én vagyok.De sajna-bajna muszály.Muszály, mert különben Emmett felrakja a részeg kis akciómat a YouTube-ra mySPACE-re és mindenhova... grr... nem akarom ezt.
De mégis bekopogok a szobába, mert Alex beszélni akar velem.Rachel betessékel.
-Beszélni szerettem volna veled.
-Miről?Panasz volt rám?
-Nem... sőt... mindenki dícsér téged.Fizetésemelést kapsz.
-Öhm... meglepő de... köszönöm.
-Megérdemled.
-Csak ennyi?
-Igen.Bocs hogy ennyiért berángattalak, de muszály volt közölni...
-Semmi baj... a barátom behozott.
-Barátod?Ki az a szerencsés?
-Edward...
-A diákommal jársz?
-Egyidősek vagyunk.
-Hát... igaz... de azért most ne nagyon smároljatok feltűnően.
-Csak ha muszály.Szia.
-Szia.
Alexel kijövünk.Nagyon kijövünk.Hiszen csak huszonöt éves.Ráadásul nagyon jó fej.Az ebédlő ajtajában megtorpanok.Jessica a tanítványom éppen fűzi Edwardot.Na ezt most megbánja.Sebes léptekkel elindulok az asztal felé.Alice már előre kuncog az ötletemet.Szemtelenül vigyorgok rájuk.Beülök Edward ölébe hátradöntőm a fejét és szenvedélyesen megcsókolom.Aztán Jessica arcára nézek.
-Van valami problémád, amit Edwardal kell megbeszélni?
-Ne... ne... nem nincs.Meg... meg.. megakartam kérdezni ho... hogy...
-Van programja.Nem ér rá, kivétel akkor ha rólam van szó.-értetlenül nézett-Sicc.-szóltam és újra Edward szájában kötöttem ki.
-Már elment-kuncog Alice.
-Akkor nem rakod fel sehova?-kérdezem Emmettet.
-Nem.Nyertél picur.De úgy néz ki társaságot kapunk.-int Alex felé akinek épp az a liba magyaráz valamit és felénk mutogat.
-Ne aggódj, kimagyarázom.
-Mi volt ez?-kérdezi Alex.
-Mint mondtam muszály volt.Emlékszel?
-Ahha... jó.
-Most kirúgsz?-kérdezem a kelleténél hangosabban hogy az a liba élvezkedjen egy kicsit...
-Nem rúglak ki.Tedd azt ami helyes.Ha ez helyes volt akkor oké.A te életed.
-Köszi.-megölelem.Jessicára kacsintok.
-Nincs mit.Húzzál haza aludni.
-Igenis.
-Én addig elbeszélgetek a kishölgyel.
-Tedd azt ami helyes.
-Azt fogom.
-Szia.
-Szia.
Karon ragadja Jessicát és próbál morcos arcot vágni... sikerül neki.Jess az ebédlő sarkából visszafordul és alattomosan néz rám.Beintek neki.Az orrát fenthordva sétál el, és kitöri a magassarkúja sarkát.Ügyes.
-Ügyes voltál kicsim-súgja a fülembe mert tudja hogy Jess minket néz.
-Kösz.-súgom és újra megcsókolom...
megkaptátok.idő előtt.köszönjétek meg szépen.komit kérek.nehezen, de sikerült.szorítsatok, mert holnap felvételit írok.sok sikert annak aki holnap ír!puszi nektek.szeretlek titeket.mmá<3
-Le kéne mennem La Pushba.Október óta tervezem de mindig valami közbejön.
-Értem... mikor szeretnél?Elviszlek a határig.
-Hogy mi?
-Mikor jártál utoljára fülészeten?
-A fülem köszöni szépen semmi baja... de jól hallottam amit mondtál?A Híres Neves Aggodalmáról Híres Edward Cullen avagy a Féltő az Óvó és a Felvigyázó megkérdezte tőlem hogy mikor szeretnék La Pushba menni?Ráadásul még el is visz?Egy hónapja még idézem súlyos felelőtlenségnek tartottad hogy vérfarkasok közé menjek erre most meg felajánlod hogy elfuvarozol a képzeletbeli határotokig?Csodálatos.Mire fel ez a nagy változás?
-Úgy sem állhatok az akaratod útjába.Egyrészt mert megsértődsz másrészt mert nem vagyok az apád már hogyha a koromtól eltekintünk mert akkor az ükapád is lehetnék már harmadrészt pedig szeretlek és szeretnélek boldoggá tenni.Negyedrészt pedig tényleg meg kéne ismerned Bella gyökereit.Elégedett vagy?
-Hosszú lista volt de igen.-puszilom meg az arcát.-Azt hiszem Alice mindjárt ránktör-jegyzem meg.Nem tudom miért de volt egy ilyen érzésem.Két másodperc múlva kopogtatnak.Alice az.
-Gyere-sóhajtunk egyszerre aztán cinkosan összemosolygunk.Már kitaláltunk egy tervet Alice ellen...
-Lora kéne valami ruha neked a La Pushba mész... Lora... Lora!Lora szállj ki a bátyám szájából!Loretta Swan!Na jó te most velem jössz!-ragadott ki Edward öléből.Kíváncsiak voltunk hogy mit szólna... hát ezt szólta.
-Legközelebb ezt ne csinálj.
-Lesz legközelebb?
-Igen!-kiált rám.
-Jó jó befogtam.Leszek a háromdé-s barbi babád csak csináld már.
***
-Mit fognak hozzám szólni?Szerinted mit?Hm?Nem vagyok túl kinyalva?Nem tűnök városi libának?Edward válaszolj már!-problémázok
-Szerintem elbűvölőnek fognak találni, aki szolidan, de stílusának megfelelően öltözik és még okos is.
-Kösz.De nem a te véleményed érdekelt.
-Akkor meg minek kérdezted?
-Hát hogy elüssem valamivel az időt.
-Te sosem változol.
-Van benne valami-lefékezte a Volvot-Itt is vagyunk.
-Egyáltalán tudják hogy jövök?
-Alice már felvilágosította őket.Meg Jasper is azután az este után.
-Oké.Hát akkor szia-adok egy csókot neki
-Szia.És Lora-szól utánam mikor már kiszálltam a kocsiból-Vigyázz magadra.
-Egyedül vagyok.Mi bajom eshetne?
-Farkastámadás-int a fák felé ahol egy vöröses barna farkas alakja rajzolódik ki.Jason...
-Vigyázok.Szia.
-Szia kicsim.Éjfélre itt vagyok érted.Hívj ha előbb kellenék.
-Oké.
Az erdő felé sétálok, miközben Jason is közelebb üget hozzám.
-Te vagy Jason Black?-kérdezem és elég hülyének érzem magam.
Bólint egy aprót.
-Akkor öhm... illene nekem is bemutatkozni.Loretta Swan.
Csóválni kezdi a farkát, és lefekszik a földre.A hátára néz.
-Másszak fel rád?-újabb bólintás.-Na nem.Edwardon is mindig rosszul vagyok.Inkább... sétálok.-megrázza a fejét és elfut.-Hé most meg hová mész?-meglátok egy farönköt és leülök rá.Öt perce várakozok mikor a fák közül egy fiú alakja tűnik fel... a bőre réz színű, és elég magas... talán magasabb mint Edward vagy Jasper.Hatalmas mosollyal az arcán közelít a farönköm felé.A kezét nyújtja és felhúz.
-Jason Black.
-Lora Swan.
-A nagypapám sokat mesélt a nagymamádról.
-Szintúgy.Öhm... fordítva-mosolygok.
-Lenne kedved megismerni La Push-t?
-Hiszen ezért vagyok itt.
-Akkor gyere.
***
-Papa... Szia... be szeretnék mutatni valakit.-ébresztgette az alvó nagyapját.
-Hm?Mi?Tépd szét Csontkovács!Adj neki!Batmenember ez szép húzás volt!-bizonyára élénk a fantáziája az öregnek....
-Papa a boxot már megnézted délután.Nézz csak ide.
-Hova?Már megint pucéron mászkálsz és őő... ki ez a szép hölgy?
