Hogy mért az erdőbe mentem nem tudom.De volt nálam mobil... ha valaki hívni akar hát tessék... csak mentem egyre beljebb és beljebb az erdőben... nem törődtem semmivel.Egy vörösesbarna foltot láttam elsuhanni előttem.Megriadtam és megálltam egy pillanatra.Aztán mentem tovább.Ha az a valami meg akar ölni akkor hajrá.Egyszer így-is úgy-is meg kell halni.Ha muszáj akkor legyen most.Igaz előtte még Edwardnak elmondanám hogy szeretem és hogy nem gondoltam komolyan amit mondtam... de hát ha nem akkor nem.Újra az a valami.Mi ez?Talán valami medve?De azok nem ilyen gyorsak és főleg : vörös medve?Jó vicc.Valaki szórakozik velem.Egy hatalmas farkas állt meg előttem.Egy vörösesbarna farkas... de hogy nőhetett ekkorára?A farkas körbejárt.Nem egyszer többször.Aztán szagolgatni kezdett.Hát persze.Itt a vacsi hol a vacsi.Morogni kezdett.Azt hittem menten bepisilek.Nem akarok meghalni!Futni kezdtem.A farkas mögöttem futott.Csak rohantam és rohantam.Tudtam hogy gyorsabb nálam de nem érdekelt.Újabb morgás.Féltem.Nagyon féltem.Egyszer csak valami hidegnek szaladtam neki.Nyugalom és biztonságérzet árasztott el.Felnéztem a "megmentőmre"
-Ó Jasper-öleltem szorosabban.
-Nyugodj meg Lora.Már vége.-szorosabbra fonta a karjait körülöttem.Zokogni kezdtem.
-Annyira féltem...
-Elhiszem.Nyugodj meg.Jason Black ha egyszer át léphetem a határt ezt még megkeserülöd...
-Jason Black?Az meg ki?-értetlenül néztem.A La Pushiak olyan hülyék hogy nevet adnak a farkasoknak?
-Az üldöződ.Bella nem mesélt neked az úgy nevezett Quileute / kviljút / -okról?
-Dereng valami... hát persze!Jacob Black!Nagyi mesélte hogy egy időben jóban voltak.Aztán Jacobbal valami történt és ő úgy döntött hogy visszamegy Phoenixbe.
-Nos Jacob akkor lett vérfarkas.Ilyenkor általában nem mennek emberek közé.Túlságosan könnyen elveszíthetik a fejüket.
-Mint az újszülött vámpírok?-már nem ölelt, egy farönkön ültünk.
-Olyasmi.Ők érzelmek hatására változnak át.
-Értem.De mi van ezzel a Black gyerekkel?
-Ő Jacob unokája.
-Akkor gondolom meg kéne ismernem.
-Meg kéne de... nem tudom hogy Edward mit szólna hozzá...
-Tojok bele hogy Edward mit szólna.Nem vagyok porcelánbaba.Holnap... tanítok.Nem jó.Akkor öhhm... holnapután... nem jó.Egész héten tanítok.De hétvégén.Lemegyek La Push-ba.
-Felőlem.Hazavigyelek?
-Kérlek.Most túlságosan is félnék egyedül hazamenni.
Beszálltunk egy Aston Martinba és már száguldottunk is hazafelé.Kivételesen nem kapott el a hányinger.Kivételesen.Talán kezdek hozzászokni a gyorsasághoz?Vagy csupán az a tudat hogy a mellettem levő személy meg tud menteni ha esetleg... nem tudom.Mindegy.Lassan a házhoz értünk.Jazz elbúcsúzott és én bementem.Felkapcsoltam a villanyt.Lepakoltam a cuccomat a kanapéra a szexi fekete magassarkúmat egy kényelmes tigrismintás mamuszra cseréltem,levettem a neccharisnyámat, és bementem a konyhába.Ittam egy pohár vizet.A szívverésem nem akart visszaállni a normális ütemre.Egy kezet éreztem a vállamon.Felsikítottam.Egy kéz a számra és egy a hasamra.
