Lora Swan naplója 12.fejezet

Emmett egy hatalmas dzsiphez vezetett.
-Ez meg mi???-szörnyülködtem
-A... terepjáróm.Nem tetszik mi?-hajtotta le a fejét
-Ez egy monstrum!De... legalább illik hozzád.
-Mert?
-Annyira ordít róla hogy Emmett...-nevettem.Velem nevetett.-Amúgy ebbe én nem tudok beszállni.
-Mért nem?
-Nézz már ide...-a kereke körülbelül akkora volt mint a derekam.Sőt!Magasabb!
-Segítsek?
-Tádámm!Végre kimondtad a varázsszót.
Em egy pillanat alatt mellettem termett, a nyakába kapott és bedobott az ülésre.Felnyögtem.
-Bocsi.Nagyon fájt?
-Nem fájt... váratlan volt.
-Jajó.-szintén egy másodperc alatt mellettem volt és indított.

***

Hátamat a hideg csempének döntöm.Jól esik a zuhany de túl forró.Igaz, ráz a hideg, de még is forró.A zuhanyrózsa felé fordulok, és hagyom hogy az arcomra follyon a meleg víz.Edward arca vetődik a gondolataim közé... nem tudom letagadni : beleszerettem.Vihogni kezdek.Hát ez volt az az érzés.Nem érthettem, hisze még nem éreztem.Vagyis éreztem csak kisebb dózisban.Sok kicsi szerelem.Semmi jelentősége nincs... de ha Edwardra gondolok... a hasam görcsbe ugrik, a kezem remegni kezd és egyből olyan gondolataim támadnak hogy... huhh.Komolyan mondom megijedek magamtól.Az este óta csak ő jár a fejemben.A bronzvörös haja, a gyönyörű arany szeme, a még szinte kisfiús vonásai... hogyan tudom ennyire szeretni?Valami hideg ér a vállamhoz.Ijedtem hátrafordulok.Csak ő az...
-Megijesztettelek?
-Hülye kérdés.
-Bocs.Nem akartam.
Nem szólok semmit csak hűvös mellkasának dőlök.
-Hiányoztál.
-Te is nekem... minden perc egy kínszenvedés volt amit nélküled kellett eltöltenem.
-Valakiben egy költő veszett el.Nem tudod ki az?
-Tippem sincs.
Nevetni kezdtem ami köhögésbe csapott át.
-Ohh... bakter...
-Itt az ideje egy kiadós alvásnak.
-Nem akarok aludni.-ásítottam.
-Aha.Akkor ez mi volt?
-Jajj tudod hogy van ez... elszívják előlem az oxigént...
Nevet.Csodálatos,szinte angyali hangon.Sóhajtok...
-Mi az?
-Néha eltűnődöm rajta hogy... mért vagy ennyire tökéletes és én mért vagyok ennyire tökéletes és azon is hogy hogyan tudsz szeretni...
-Lora...-magához ölel- nem vagy tökéletlen.Számomra te vagy a megtestesült tökéletesség.Annyira szeretlek hogy azt lehetetlen elmondani.
Megcsókolom.
-De... -mért pont én?Ezt akartam kérdezni mikor félbeszakított.
-Nincs de.Így van ahogyan mondtam.
-Hát oké...
Kiszálltam a forró vízből.Elzártam a csapot, és odadobtam Edwardnak egy törülközőt.Felkapkodtam magamra a pizsimet és kimentem a fürdőből.Edward hideg teste árnyékként követett.Bebújtam az ágyba.Csak nézett rám.
-Te nem jössz?-kérdeztem.
-Jöjjek?
-Jó lenne.
Bebújt mellém.A mellkasához bújtam.
-Nem gondolod hogy még jobban meg fogsz fázni?
-Nem izgat.Csak hadd legyek veled.
-Ez nem jó indok.
-Csak neked nem tetszik.
-Miért, kinek tetszik még?
Felé fordulok és a mellkasára támaszkodom.Kis köröket kezdek rajzolni rá.
-Hát mondjuk nekem... és nekem... és még nekem is... és nekem is... ja és nekem is.
-Egy testben ennyi személyiség?Most épp ki beszél?Lora vagy Nicole?
-Honnan tudod a második nevem?
-A személyi képed nagyon tetszik.Mért nem hordod mindig összefogva a hajad?
-Te megnézted a személyimet?Azonnal felejtsd el!Most!
-Az nem fog olyan könnyen menni... túl szép az arcod.
-Nem hiszem.