-Őt szeretném bemutatni neked.Papa ő itt Lora.Lora-megfogta a kezem és közelebb húz, mivel egy métert hátraugrottam Jake papa Csontkovácsos szövege után.
-Bella angyalai leszálltak közénk.Bella?
-Lora.-ismételtem kicsit hangosabban és kezet ráztam vele.
-Jajj kicsi Bella... ismertem ám a nagyanyádat.Jó bőr volt még akkoriban.Alsógatya nem maradt szárazon ha megjelent...
-Öhm...Papa...-Jason meglehetősen elpirult, amennyire ezt a bőre színe engedte...-Ezt nem most kéne elmesélni.
-Jól van kisunokám... más volt az az idő és más ez is.Téma lezárva.
***
Éjfélig szórakáztunk Jasonnel és máris a haveri listámra került.Hajnali egyig egy kocsmában ültünk, utána pedig ráeszméltem hogy Edward már régóta vár rám.
-Bakker!Hukk.Edward már...Hukk régóta vár... fel féne hukk hívni-hatalmasat vihogtam.
Ezek után kitámolyogtunk a határig, ahol Edward állt.Nem vettem észre de máris mellettem termett.
-Aztku*va!Ezt hogy csináltad?-meresztgettem nagy szemeket mikor Edward húzni kezdett a Volvo felé.-Álljál már le.Hányni fogok.-és hipp hopp itt termett Vukk meglehetősen tele virslivel és whiskeyvel... neki is szar napja volt...
-Lora jól vagy?Hihi-kiált utánam Jason.
-Hipp hopp most vigyázz jön blöe-adtam ki magamból egy súlyos alkohol felesleget.
-Jobban vagy?-kérdezi
-Asszem.Kedves a műszerfalad?
-Meglehetősen.
-Akkor futunk.De ne harizz ha lehányom a hátad édesem-borultam a nyakába.
***
(Edward szemszöge)
Lora hálistennek elaludt út közben így a műszerfalamnak és a dzsekimnek is megkegyelmezett.Lassan értem haza.Nem akartam a sebességgel felkelteni őt.Még holt részegen hányás közben is gyönyörű... hülye korcs.Hogy volt képes egy útszéli lepukkant kocsmába vinni?Mi van ha leütik és elhurcolják rabszolgának vagy valami hasonlóan borzalmas dolognak... beleborzongni is rossz volt.Felvittem Lorát a szobámba és lefektettem az ágyra.Ahogyan a háta a matracot éri felriad.Nem lát engem.Előveszi a telefonját és sms-t ír.
ryia!gol uahx?hianzo.siés viszá.
Gondolom ez a Szia!Hol vagy?Hiányzol!Siess vissza akart lenni.
-Itt vagyok melletted kicsim.
-Aztarohadt te milyen gyors vagy?
-Eddig is itt voltam.
-Az jó-felül és az ajtóhoz támolyog.
-Hova mész?
-Emmetthez.Te úgy sem fogsz lefényképezni.Én úgy sem fogok emlékezni.Viszont akarok.Úgyhogy...
-Leviszlek.
-Nem kell.-kitámolyog az ajtón, és a lépcsőhöz áll.-Emmett Cullen!Merre vagy macikám?-vihogni kezd.
-Hugi.Nem ütötted ki magad?
-Csak egy kicsit.Te!Csinálj már egy fotót rólam és egy közöset.
-Nem akarsz erre emlékezni szerintem.Nagyon kész vagy.
-De akarok.Csinálj.
-Hát jó.-Rose elfojtva a nevetését felédob egy fényképezőt.-Most mosolyogj!-szerelmem megereszt egy grimaszt.Elkattan a vaku.
-Mutasd.
-Nagyon gáz lett.
-Nem baj.
Emmett felényújtja a gépet.
-Hát ez tényleg eléggé rossz.Nem baj.Gyere.Csináljunk egy közöset.
-Na nem.
-De igen.
-Akkor... varázsszó?
-Légyszi macikám...
-Na jó.
***
(Lora szemszöge)
-Azt a rohadt k*tt*b*sz*tt k*rv* életbe!Hol az Aspirin?-máris előttem terem egy pohát víz és egy kéz tartja.Felnézek az arcra és a számra csapok.
-Bocsáss meg.Nagyon fáj a fejem.
-Azt meghiszem.Tegnap este nagyon sokat ittál... nem láttalak, csak a képeket.
-Képek?
-Edward szerint annyira részeg voltál hogy mindenkivel lefényképezteted magad.Aztán mikor Rose Prada cipőjére adtad azt a temérdek mennyiségű whiskeyt amit megittál Rose megakart ölni te a szoba távolabbi felébe menekültél, összetetted a két mutatóujjad egy ikszbe és azt ordibáltad hogy " távozz sátán" és hogy "tudtam hogy az ördög Prada-t visel!"és hasonlók.Aztán már mikor Rose is szakadt a nevetéstől rajtad akkor odamentél hozzá - mivel összeesett és a homlokát a földhöz támasztotta - megsimogattad a haját és azt mondtad hogy "oké Buksi elhiszem hogy nem esett jól a két kg Pedigree de ennyire..."
-Meg akart ölni igaz?
-Többé-kevésbé.
-Edward?
-Vadászni ment.
-Akkor majd jön.
-Esme csinált neked reggelit.
-Akkor mindjárt megyek csak átöltözöm megfürdők, elborzadok magamtól esetleg hányok még egyet... szóval maximum egy fél óra.
-Siess.-mosolyog Carlisle és kimegy a szobából.
Rohadt életbe.Carlisle előtt lejáratom magam, Rose megutált, Edward elborzadt tőlem Emmett egy évig ezzel fog cikizni.Soha többé nem iszom alkoholt.
***
Lesétálok a lépcsőn egy buggyos nadrágban és egy Mayo Chix topban.Elpirultam, pedig még nem is láttam senkit.Csendben leültem a nappaliban.Hirtelen mindenki mellettem termett.Már csak ez hiányzott.Félve Edwardra néztem, de ő csak mosolygott a képernyő felé.Másik oldalon Jazz de ő is halvány vigyorral az LCD tévé felé néz.Emmett áll ott, kezében egy fényképező géppel a kezében és elkattint egy képet.Csodás.Ki sem józanodtam még teljesen.
-Hugica... készen állsz megnézni azt hogy tegnap hogyan néztél ki?
-Asszem.Nagyon durva?
-Igen.-mosolyog.És mutogatni kezdett.Egy videó volt.Nagyon nagyon gázos videó.
-Ezt remélem kitörlöd.Vagy nem törlöd, de megkegyelmezel nekem hogy nem teszed fel a YouTube-ra.
-Megegyeztünk.
Most ebben a pillanatban nagyon örültem annak hogy Emmett nem szemét.
-Egy feltétellel.
-Mi lenne az?
-Háát...
***
El sem hiszem hogy ezt csinálom.Nem hiszem el.Ez nem én vagyok.De sajna-bajna muszály.Muszály, mert különben Emmett felrakja a részeg kis akciómat a YouTube-ra mySPACE-re és mindenhova... grr... nem akarom ezt.
De mégis bekopogok a szobába, mert Alex beszélni akar velem.Rachel betessékel.
-Beszélni szerettem volna veled.
-Miről?Panasz volt rám?
-Nem... sőt... mindenki dícsér téged.Fizetésemelést kapsz.
-Öhm... meglepő de... köszönöm.
-Megérdemled.
-Csak ennyi?
-Igen.Bocs hogy ennyiért berángattalak, de muszály volt közölni...
-Semmi baj... a barátom behozott.
-Barátod?Ki az a szerencsés?
-Edward...
-A diákommal jársz?
-Egyidősek vagyunk.
-Hát... igaz... de azért most ne nagyon smároljatok feltűnően.
-Csak ha muszály.Szia.
-Szia.