-Shh... nyugi csak én vagyok...-Edward.Percek óta tartott így mikor a tenyerébe csókoltam.
-Elengednél?Lehet hogy neked kényelmes így de nekem nem.Mellesleg megfagyok.-akartam mondani de csak egy morgás jött ki a számon.Úgy hangzott mint Kenny, a South Parkból.Muf maf muf máf.Úgy tűnik Edward megértette.
-Annyira sajnálom.-mondta bűnbánós hangon és lehajtotta a fejét.
-Nálam nem jobban.Nem gondoltam komolyan-fogtam meg a kezét.
-Én meg nem akartam aggodalmaskodni.Felnőtt nő vagy...
-...leszek...
-...önálló és érett döntéseket tudsz hozni.Sajnálom.Meg tudsz nekem bocsátani?
-Olyan kis bolond vagy.Igazán semmi baj-mosolyogtam.
-Hallom La Push-ba mész.
-Öhm... igen.Elkísérsz?
-Nem léphetem át a határt.
-Ó tényleg... nem baj.Szombaton elmegyek.Elvégre nagyi is kötődött ahhoz a tengerparti valamihez.Én miért ne?
-Mert veszélyes és...
-... és már megint itt tartunk.Hogy is mondtad az előbb hogy érett felnőtt nő vagyok és önálló döntéseket tudok hozni?Ja igen.Érett felnőtt nő vagy és önálló döntéseket tudsz hozni.
-Már megint kezdtem túlzásba vinni.
-Semmi baj.Haragszol?
-Miért haragudnék épp rád?
-Hát hogy La Push... és hogy...
-Nem haragszom.Szíved joga azt tenni amit te akarsz.Természetesen nem kényszerítelek semmire.
-Köszönöm-megpusziltam fagyos arcát.
-Nem kényelmetlen ez a cucc?
-Hozzászoktam.Mikor versenyszerűen balettoztam a legkényelmetlenebb ruhákban kellett táncolnom és végigmosolyogni az egészet.
-De most nem kell.
-Igazad van.Egy pillanat.
Felrohantam a lépcsőn és levettem a szűk mélyvörös felsőmet.Ez szorított a legjobban.Elővettem a komódból három felsőt.Fekete pink és kék.Nem tudtam melyiket.Feketéből már túl sok volt rajtam.Kék vagy pink?Nem tudtam eldönteni.
-A kéket.-Edward hangja a hátam mögül jött.Megfordultam.Kicsit cinkes volt tekintve hogy felül csak egy melltartó volt rajtam... ráadásul vörös...
-Öhm.Oké-az ágy felé indultam.Kezembe vettem a felsőt és Edward felé fordultam.A szemei kikerekedve.Csodás.Elindultam felé, közben "véletlenül" elejtettem a felsőmet.Megcsókoltam.Edward keze fedetlen hátamon kalandozott.Akaratlanul is, de a nyaka köré fontam a karom.Hirtelen visszaemlékeztem Matt egyik mondatára...
"Aztán nekem pasizz be ha már ott vagy..."
Csak két napja vagyok Forksban, de már sikerült.Ráadásul a nagymamám vámpír exbarátjába.Csodás.De hát... egyszer élünk.Vagy nem?Néha elgondolkodom rajta hogy mi vár a halál után... Lora állíts az agyadon.Csókolózás közben a halálra gondolsz?Talán csak a tudatalatti... tekintve hogy éppen egy vámpírral csókolózom, aki egyetlen mozdulattal megölhet... de hisz ő annyira emberi... a többieket előbb gondolnám vámpírnak mint őt...
Lassan haladtunk az ágyam felé, közben szinte szaggattuk egymásról a ruhát.Ebben a percben nem érdekelt semmi, Edwardon kívül.
-Héhéhéhé.Lora... biztos hogy ezt akarod?Nem fogod megbánni?-kérdezte két csók között.
-Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos.
Aztán a dolgok jöttek maguktól... és nem bántam meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése