2010. március 28., vasárnap

Ismertem egy fiút...

Ismertem egy fiút…

Egyszer régen ismertem egy fiút… más volt, mint a többi. Mindenkit megértett, de őt soha senki… legalább is ő úgy gondolta. Nem függött senkitől, nem szólt bele semmibe. A többi csak hagyta, hadd élje a maga kis „mesevilágát”…

Egyszer régen ismertem egy fiút… más volt, mint a többi. Egy merő szenvedés volt az élete… nem értette senki, csak én… de ő erről nem tudott. Fájt neki minden levegővétel, minden érzés, minden érintés… és nem élt mesevilágban.

Ismerek egy fiút… nézem, ahogyan tönkreteszi az életét, hagyja, hogy mások a földbe tiporják, látom, ahogyan folyamatosan távozik belőle minden kedv, minden érzés, és csak egy érzéketlen kődarab marad. A „mesevilága” felemészti…

Ismerek egy fiút. Más, mint a többi. Hagyja elkallódni a tehetségét… hagyja magát szimplán létezni, és semmi maradandód letenni az emberiség asztalára, pedig jó ember lehetne… ha valaki törődne vele.

Ismerek egy fiút. Más, mint a többi. A szíve már nem ver… az arca a halálban sokkal békésebb, mint életében valaha is. Én értettem… én tudtam mit érez… de nem szóltam neki… és ez hiba volt…

Szerettem egy fiút… egy fiút, aki élhetett volna. Egy fiút, akinek szenvedésből állt az élete. Egy fiút… akiből bárki lehetett volna. Egy fiút… aki más volt, mint a többi. Egy fiút, akiben sokkal több érzelem volt, mint bárki másban…

Szerettem egy fiút… egy fiút, aki élhetett volna. Lehetett volna családja, barátai, normális élete, ha valaki szerette volna… szerethettem volna…

Sokat gondolkodtam rajta, és az életének minden változatát lejátszottam magamban. Boldog lehetett volna, ha tudja, hogy valaki szereti… ha tudja, hogy szeretem.

Szerettem egy fiút, akinek ezt már nem tudom elmondani… pedig ha lenne lehetőségem rá, megtenném… szerettem egy fiút, de meghalt… meghalt, mert szenvedett… változtathattam volna rajta, de nem tettem. Meghalt… miattam.

Ha elmondtam volna neki, amit érzek, ha mindenről tudott volna, másképp alakul az egész. Nem hal meg, és talán boldogan él… velem. De már nem tudom neki elmondani…


Egy ismerős halála ihlette az egészet. Hiányzik. Ég veled, nyugodj békében. :(

2010. március 27., szombat

rossz hír.

Csajok!

Rossz hírt kell közölnöm. Egy időre muszáj bezárnom a blogot. Egyrészt, mert így is időszűkében vagyok, másrészt pedig a drága apukám letörölte a Lora Swan Naplóját a gépemről. Az írást FOLYTATNI FOGOM ha minden rendbe jött, ami egy lehetetlen dolog, mivel KIBASZOTTUL UTÁLOM A ROHADÉK ÁLLAT APÁMAT, ÉS AZT KÍVÁNOM MINDEN MÁSODIK PERCEN HOGY DÖGÖLJÖN MEG, ( alapból így vagyok programozva ) és nagyon nincs időm. Frissíteni fogom a blogokat, kisebb novellákkal, versekkel, érdekes dolgokkal, satöbbi, de kérlek, értsetek meg. Nem egy gyár vagyok, ami csak ontja a részeket magából, hanem ember, akinek szüksége van dolgokra... pl. ihlet, szabadidő, vagy az APJA HALÁLA. Megváltás lenne, egy kicsit pihenni.
Még egyszer sajnálom.
Letti.

Díj.




1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról

1, nagyon szépen köszönöm annak az embernek, akitől kaptam:
Pusszy : http://www.pusszyblogja.blogspot.com


2, Ki fogom rakni:)

3, Hét infó rólam:)

1. Betegesen félős típus vagyok.
2. Imádom a feketét
3. Imádom a karkötőimet ( nagyon sok van (: mindegyik egy emlék. )
4. A "mi leszel, ha nagy leszel" kérdésre tudom a válasz (: FELNŐTT :D na nem. író szeretnék lenni (: nagyon nagyon nagyon.
5. Imádom a Bétámat<3 ( igen Vivi, ez neked szól :D ) holott még sohasem találkoztunk, ő a lelki társam :D:D
6. Nem vagyok nyitott személyiség, társasági lény. Viszont könnyen barátkozom, de ezek nem tartanak sokáig. :(
7. Bárányos, világosbarna tolltartóm van ( rózsaszínnel van rávarrva egy bari mellszobra xD ) amit teletűzdeltem szegecsekkel. :D:D ilyen az én kreativitásom :D
Adom:

1. http://emmabrandonstory.blogspot.com/ - đórinak (:
2. http://millicentalston.blogspot.com/ - Nillának (:
3. http://megtortlelek.blogspot.com/ - A lelki társamnak (: Vivinek.
4. http://mortemaeternus.blogspot.com/ - A neurológiai osztály szökevényeinek :D a név kötelez.
5. http://bd-deletedscences.blogspot.com/ - Leiának (:
6. http://a-volturi-szolgalataban.blogspot.com/ - Rebinek (:
7. http://tuni-starlight.blogspot.com/ - TuNi-nak (:

Meglesz (:


Szabályok:


1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled

2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).

3. Értesíted őket az ajándékról

4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.

5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak







1. Nagyon szépen köszönöm vittinek, aki gondolt rám és megajándékozott ezzel a díjjal :)
http://vittilini.blogspot.com/

2:Küldeném:
A fent felsoroltaknak ezt is :D
3: Már kész :D
4:
Miért szeretek írni?
Lefoglal, kikapcsol, és mert élvezem. Csak időm nincs mostanság.

5:Mit mondjak magamról?
Georgina a becses nevem, és Tökölön élek, immár hét hosszú éve. Egyáltalán nem élvezem.
Nyolcadikosként nehéz az életem. Egy református középiskolába megyek továbbtanulni.
Imádom a telefonomat :D Samsung Corby<3
Imádom a dauerozott hajamat.
Az osztályomat nem annyira, de azért velük is elvagyok :D
Hát ennyi lenne.

2010. március 22., hétfő

Egy kis előzetes.

Bocs drágáim, de ma nem kerül fel a rész... Ezért előzetest kaptok. Nem sikerült összeszenvednem sok mindent, szóval ez van. A héten lesz friss! ígérem!

Az ajtó fülsiketítő dörrenéssel kicsapódott, és egy sötét hajú férfi lépett be rajta.

- Megzavartam valamit fiatalok?

- Ne… - szóltam volna közbe, de ekkor…

- Igen! – dörmögte bosszúsan egy macis hang. Kétségtelenül Emmett. Szépen a hang iránya felé fordulok. Emmett kezében ott figyel a „családi” videokamera. Ezért még kap! – Elazar, nem elég, hogy kispórolták a kábeltévéből a pornócsatornákat, erre még őket sem élvezhetem? – mutat felénk, és mi még mindig meglepődve – és félmeztelenül - állunk, egymás karjaiban.

- Ilyen az élet, drága Emmett. – lép Elazar mellé egy szőke hajú nő. Valószínűleg ő Carmen. Sokat meséltek már róla.

- És csak még ilyenebb lesz. – lép elő (gondolom) Kate, és Irina. Pontosan ilyennek képzeltem őket.

- Te biztos Lora vagy. – nyújt kezet Carmen. Illedelmesen megrázom.

- Igen. És Emmett gyilkosa is. – kezdem kergetni fel, s alá a házban.

- Lora ne ne ne ne ne.

- Lora de! – kiáltom, és beüldözöm a szobájukba. Rose az ágyon hasal, és egy katalógust búj.

- Szabad? – kérdezem.

- Csak nyugodtam. – rázza meg a fejét mosolyogva, és belemélyül az előtte lévő papírosba.

- Na de kicsim! – húzza ki magát Em, és ez pont kapóra jön. Kilököm az ablakon, és utána ugrom.

- Fuss, az életedért!

A kommentárok itt is érvényesek. 7 db !
köszipuszi :
letti.(:

2010. március 21., vasárnap

hát köszi (:


Sziasztok!





Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:

1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.

2)a logót kirakom a blogomba.

3)a szabályzatot kirakom a blogomba.

4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

7)betartom a szabályokat.

Abszolút nevek...