Alexel kijövünk.Nagyon kijövünk.Hiszen csak huszonöt éves.Ráadásul nagyon jó fej.Az ebédlő ajtajában megtorpanok.Jessica a tanítványom éppen fűzi Edwardot.Na ezt most megbánja.Sebes léptekkel elindulok az asztal felé.Alice már előre kuncog az ötletemet.Szemtelenül vigyorgok rájuk.Beülök Edward ölébe hátradöntőm a fejét és szenvedélyesen megcsókolom.Aztán Jessica arcára nézek.
-Van valami problémád, amit Edwardal kell megbeszélni?
-Ne... ne... nem nincs.Meg... meg.. megakartam kérdezni ho... hogy...
-Van programja.Nem ér rá, kivétel akkor ha rólam van szó.-értetlenül nézett-Sicc.-szóltam és újra Edward szájában kötöttem ki.
-Már elment-kuncog Alice.
-Akkor nem rakod fel sehova?-kérdezem Emmettet.
-Nem.Nyertél picur.De úgy néz ki társaságot kapunk.-int Alex felé akinek épp az a liba magyaráz valamit és felénk mutogat.
-Ne aggódj, kimagyarázom.
-Mi volt ez?-kérdezi Alex.
-Mint mondtam muszály volt.Emlékszel?
-Ahha... jó.
-Most kirúgsz?-kérdezem a kelleténél hangosabban hogy az a liba élvezkedjen egy kicsit...
-Nem rúglak ki.Tedd azt ami helyes.Ha ez helyes volt akkor oké.A te életed.
-Köszi.-megölelem.Jessicára kacsintok.
-Nincs mit.Húzzál haza aludni.
-Igenis.
-Én addig elbeszélgetek a kishölgyel.
-Tedd azt ami helyes.
-Azt fogom.
-Szia.
-Szia.
Karon ragadja Jessicát és próbál morcos arcot vágni... sikerül neki.Jess az ebédlő sarkából visszafordul és alattomosan néz rám.Beintek neki.Az orrát fenthordva sétál el, és kitöri a magassarkúja sarkát.Ügyes.
-Ügyes voltál kicsim-súgja a fülembe mert tudja hogy Jess minket néz.
-Kösz.-súgom és újra megcsókolom...
megkaptátok.idő előtt.köszönjétek meg szépen.komit kérek.nehezen, de sikerült.szorítsatok, mert holnap felvételit írok.sok sikert annak aki holnap ír!puszi nektek.szeretlek titeket.mmá<3
2010. január 17., vasárnap
sziasztok
köszönöm a több mint kétezer látogatót!frissel nem tudom, hogy mikor tudok jönni mert egyenlőre még ötletem időm és energiám sincs a megvalósítására.na jó.ötletem az van, nem is kevés de az idő és az energia teljesen tönkreteszi az ihletemet.nem magyarázkodni akarok, tényleg így van.nagyon valószínű hogy január 23 után írok frisset.akkor végre vége a stressznek nagyjából és jöhet az a bizonyos mély levegő és kikiáltani hogy igen!túléltem!tényleg igyekszem de az eddigi baromi nagy ihletem most száznyolcvan fokos fordulatot vett./tudjátok, mint Lora a halloween partyn Carlisle hangjára.=)/ szóval az ihlet elkerül, csak az ötleteimre és a bétáimra támaszkodhatok.na meg persze a kommentjeitekre.türelmet kérek, és remélem hogy kapok is.aki már került ilyen helyzetbe, az tudja hogy miket élek át most / sőt sokkal rosszabbakat, mert amilyen szerencsém nekem szokott lenni.../ aki pedig nem, az majd érteni fogja.
köszi szépen, és tényleg sajnálom.
puszi : lettii<3
köszi szépen, és tényleg sajnálom.
puszi : lettii<3
2010. január 7., csütörtök
?
köszönöm azt a "sok" szavazatot.
a kérdés arról szólt hogy szereted-e a blogom.nos amennyien erre járnak / lassan 1600 látogatónál tartunk / abból arra következtetek hogy a 98% tojik arra hogy én mit kérdezek csak legyen végre rész.nos akik ebbe a kategóriába tartoznak azoknak azt üzenem hogy én is ember vagyok és nem tudok egy nap öt részt legyártani.azoknak akik itt vannak/bíztatnak/kommentelnek/szavaznak /mint például Pusszy vagy Evelyn vagy a két bétám luciii.* és Vivi / azoknak nagyon köszönöm.mellesleg két olyan szavazatot is kaptam hogy " kímélj meg tőle " .nos ha nem tetszik, akkor nem kell elolvasni, sőt akár az oldalról is el lehet menni.hogy hogyan?azzal a kis piros x-el a jobb felső sarokban.
köszi.
lettíí<3
ui.: fel lehet venni msn-re aki akar. gi.ngin.96@hotmail.com
leveleket / már ha írtok / ide kérek : gingin96@citromail.hu
köszi.
a kérdés arról szólt hogy szereted-e a blogom.nos amennyien erre járnak / lassan 1600 látogatónál tartunk / abból arra következtetek hogy a 98% tojik arra hogy én mit kérdezek csak legyen végre rész.nos akik ebbe a kategóriába tartoznak azoknak azt üzenem hogy én is ember vagyok és nem tudok egy nap öt részt legyártani.azoknak akik itt vannak/bíztatnak/kommentelnek/szavaznak /mint például Pusszy vagy Evelyn vagy a két bétám luciii.* és Vivi / azoknak nagyon köszönöm.mellesleg két olyan szavazatot is kaptam hogy " kímélj meg tőle " .nos ha nem tetszik, akkor nem kell elolvasni, sőt akár az oldalról is el lehet menni.hogy hogyan?azzal a kis piros x-el a jobb felső sarokban.
köszi.
lettíí<3
ui.: fel lehet venni msn-re aki akar. gi.ngin.96@hotmail.com
leveleket / már ha írtok / ide kérek : gingin96@citromail.hu
köszi.
2010. január 6., szerda
Lora Swan naplója 14.fejezet
-Öltözz!-parancsol rám Edward és felém dob egy felsőt.
-Minek?Szombat van.
-Elmegyünk.
-Hova?
-Van egy kis nyaralónk az erdőben.Ott fogunk karácsonyozni.
-Akkor jó... mit pakoljak?
-Fürdőruha,tréningruha,két farmer két felső fehérnemű meg minden ilyesmi.Amit akarsz.Na meg persze az ajándékok...
-Fürdőruha?De én most...
-Tudom.De azért pakold be.
-De ugye kocsival megyünk... vagy nem?
-Ha azt mondom hogy nem akkor mit mondasz?
-El se megyek.
-Akkor mi kocsival megyünk.-megpuszilta a nyakam-Öltözz.
***
-Lora kész vagy már?-Alice bekiabál a fürdőbe.
-Mindjárt.-bekapok egy szem görcsoldót, és berakom a táskámba.A hasam puffadt a kezem remeg.Utálom ha megvan.Főleg mert Jasper ilyenkor még jobban elkerül.Amúgy már egész jóban vagyunk.A vérem nem jelent neki kísértést.Annyira.Azt mondja hogy köszöni nekem.Ilyenkor mindig meg kérdezem hogy mit.Általában azt válaszolja hogy mellettem nagyobb a kísértés de jobb lesz az önuralma.Öntudatlanul is segítek neki... fura.Kilépek a fürdőből.
-Na végre valahára.-sóhajt fel.
-Köszi.Neked nem kell minden hónapban végigszenveddni és végigsírni kb. öt napot.Én majd belehalok.
-Jóó... bocsi-megölel.A hideg most jól esik...
-Köszi...
-Mit?
-Olyan hideg vagy... ez most jó...
-Szívesen de majd Edward átveszi a helyem.-kacsint
-Ezer örömmel-Edward mellém áll és átfogja a derekam.Hálásan pillantok rá.
-Ó milyen megható... de valaki indulni szeretne-Alice bosszúsan töpreng mire én megcsókolom Edwardot.
-Héé fiatalok... hahó...
-Haggyad már... ingyen pornó-szinte látni véltem Emmett kaján vigyorát.Elhúzódok.
-Menjünk.-suttogom.
-Oké.-kézenfog és lesétálunk a lépcsőn.Kivezet a garázsba.-Aston Martin vagy Volvo?
-Amelyiket szeretnéd.