-Túl szép... ez rossz kifejezés.Szívszorítóan és csodálatosan angyali.Ez vagy te.
-Te meg a megtestesült tökéletesség.
-Nem.Az te vagy.
-Hogy lennék az?Beteg tudok lenni.Ez nincs a tökéletesség listáján.
-Öngyilkos tudsz lenni.-mondta komoly arccal.
-És mért lennék az?Egyáltalán mi jó az öngyilkosságban?Remélem hogy te nem...
-Természetesen MOST nem.De Alice már hívott egy párszor akkor amikor látta hogy elterveztem hogy elmegyek a Volturihoz.
-Voltu mi?
-A Volturi... egy vámpírcsalád Olaszországban.Mikor Bellát megharapta az a f...
-Féreg?-találgattam a jelzőket Jamesre.
-Rondábbat akartam mondani de a féreg is eléggé találó.Szóval miután megharapta, és azt hittem hogy nem tudom majd kiszívni a mérget elterveztem hogy elmegyek a Volturihoz.
-De ők mért veszélyesebbek mint ti?
-A Volturi vezetője Aro afféle hadvezér.Össze akarja gyűjteni a félelmetes képességű vámpírokat hogy egy sereget gyúrjon belőlük.Ott van például Jane... mentálisan tud fájdalmat okozni.Olyan fájdalmat amiről el sem tudod képzelni hogy létezik.Amit még a leg rosszabb álmodban sem tudsz elképzelni... vagy a testvére Alec...
-Ő mit tud?Mentálisan letépi a lábad?
-Kikapcsolja az érzékeid.Nem látsz, nem hallassz nem érzel.Azt sem tudod megmondani hogy halott vagy-e már.Ő ettől veszélyesebb mint Jane.
-És mi van ezzel az Aro fickóval?Ő mit tud?
-Ha megérint, olvas a gondolataid között.
-Gondolom téged is akarnak...
-Aronak nem kellenek a másodikak.Még akkor sem ha ő a második.Meg akart szerezni magának engem és Alice-t.De aztán letett a tervéről.Tiszteli Carlisle-t és becsüli hogy ő így is tud élni.
-Na de mi van ezzel az öngyilkosság dologgal?
-Miután elhagytuk Bellát többször is elterveztem.Épp indultam volna, vagy épp félúton jártam Olaszországba mikor Alice felhívott.És nem is egyszer.
-Fájt hogy ezt tettétek vele-suttogtam magam elé.
-El sem tudod képzelni mennyire.
-És miért irigyled annyira tőlem ezt a "kiváltságot" ha szabad így neveznem?
-Nektek elég egy kis méreg... egy golyó a fejbe vagy egy vágás az ütőérbe... de nekünk... magadat nem tudod darabokra tépni és a darabokat a máglyára vetni.
-Ne legyél öngyilkos.Legalább értem ne...
-Lora... te vagy a legjobb dolog ami eddig történt velem.
-Nagyi előtt vagy után?
-Természetesen magasan vered a lécet.
-Köszi...
-Most már aludnod kéne.
-Nem szeretnék.
-És ha felajánlom hogy még egyet kérdezhetsz?
-Úgy már jobban hangzik.De még mindig nem eléggé jó...
-Mért?Mi kell még?
-Egy csók... inkább kettő.De ha három, azt sem bánom.
-Na ki beszél a költőkről?-egy csók - Ha te is ilyen költői vagy...-még egy csók- akkor ketten már magasan verünk mindenkit-még egy csók- még önmagunkat is.-még egy csók.-Szóval mi az a kérdés?
-Hát... öhm... inkább haggyuk.
-Ha nem mondod el most akkor a lehető leges legrosszabb dologra fogok gondolni.
-Hát szóval... nem tudom hogy fogsz reagálni.
-Nem leszek dühös akármi az.
-Szóval hogy... a házasság ugyanúgy megy nálatok mint nálunk?
-Csak ez az?-nevet-Igen úgy megy.
-És az lehetséges hogy te meg én valamikor... ?
-Természetesen igen.Már a nászéjszaka is megvolt.De most alvás.
-Jó éjszakát Edward.-mosolygok rá és csókot lehelek a nyakán lévő sebhelyre.
-Jó éjt Lora-csókot nyom a fejem búbjára.
És pár pillanaton belül az álmok birodalmában találtam magam...