-Az Aston gyorsabb.
-Volvo-vágom rá.Elmosolyodik.A csomagokat már bepakolta.Mikor elindulunk magához húz és átkarolja a vállam.
-Köszi...-sóhajtok fel.A kezét a hasamra teszi.Megpuszilom a nyakát.Egyszer... kétszer...
-Indulnunk kéne-sóhajt fel.
-Öt percbe nem halnak bele.
-De igen.-lefejti a nyakáról a kezemet és leteszi a testem mellé.Bosszúsan nézek rá pár pillanatig aztán előveszem az Mp4-en és bütykölni kezdem.Miután Pink hangja ordít a fülemben lehunyom a szemem.Vele együtt dúdolom a Funhouse-t.A lábam észrevétlenül, de mégis kopog a Volvo padlóján az ütemre.Aztán egy másik számra vált a kis gép.Ezt Edward írta... nekem.Az én altatóm. / http://www.youtube.com/watch?v=7TYzGJCJndw /.A szám halvány mosolyra húzódik.Átengedem magam a zenének.Annyira gyönyörű...
***
-Kicsim... hahó... itt vagyunk... Lora...
-Mi?Hol?Miért?-a hideg érintésre felriadok.
-A nyaralóban.Tudod.Itt karácsonyozunk.
-Jajj igen... persze... oké.
-Te csak menj be, majd én bepakolok.Első emelet folyosó végén balra.
-Oké.-lágy csókot nyomok az ajkaira majd belépek a házba.
Megcsap a meleg.
-Vááóó...
A ház arany díszekkel van teleaggatva.Nem mondanám azt hogy csicsás hanem inkább...
-Csodaszép...-suttogom
-Ugye ugye?Ha hamarabb ideértetek volna akkor többet gyönyörködhetnél benne.Gyerünk gyerünk!Még meg kell csinálni a hajad a sminked ki kell választani a ruhát a cipőt és...
-Alice nyugi.Több mint négy óránk van.
-De az nem elég!Nézz végig magadon!Nézd meg a szemed!
-Ez értelmes volt.-vihogok.
-Tiszta vörös!Mennyit aludtál ma úgy őszintén?Két órát?
-Hármat...-sóhajtok.
-Akkor még ezt is rendbe kell hoznunk.Tudod hogy mennyi macera?
-És nem neked kell végig szenvedni...
És ekkor jött be a szőke herceg fehér lovon... öhhm... illetve a bronzvörös vámpír ezüst Volvóval... vagy egy félisten csomaghordó fiú.Az első nem stimmel.A másik kettő igen.Ledobja a bőröndöket / persze csak óvatosan... tudja hogy néhány ajándékom törékeny... / és felém villan egy olyan vigyort hogy a szívverésem kihagy egy ütemet, azt hiszem menten összeesek és remegni kezd a kezem... de azért lefutok a lépcsőn / mert Alicenek már sikerült a feléig felvonszolnia / és a karjaiba vetem magam.Szorosan ölel át.A tüdőm egy kicsit összepréselődik.Mintha több éve nem láttuk volna egymást... de éppen csak egy pár perce váltunk el... de épp eléggé szörnyű volt ez is.Nélküle... hihetetlenül magányos vagyok.A szívem vele van de a lelkem itt és enélkül a három dolog nélkül nem tudok létezni... / ő, a szívem és a lelkem /
-Lora.Gyere már.-Alice
-Csak egy perc-mondom és rá se nézek.Belefeledkezem szerelmem pillantásába... annyira varázslatos és árad belőle az hogy szeret... az ajkaira vetem magam.Egy gyors csók után már csak arra emlékszem hogy Alice rángat fel a lépcsőn.Szomorkásan integetek neki.Csapódik a szobaajtó.
-Te.-rám mutat és ellenállást nem tűrő pillantással néz rám.-Itt maradsz a fenekeden és egy tapodtat sem mozdulsz.
-Értettem főnök.-mint a katonák úgy mozogtam és síri csöndben leültem az ágyra.Alice olyan komoly pillantással nézett rám hogy azt egy ezredes is megirigyelhette volna... szép is lenne.Egy olyan kis kiképzőtiszt mint Alice és akkora katonák mint Emmett.És Alice csak osztogatná a taslikat és ordibálna... elnevetem magam.De olyan éktelen hangon és energiával hogy leesek az ágyról.Alice csak néz egy pillanatig aztán legyint és bevonul a gardróbba.Előrángat egy lila két kék / külömböző árnyalatú / egy rózsaszín és egy fekete ruhát ami tele van fehét pöttyökkel..
-Válassz.Először ezt kell és majd hozzáigazítjuk a sminket.
-Nem lehetne...
-Nem lesz még itt is pink és fekete ruhád!Egyszínű és kész!
-Fekete-morgom.
-Helyes.Enyém a kék.-mosolyog aztán bevisz a fürdőbe.Hátradönt egy széket és mutat hogy feküdjek bele.
-Haragudni fogsz ha elalszom?
-Nem.Csk gyere már.
Egyből elnyomott az álom ahogyan megéreztem hogy milyen puha is ez a szék... mintha alváshoz találták volna fel...
***
-Készen vagy.-hallom félálomból a varázsszót.
-Mi?
-Készen vagy.-mondja mosolyogva.Felülök a székben.
-Mi?-nevetek.
-Szótagoljam le neked?
-Légy szíves... azt hittem még egy évig itt fogok aludni...
-Ká é esz e en vé a gyé.Te figyi már jól vagy?-kérdezi mert csakis a tükörképemet bámulom.
-Mit műveltél velem?
A tükörből egy lány néz vissza rám... az arca hófehér,a szája vöröses,a szemei pedig feketével vannak kiemelve.A haja laza hullámokban hull le a vállára.Aztán észreveszem a kissé ferde orromat.Ez tényleg én vagyok.Az orrom egy törés miatt ilyen.Nagyiéknál nekiszaladtam az ajtónak mikor a kutya kergetett.Imádtam azt a kutyust.Nagy volt és vörösesbarna.Nem annyira nagy mint egy ember de sokkal nagyobb egy kisgyereknél.Nagyon nagyon szerettem.Rá emlékeztetett az a bizonyos Jason Black is... még mindig nem tudtam eljutni La Push-ba.De majd az újévben... addig úgy is itt leszünk és nekem újra jöhetnek a balett edzések.Térjünk vissza a jelenbe.Alice csodás munkát végzett.Az arcom kisimult.A szemeim nem vörösek aminek külön örülök.A ruhám már rajtam.Egy egész alakos tükörhöz sétálok.Baromi jó az összhatás.Szolid,elegáns de mégis valami olyat sugároz hogy Hé idefigyelj!Én vad vagyok!Egyszerűen ez...
-Tökéletes...
Aztán észreveszek valamit.Nincs cipő rajtam.
-Ja igen azt neked kéne kiválasztani.
Elémpakolt hat különféle magassarkút.
-Muszáj?-a magassarkúban mindig megfájul a lábam.
-Nos gondoltam erre az esetre is... ez az én ajándékom.-mondja és előhúz a háta mögül egy cipődobozt.Egy aranyos fekete balerina cipő van benne fehér pöttyökkel.Felhúzom a lábamra és tapasztalom hogy passzol.Járok benne egy kicsit majd Alice nyakába vetem magam.
-Annyira köszönöm.
-Igazán nincs mit.Három óra és negyven hét perc.Ennyit vettél el az életemből.
-Jövő héten elmegyünk vásárolni.
-Benne vagyok.Azt hiszem már csak ránk várnak.
-Menjek előre?
-Menj.-mosolyog.
Nagyot lélegzem és kilépek az ajtón.A többiek a fa körül állnak.Edward épp akkor helyez a fa alá egy ajándékot mikor a lábam eléri az első lépcsőfokot.Aztán rámnéz.Mosolygok egy sort és lesétálok a lépcsőn, pedig legszívesebben futnék szerelmem karjaiba.Lassan mellé sétálok és átkarolja a derekam.Fekete ing van rajta és fekete fényes nyakkendő.Esme jóságosan mosolyog...mint az anyukám.Halványzöld tuhája tökéletesen harmonizál Carlisle zöld ingével és fekete zakójával.Rose piros masnis ruhája tökéletesen illik az alakjához.Alice leszökdécsel a lépcsőn és Jasper karjaiba veti magát.Jazz boldog mosollyal öleli át.Tengerkék a ruhája.Észreveszi hogy őt nézem.Rám kacsint.
-Ki kezdi?-Carlisle.
-Majd én.-mondom és lassan a fa felé sétálok.Jasper ajándékat veszem ki a fa alól.Felésétálok.
-Boldog karácsonyt Jasper.-mosolygok.
-Köszönöm...
Leül a kanapéra és mint egy ötéves bontogatni kezd.Először a Xanaxot pillantja meg.Nevetni kezd.Aztán kiveszi a könyvet.A második világháború története.
-Köszönöm-magához ölel.
-Igazán nincs mit.-mosolygok.
Jazz sétál a fa felé.Elővesz egy hatalmas dobozt.Átnyújtja nekem.
-Biztos hogy én ezt elbírom?
-Nem nehéz.
-Hát jó.-tényleg nem nehéz.Picit megrázom.
-Ez nem tesz neki jót.-kinyitom.Egy hörcsög pislog rám a forgács közül.
-Jézusom hogy te mennyire édes vagy.Köszönöm-megölelem és egy puszit nyomok az arcára.Mosolyog.
-Nincs mit.
-Mi legyen a neved te szőrmók?-kiveszem a dobozból.Annyira pici mint egy tenyér fele.-Annyira édes vagy... legyél Nutella.
-Van egy párja is.Ott-mutat egy mozgó forgácskupacra.
-Kettőt kapok?
-Társas lények.Fiú és lány.Azt hiszem.Az eladónő majdnem szívrohamot kapott mikor bementünk
-Ajajajj... remélem még él.
-Persze... Mangó?
-Nem kérek köszi.
-De a neve.Legyen Mangó.Hasonló színű a hasa.-mutat a pici alvó állatkára.Nutella elkezd visítani.Jasper rásziszeg.Nuti a nagy fekete szemeivel csak pislog.Szegényke.Belehajolok a dobozba és nyomok egy puszit a kis feje búbjára.Megnyalja az orrom.Nevetni kezdek.Kihajolok a dobozból.A többiek is nevetnek.
-Most mi van?
-Tiszta forgács a hajad-Edward kisöpri a hajamból.Nevetek egy sort.
-Köszi...-egy hirtelen mozdulattal a fa alá nyúl és átnyújt egy ajándékot.
-Boldog karácsonyt Kicsim.
-Köszi...-bontogatni kezdek.Egy gyönyörű fehérarany nyakláncot kaptam rajta egy szív alakú medállal amibe egy E betű van vésve.Elkezdek nevetni.Ha tudná hogy én mit vettem neki... =)-Köszönöm-egy csókot nyomok az ajkára...
-Nincs mit.
-Itt a tiéd-nyújtom át neki.
-Vajon mi lehet az?
Egy ugyanilyen nyakláncot kap tőlem, azzal a külömbséggel hogy L betű van vésve a medálba.
-Köszönöm-ölel át.
-Egy rugóra jár már az agyunk is mi?
-Hát ez nem alap?-egy puszit nyom az arcomra.
Aztán a többiek is jöttek sorba az ajándékokkal.Annyi ruhát kaptam hogy egy országot el lehetne látni vele.Meg persze apró kis csecsebecséket, ékszereket és ilyesmiket.Legjobban Edward ajándékának örültem és Jasperének.Az első normális karácsonyom...
***
-5... 4... 3... 2... 1... BOLDOG ÚJ ÉVET!-kiált fel mindenki egyszerre.
-Boldog új évet kicsim-csókol meg Edward.
-Boldog új évet.Ez a mi évünk-kacsintok rá.
-Boldog új évet fiatalok.Mik a fogadalmak?-kérdezi Emmett miközben tölt nekem egy poház pezsgőt.
-Örökké szeretni foglak-mondja Edward és mélyen a szemembe néz.
-Ajvé.Leszokok a cigiről.Nem inkább mégsem.Azt jövőre.Megtanulok vezetni.-mondtam ki félve azt a két szót ami számomra a pokol.
-Úgy legyen-koccintunk.A kezében egy üres pohár.Átöntök neki egy kicsit.-Meginnád a kedvemért?
-Még be fogok rúgni.Leitat kisasszony?
-Kérlek idd meg...
-Olyan íze van mint a földnek.
-Csak neked.A pezsgő finomabb.
-Ettél már földet?
-Fogadásból.A nagyi mesélte hogy megtette és fogadásból én is.
-Na jó legyen.-lehajtja a pezsgőt és undorodó képpel néz rám.-Mi a jutalom?-nyögi
-Ez.-leöltöm pezsgővel, aztán iszok belőle egy kicsit.Egy másodpercre eltűnik aztán kezében a pezsgős üveggel tér vissza.Rám kezdi locsolni, de nem talál el.Ehelyett mindenki morog Edwardra mert mindenki pezsgős.Mindenki kezében hirtelen egy üveg terem és Edward hatszorosan visszakapja amit adott.Én csak nevetek, de annyira hogy összeesek.A fotelben nevetek tovább.Aztán bekapcsolódnak a többiek is és egy nagy éktelen hangú családi röhögés lesz a vége.Ez az év is jól kezdődik...
***
-Lora pontoznál te is minket?-kérdezi Em egy vita után, ami arról szólt hogy ki tud szebben beugrani a vízbe.Rose és Alice már elfoglaltál a helyüket a medence szélén.
-Legyen...-sóhajtok és sétálni kezdek a két lány felé akik helyet szorítanak nekem maguk között.
-De pártatlanul ám!-mondja az ugródeszka tetejéről.
-Oké.Akkor Edward tíz pont Emmett kettő...
-De Loraaa...
-Befogtam.Pártatlan vagyok.Csak ugorj már.-csüccsenek le Alice és Rose közé.
Engeldelmeskedett.
-Hét pont-Alice
-Nyolc pont.-Rose
-Nyolc pont.-mondom
De ebből az egészből nem lett semmi.Mindenki vízbe kezdett ugrálni csak én ültem ott.Nem volt kedvem.
-Baj van kicsim?-kérdezi Edward miközben azt nézzük ahogyan Rose és Alice párviadaloznak.Emmett nyakán Alice Jasper nyakán Rose és úgy küzdenek.
-Nem nincs... csak nincs kedvem fürdeni.
-Az egész csak arról szól hogy nem mersz ugrani igaz?-kérdezi Em
-Persze... két évig úsztam de nem merek vízbeszállni.Nagyon valószínű.
-Akkor látni szeretnék egy fejest.Apelláta nincs.
-De Emmett én nem...
-Nincs apelláta.
-Nem ugrok.-jelentettem ki.
-Vagy így vagy úgy de igen.
-Nem.
-De.
-De nem.
-De igen-és beránt a víz alá.Fuldokolva jövök fel.
-Fejest akarsz?Igen?Akkor most figyelj.-dühösen szitkozódva jövök fel a víz alól és mászok ki a szárazföldre.Valószínűleg úgy nézek ki mint egy banya.A sminkem elfolyt és két körmöm is letört.Nem számítottam víz alá rántásra.Az ugródeszka felé sietek.Felmászok rá, és egy percig hezitálok.Lentről nem tűnt ilyen magasnak.
-Ha nem akarod nem kell.De ha megcsinálod egy napig azt csinálhatsz velem amit akarsz.
-Pontosan huszonnégy óráig?Tökéletes.
Leugrok egy tökéletes fejessel és vigyorogva jövök fel a víz alól.Emmett ledöbbenve néz.
-Rendelkezz velem úrnőm.-hajtja le a fejét és elém úszik.
-Te csacsi.Nem kell semmi.Fel vagy mentve.
-De megígértem.Azt amit akarsz.
-Majd meglátom mit tehetek...-kacsintok rá mire fáradtan sóhajt egyet.Nevetek.
Edward hátulról átkarol és a fülembe suttog.
-Ügyes volt.
-Ugye?
-Egoista.-morogja a nyakamba és megcsókol.
Egy újabb szép nap tökéletes befejezése...
ne kövezzetek meg kérlek... annyira sok dolgom volt... most biztosan azt gondoljátok hogy a hülye liba már megint magyarázkodni próbál de tényleg így van!rögtön az első napon három dolgozatot írtunk amire egyáltalán nem készültem úgyhogy biztos karó lesz.mellesleg a nyakamon a felvételi és matekból egy kukkot nem tudok.a magyarnál sem jobb a helyzet.szóval suli felvételi... tánc.annyira izomlázam volt tegnap hogy azt hittem toronyirányt visszazuhanok az ágyba.alig bírtam felkelni.de megtettem.és fájt.rossz volt.nagyon.aztán apám sem hagyott békén a matekkal... és a fentmaradó időben aludtam és úgy ébredtem mint a mosott sz... szóval értitek.de megpróbáltam az átlagosnál hosszabb részt írni, ami sikerült.ezzel kárpótollak titeket.februárban már sűrűbben jönnek majd a részek mert LESZ IDŐM!végre túl leszünk a felvételin és... fellélegezhetek.addig is puszi mindenkinek : lettíí<3
-Minek?Szombat van.
-Elmegyünk.
-Hova?
-Van egy kis nyaralónk az erdőben.Ott fogunk karácsonyozni.
-Akkor jó... mit pakoljak?
-Fürdőruha,tréningruha,két farmer két felső fehérnemű meg minden ilyesmi.Amit akarsz.Na meg persze az ajándékok...
-Fürdőruha?De én most...
-Tudom.De azért pakold be.
-De ugye kocsival megyünk... vagy nem?
-Ha azt mondom hogy nem akkor mit mondasz?
-El se megyek.
-Akkor mi kocsival megyünk.-megpuszilta a nyakam-Öltözz.
***
-Lora kész vagy már?-Alice bekiabál a fürdőbe.
-Mindjárt.-bekapok egy szem görcsoldót, és berakom a táskámba.A hasam puffadt a kezem remeg.Utálom ha megvan.Főleg mert Jasper ilyenkor még jobban elkerül.Amúgy már egész jóban vagyunk.A vérem nem jelent neki kísértést.Annyira.Azt mondja hogy köszöni nekem.Ilyenkor mindig meg kérdezem hogy mit.Általában azt válaszolja hogy mellettem nagyobb a kísértés de jobb lesz az önuralma.Öntudatlanul is segítek neki... fura.Kilépek a fürdőből.
-Na végre valahára.-sóhajt fel.
-Köszi.Neked nem kell minden hónapban végigszenveddni és végigsírni kb. öt napot.Én majd belehalok.
-Jóó... bocsi-megölel.A hideg most jól esik...
-Köszi...
-Mit?
-Olyan hideg vagy... ez most jó...
-Szívesen de majd Edward átveszi a helyem.-kacsint
-Ezer örömmel-Edward mellém áll és átfogja a derekam.Hálásan pillantok rá.
-Ó milyen megható... de valaki indulni szeretne-Alice bosszúsan töpreng mire én megcsókolom Edwardot.
-Héé fiatalok... hahó...
-Haggyad már... ingyen pornó-szinte látni véltem Emmett kaján vigyorát.Elhúzódok.
-Menjünk.-suttogom.
-Oké.-kézenfog és lesétálunk a lépcsőn.Kivezet a garázsba.-Aston Martin vagy Volvo?
-Amelyiket szeretnéd.
-Az Aston gyorsabb.
-Volvo-vágom rá.Elmosolyodik.A csomagokat már bepakolta.Mikor elindulunk magához húz és átkarolja a vállam.
-Köszi...-sóhajtok fel.A kezét a hasamra teszi.Megpuszilom a nyakát.Egyszer... kétszer...
-Indulnunk kéne-sóhajt fel.
-Öt percbe nem halnak bele.
-De igen.-lefejti a nyakáról a kezemet és leteszi a testem mellé.Bosszúsan nézek rá pár pillanatig aztán előveszem az Mp4-en és bütykölni kezdem.Miután Pink hangja ordít a fülemben lehunyom a szemem.Vele együtt dúdolom a Funhouse-t.A lábam észrevétlenül, de mégis kopog a Volvo padlóján az ütemre.Aztán egy másik számra vált a kis gép.Ezt Edward írta... nekem.Az én altatóm. / http://www.youtube.com/watch?v=7TYzGJCJndw /.A szám halvány mosolyra húzódik.Átengedem magam a zenének.Annyira gyönyörű...
***
-Kicsim... hahó... itt vagyunk... Lora...
-Mi?Hol?Miért?-a hideg érintésre felriadok.
-A nyaralóban.Tudod.Itt karácsonyozunk.
-Jajj igen... persze... oké.
-Te csak menj be, majd én bepakolok.Első emelet folyosó végén balra.
-Oké.-lágy csókot nyomok az ajkaira majd belépek a házba.
Megcsap a meleg.
-Vááóó...
A ház arany díszekkel van teleaggatva.Nem mondanám azt hogy csicsás hanem inkább...
-Csodaszép...-suttogom
-Ugye ugye?Ha hamarabb ideértetek volna akkor többet gyönyörködhetnél benne.Gyerünk gyerünk!Még meg kell csinálni a hajad a sminked ki kell választani a ruhát a cipőt és...
-Alice nyugi.Több mint négy óránk van.
-De az nem elég!Nézz végig magadon!Nézd meg a szemed!
-Ez értelmes volt.-vihogok.
-Tiszta vörös!Mennyit aludtál ma úgy őszintén?Két órát?
-Hármat...-sóhajtok.
-Akkor még ezt is rendbe kell hoznunk.Tudod hogy mennyi macera?
-És nem neked kell végig szenvedni...
És ekkor jött be a szőke herceg fehér lovon... öhhm... illetve a bronzvörös vámpír ezüst Volvóval... vagy egy félisten csomaghordó fiú.Az első nem stimmel.A másik kettő igen.Ledobja a bőröndöket / persze csak óvatosan... tudja hogy néhány ajándékom törékeny... / és felém villan egy olyan vigyort hogy a szívverésem kihagy egy ütemet, azt hiszem menten összeesek és remegni kezd a kezem... de azért lefutok a lépcsőn / mert Alicenek már sikerült a feléig felvonszolnia / és a karjaiba vetem magam.Szorosan ölel át.A tüdőm egy kicsit összepréselődik.Mintha több éve nem láttuk volna egymást... de éppen csak egy pár perce váltunk el... de épp eléggé szörnyű volt ez is.Nélküle... hihetetlenül magányos vagyok.A szívem vele van de a lelkem itt és enélkül a három dolog nélkül nem tudok létezni... / ő, a szívem és a lelkem /
-Lora.Gyere már.-Alice
-Csak egy perc-mondom és rá se nézek.Belefeledkezem szerelmem pillantásába... annyira varázslatos és árad belőle az hogy szeret... az ajkaira vetem magam.Egy gyors csók után már csak arra emlékszem hogy Alice rángat fel a lépcsőn.Szomorkásan integetek neki.Csapódik a szobaajtó.
-Te.-rám mutat és ellenállást nem tűrő pillantással néz rám.-Itt maradsz a fenekeden és egy tapodtat sem mozdulsz.
-Értettem főnök.-mint a katonák úgy mozogtam és síri csöndben leültem az ágyra.Alice olyan komoly pillantással nézett rám hogy azt egy ezredes is megirigyelhette volna... szép is lenne.Egy olyan kis kiképzőtiszt mint Alice és akkora katonák mint Emmett.És Alice csak osztogatná a taslikat és ordibálna... elnevetem magam.De olyan éktelen hangon és energiával hogy leesek az ágyról.Alice csak néz egy pillanatig aztán legyint és bevonul a gardróbba.Előrángat egy lila két kék / külömböző árnyalatú / egy rózsaszín és egy fekete ruhát ami tele van fehét pöttyökkel..
-Válassz.Először ezt kell és majd hozzáigazítjuk a sminket.
-Nem lehetne...
-Nem lesz még itt is pink és fekete ruhád!Egyszínű és kész!
-Fekete-morgom.
-Helyes.Enyém a kék.-mosolyog aztán bevisz a fürdőbe.Hátradönt egy széket és mutat hogy feküdjek bele.
-Haragudni fogsz ha elalszom?
-Nem.Csk gyere már.
Egyből elnyomott az álom ahogyan megéreztem hogy milyen puha is ez a szék... mintha alváshoz találták volna fel...
***
-Készen vagy.-hallom félálomból a varázsszót.
-Mi?
-Készen vagy.-mondja mosolyogva.Felülök a székben.
-Mi?-nevetek.
-Szótagoljam le neked?
-Légy szíves... azt hittem még egy évig itt fogok aludni...
-Ká é esz e en vé a gyé.Te figyi már jól vagy?-kérdezi mert csakis a tükörképemet bámulom.
-Mit műveltél velem?
A tükörből egy lány néz vissza rám... az arca hófehér,a szája vöröses,a szemei pedig feketével vannak kiemelve.A haja laza hullámokban hull le a vállára.Aztán észreveszem a kissé ferde orromat.Ez tényleg én vagyok.Az orrom egy törés miatt ilyen.Nagyiéknál nekiszaladtam az ajtónak mikor a kutya kergetett.Imádtam azt a kutyust.Nagy volt és vörösesbarna.Nem annyira nagy mint egy ember de sokkal nagyobb egy kisgyereknél.Nagyon nagyon szerettem.Rá emlékeztetett az a bizonyos Jason Black is... még mindig nem tudtam eljutni La Push-ba.De majd az újévben... addig úgy is itt leszünk és nekem újra jöhetnek a balett edzések.Térjünk vissza a jelenbe.Alice csodás munkát végzett.Az arcom kisimult.A szemeim nem vörösek aminek külön örülök.A ruhám már rajtam.Egy egész alakos tükörhöz sétálok.Baromi jó az összhatás.Szolid,elegáns de mégis valami olyat sugároz hogy Hé idefigyelj!Én vad vagyok!Egyszerűen ez...
-Tökéletes...
Aztán észreveszek valamit.Nincs cipő rajtam.
-Ja igen azt neked kéne kiválasztani.
Elémpakolt hat különféle magassarkút.
-Muszáj?-a magassarkúban mindig megfájul a lábam.
-Nos gondoltam erre az esetre is... ez az én ajándékom.-mondja és előhúz a háta mögül egy cipődobozt.Egy aranyos fekete balerina cipő van benne fehér pöttyökkel.Felhúzom a lábamra és tapasztalom hogy passzol.Járok benne egy kicsit majd Alice nyakába vetem magam.
-Annyira köszönöm.
-Igazán nincs mit.Három óra és negyven hét perc.Ennyit vettél el az életemből.
-Jövő héten elmegyünk vásárolni.
-Benne vagyok.Azt hiszem már csak ránk várnak.
-Menjek előre?
-Menj.-mosolyog.
Nagyot lélegzem és kilépek az ajtón.A többiek a fa körül állnak.Edward épp akkor helyez a fa alá egy ajándékot mikor a lábam eléri az első lépcsőfokot.Aztán rámnéz.Mosolygok egy sort és lesétálok a lépcsőn, pedig legszívesebben futnék szerelmem karjaiba.Lassan mellé sétálok és átkarolja a derekam.Fekete ing van rajta és fekete fényes nyakkendő.Esme jóságosan mosolyog...mint az anyukám.Halványzöld tuhája tökéletesen harmonizál Carlisle zöld ingével és fekete zakójával.Rose piros masnis ruhája tökéletesen illik az alakjához.Alice leszökdécsel a lépcsőn és Jasper karjaiba veti magát.Jazz boldog mosollyal öleli át.Tengerkék a ruhája.Észreveszi hogy őt nézem.Rám kacsint.
-Ki kezdi?-Carlisle.
-Majd én.-mondom és lassan a fa felé sétálok.Jasper ajándékat veszem ki a fa alól.Felésétálok.
-Boldog karácsonyt Jasper.-mosolygok.
-Köszönöm...
Leül a kanapéra és mint egy ötéves bontogatni kezd.Először a Xanaxot pillantja meg.Nevetni kezd.Aztán kiveszi a könyvet.A második világháború története.
-Köszönöm-magához ölel.
-Igazán nincs mit.-mosolygok.
Jazz sétál a fa felé.Elővesz egy hatalmas dobozt.Átnyújtja nekem.
-Biztos hogy én ezt elbírom?
-Nem nehéz.
-Hát jó.-tényleg nem nehéz.Picit megrázom.
-Ez nem tesz neki jót.-kinyitom.Egy hörcsög pislog rám a forgács közül.
-Jézusom hogy te mennyire édes vagy.Köszönöm-megölelem és egy puszit nyomok az arcára.Mosolyog.
-Nincs mit.
-Mi legyen a neved te szőrmók?-kiveszem a dobozból.Annyira pici mint egy tenyér fele.-Annyira édes vagy... legyél Nutella.
-Van egy párja is.Ott-mutat egy mozgó forgácskupacra.
-Kettőt kapok?
-Társas lények.Fiú és lány.Azt hiszem.Az eladónő majdnem szívrohamot kapott mikor bementünk
-Ajajajj... remélem még él.
-Persze... Mangó?
-Nem kérek köszi.
-De a neve.Legyen Mangó.Hasonló színű a hasa.-mutat a pici alvó állatkára.Nutella elkezd visítani.Jasper rásziszeg.Nuti a nagy fekete szemeivel csak pislog.Szegényke.Belehajolok a dobozba és nyomok egy puszit a kis feje búbjára.Megnyalja az orrom.Nevetni kezdek.Kihajolok a dobozból.A többiek is nevetnek.
-Most mi van?
-Tiszta forgács a hajad-Edward kisöpri a hajamból.Nevetek egy sort.
-Köszi...-egy hirtelen mozdulattal a fa alá nyúl és átnyújt egy ajándékot.
-Boldog karácsonyt Kicsim.
-Köszi...-bontogatni kezdek.Egy gyönyörű fehérarany nyakláncot kaptam rajta egy szív alakú medállal amibe egy E betű van vésve.Elkezdek nevetni.Ha tudná hogy én mit vettem neki... =)-Köszönöm-egy csókot nyomok az ajkára...
-Nincs mit.
-Itt a tiéd-nyújtom át neki.
-Vajon mi lehet az?
Egy ugyanilyen nyakláncot kap tőlem, azzal a külömbséggel hogy L betű van vésve a medálba.
-Köszönöm-ölel át.
-Egy rugóra jár már az agyunk is mi?
-Hát ez nem alap?-egy puszit nyom az arcomra.
Aztán a többiek is jöttek sorba az ajándékokkal.Annyi ruhát kaptam hogy egy országot el lehetne látni vele.Meg persze apró kis csecsebecséket, ékszereket és ilyesmiket.Legjobban Edward ajándékának örültem és Jasperének.Az első normális karácsonyom...
***
-5... 4... 3... 2... 1... BOLDOG ÚJ ÉVET!-kiált fel mindenki egyszerre.
-Boldog új évet kicsim-csókol meg Edward.
-Boldog új évet.Ez a mi évünk-kacsintok rá.
-Boldog új évet fiatalok.Mik a fogadalmak?-kérdezi Emmett miközben tölt nekem egy poház pezsgőt.
-Örökké szeretni foglak-mondja Edward és mélyen a szemembe néz.
-Ajvé.Leszokok a cigiről.Nem inkább mégsem.Azt jövőre.Megtanulok vezetni.-mondtam ki félve azt a két szót ami számomra a pokol.
-Úgy legyen-koccintunk.A kezében egy üres pohár.Átöntök neki egy kicsit.-Meginnád a kedvemért?
-Még be fogok rúgni.Leitat kisasszony?
-Kérlek idd meg...
-Olyan íze van mint a földnek.
-Csak neked.A pezsgő finomabb.
-Ettél már földet?
-Fogadásból.A nagyi mesélte hogy megtette és fogadásból én is.
-Na jó legyen.-lehajtja a pezsgőt és undorodó képpel néz rám.-Mi a jutalom?-nyögi
-Ez.-leöltöm pezsgővel, aztán iszok belőle egy kicsit.Egy másodpercre eltűnik aztán kezében a pezsgős üveggel tér vissza.Rám kezdi locsolni, de nem talál el.Ehelyett mindenki morog Edwardra mert mindenki pezsgős.Mindenki kezében hirtelen egy üveg terem és Edward hatszorosan visszakapja amit adott.Én csak nevetek, de annyira hogy összeesek.A fotelben nevetek tovább.Aztán bekapcsolódnak a többiek is és egy nagy éktelen hangú családi röhögés lesz a vége.Ez az év is jól kezdődik...
***
-Lora pontoznál te is minket?-kérdezi Em egy vita után, ami arról szólt hogy ki tud szebben beugrani a vízbe.Rose és Alice már elfoglaltál a helyüket a medence szélén.
-Legyen...-sóhajtok és sétálni kezdek a két lány felé akik helyet szorítanak nekem maguk között.
-De pártatlanul ám!-mondja az ugródeszka tetejéről.
-Oké.Akkor Edward tíz pont Emmett kettő...
-De Loraaa...
-Befogtam.Pártatlan vagyok.Csak ugorj már.-csüccsenek le Alice és Rose közé.
Engeldelmeskedett.
-Hét pont-Alice
-Nyolc pont.-Rose
-Nyolc pont.-mondom
De ebből az egészből nem lett semmi.Mindenki vízbe kezdett ugrálni csak én ültem ott.Nem volt kedvem.
-Baj van kicsim?-kérdezi Edward miközben azt nézzük ahogyan Rose és Alice párviadaloznak.Emmett nyakán Alice Jasper nyakán Rose és úgy küzdenek.
-Nem nincs... csak nincs kedvem fürdeni.
-Az egész csak arról szól hogy nem mersz ugrani igaz?-kérdezi Em
-Persze... két évig úsztam de nem merek vízbeszállni.Nagyon valószínű.
-Akkor látni szeretnék egy fejest.Apelláta nincs.
-De Emmett én nem...
-Nincs apelláta.
-Nem ugrok.-jelentettem ki.
-Vagy így vagy úgy de igen.
-Nem.
-De.
-De nem.
-De igen-és beránt a víz alá.Fuldokolva jövök fel.
-Fejest akarsz?Igen?Akkor most figyelj.-dühösen szitkozódva jövök fel a víz alól és mászok ki a szárazföldre.Valószínűleg úgy nézek ki mint egy banya.A sminkem elfolyt és két körmöm is letört.Nem számítottam víz alá rántásra.Az ugródeszka felé sietek.Felmászok rá, és egy percig hezitálok.Lentről nem tűnt ilyen magasnak.
-Ha nem akarod nem kell.De ha megcsinálod egy napig azt csinálhatsz velem amit akarsz.
-Pontosan huszonnégy óráig?Tökéletes.
Leugrok egy tökéletes fejessel és vigyorogva jövök fel a víz alól.Emmett ledöbbenve néz.
-Rendelkezz velem úrnőm.-hajtja le a fejét és elém úszik.
-Te csacsi.Nem kell semmi.Fel vagy mentve.
-De megígértem.Azt amit akarsz.
-Majd meglátom mit tehetek...-kacsintok rá mire fáradtan sóhajt egyet.Nevetek.
Edward hátulról átkarol és a fülembe suttog.
-Ügyes volt.
-Ugye?
-Egoista.-morogja a nyakamba és megcsókol.
Egy újabb szép nap tökéletes befejezése...
ne kövezzetek meg kérlek... annyira sok dolgom volt... most biztosan azt gondoljátok hogy a hülye liba már megint magyarázkodni próbál de tényleg így van!rögtön az első napon három dolgozatot írtunk amire egyáltalán nem készültem úgyhogy biztos karó lesz.mellesleg a nyakamon a felvételi és matekból egy kukkot nem tudok.a magyarnál sem jobb a helyzet.szóval suli felvételi... tánc.annyira izomlázam volt tegnap hogy azt hittem toronyirányt visszazuhanok az ágyba.alig bírtam felkelni.de megtettem.és fájt.rossz volt.nagyon.aztán apám sem hagyott békén a matekkal... és a fentmaradó időben aludtam és úgy ébredtem mint a mosott sz... szóval értitek.de megpróbáltam az átlagosnál hosszabb részt írni, ami sikerült.ezzel kárpótollak titeket.februárban már sűrűbben jönnek majd a részek mert LESZ IDŐM!végre túl leszünk a felvételin és... fellélegezhetek.addig is puszi mindenkinek : lettíí<3
2010. január 1., péntek
buék<3
boldog boldog boldog/meg még háromszor/ új évet kívánok nektek drága olvasóim=)
így jártam én.
az unokatesóm átjött hozzánk szilvizni/szilveszterezni csak rövidítek<3/.g.ci készek voltunk.ittunk egy kis pezsgőt és éjfél után lementünk sétálni a lakóra ahol lakom =)
körülbelül kétszer majdnem megfejeltem a földet annyira tántorogtam... pedig csak egy pohárral ittam... meg előtte egy kis gyenge kis whiskey szerűséget... meg egy kis bacardi breezert.. de nem tett be egyik sem... de én majdnem elestem... Gabinak úgy kellett visszarántania... tökjó.most is itt löki nekem a sódert... le se lehet lőni... elböfögi nekem az ábécét=) én meg itt röhögök rajta.már egy órája.
mellesleg itt keresi a kabátom ami a széke karfájára van akasztva és nem esik le neki... és megint csak röhögök... és gyújtogatja a haját... és röhögünk... és a finom kekszembe ejti a füstölő parazsát.és ijesztget vele.
"a fülembe is ment egy kis nyálcsóva"
ikszdé.
öhhm... mellesleg a bátyámmal egy óráig kergettük egymást telefonom mire végre tudtunk beszélni.ő hívott kétszer és hívtam négyszer ő egyszer én kétszer.és akkor végre tudtunk beszélni.öhm... igen... ezek vagyunk mi.
végigdudáltuk a lépcsőházat mikor jöttünk hazafelé... és most itt ülünk... és a kis köszöntőm egy regényhez közeledik... és ő most éppen itt játszik.egy füstölővel éget el egy szívószálat.
buék nektek.pusszantás . lettíí<3
így jártam én.
az unokatesóm átjött hozzánk szilvizni/szilveszterezni csak rövidítek<3/.g.ci készek voltunk.ittunk egy kis pezsgőt és éjfél után lementünk sétálni a lakóra ahol lakom =)
körülbelül kétszer majdnem megfejeltem a földet annyira tántorogtam... pedig csak egy pohárral ittam... meg előtte egy kis gyenge kis whiskey szerűséget... meg egy kis bacardi breezert.. de nem tett be egyik sem... de én majdnem elestem... Gabinak úgy kellett visszarántania... tökjó.most is itt löki nekem a sódert... le se lehet lőni... elböfögi nekem az ábécét=) én meg itt röhögök rajta.már egy órája.
mellesleg itt keresi a kabátom ami a széke karfájára van akasztva és nem esik le neki... és megint csak röhögök... és gyújtogatja a haját... és röhögünk... és a finom kekszembe ejti a füstölő parazsát.és ijesztget vele.
"a fülembe is ment egy kis nyálcsóva"
ikszdé.
öhhm... mellesleg a bátyámmal egy óráig kergettük egymást telefonom mire végre tudtunk beszélni.ő hívott kétszer és hívtam négyszer ő egyszer én kétszer.és akkor végre tudtunk beszélni.öhm... igen... ezek vagyunk mi.
végigdudáltuk a lépcsőházat mikor jöttünk hazafelé... és most itt ülünk... és a kis köszöntőm egy regényhez közeledik... és ő most éppen itt játszik.egy füstölővel éget el egy szívószálat.
buék nektek.pusszantás . lettíí<3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)