1, Vivi
2, Nilla
3, TuNi
4, Molla
5, đóri
6, Rebi
a többiek is meg fogják kapni (: reméljük (:


Teszt:

Név: Letti ( Eredetileg Szakolczai Georgina, ezt nem is gondoltad volna, mi? :D )
Lakhely: Magyarország, Tököl (keresd meg a térképen XD)
Születési hely: Nyíregyháza ( amúgy meg a mentőben, a "Füzes Szekeresbokor tábla elhagyása után sírt fel a pici Letti, nyolc hónaposan 2.5 kilóval, 43 centivel (: )
Magasság: 155 cm ( nekem elég... :D )
Névnap: február 15.
Foglalkozás: Jogász... xD még tanulok :D
Testvérek: egy bátyuskám van (:
Anyanyelv: Magyar ( üzbég, rétoromán, vagy baszk, válassz kedvedre :D )
Beszélt nyelvek: Magyar, angol...
Gyűjtemény: szalvétát gyűjtöttem, van is egy rakat... könyvek, filmek, hülye szavak, beszólások... :D:D
Cipőméret: típustól függ. 37-38-39... :D
Iskola: Weöres Sándor Általános Iskola, Tököl ( már nem sokáig, hallelujah xD )
Kedvencek: Twilight (és még több ezer dolog XD)
Hobbi: imádom baszogatni a hörcsögeimet, akik előszeretettel harapnak belém ilyenkor, szeretek sétálni a gáton ( itt van nem messze ) msn-ezni, írni ( természetesen... :D ) őőő... sok dolog, ha konkrétan érdekel valami, kérdezz, nem harap a Letti :D:D
Zsebpénz: nem szoktam kapni, ha kell pénz, kérek ( adj egy ötszázast. de... pofád befogod! xD na neeeem, ennél azért finomabban. :D:D )
Kívánság: dögöljön meg a nagyim? vagy apu? megváltás lenne... komolyan.
Álom: ... nincs sok minden. LEFOGYNI. jó lenne megszabadulni a folytonos zabálhatnékomtól... (:
Szerencseszám: 13... :D:D
Szeretnék találkozni: Paul Wesleyvel... ( lefolyik a székről )
Háziállatok: Mangó és Nutella ( két dzsungáriai törpehörcsög, ÉH-n van róluk kép, nézz utána :D )

A díjat Annától-tól kaptam 2010. 03. 21-én 17:39 -kor
Nagyon szépen köszönöm:)

2010. március 14., vasárnap

Köszönöm.

Drágáim!

Köszönöm szépen a több mint ötezer látogatót, és a 25 rendszeres olvasót (: nélkületek nem ment volna (: Köszönöm (:
Jó hír : megvan a hetedik komi, ezek szerint hétfőn felrakom a frisst (:
Cuppantória nektek (:
Letti (:

2010. március 9., kedd

Lora Swan naplója 19/2.fejezet

sziasztok kis drágáim :) immáron huszonnégyen olvastok engem rendszeresen, és ezért kib.szottul hálás vagyok! itt az új rész, de ez még nem a 19. rész vége! ismétlem : itt még nincs vége. folytatódni fog, nem várt fordulatokkal. azt nem tudom, hogy mikor kerül fel a kövi, tudom hogy sokat késtem ezzel is, valszeg' azzal is fogok, DE vannak ötleteim. a komment limit ezúttal legyen hét, mivel többen lettünk, még mindig az enyémek nélkül. na, de nem is papolok tovább, jó olvasgatást! cuppedli.


- Köszi, Alice! – bontom ki a harmadik ajándékomat tőle. Ezúttal egy DVD landol a kezemben, Emmett válogatott béna viccei címmel. –Köszi… ezt majd akkor nézem meg ha szexuális kapcsolatot létesítek az unalommal. De azért köszi. Tudod mit? Visszaváltozom az emberi Lorává, és megpróbálok elaludni rajta. Köszi – puszilom meg az arcát. Emmett-re nézek, aki egy fájdalmas fintort vág.

- Na jó, Em bácsi nem enged, szóval leülünk és megnézzük. – sóhajtok fel.

- Ha nem akarod, akkor nem kell – lombozódik le.

- De akarom, szóval kuss, és spuri a nappaliba.

***

A repülőn ülünk, és nekem már most hiányzik a sziget. A hőség Phoenixre emlékeztet. Hiányzik az otthonom. Végül is ott nőttem fel. Majd valamikor ellátogatok oda. Mostmár szigorúan csak este.

- Alice… - suttogom hátrafelé az ülések között. Alice komótosan mellém sétál.

- Gondolom, azt akarod kérdezni, hogy körülbelül mikor érnek ide a Denaliak.

- Pontosan.

- Egy pillanat. – lecsüccsen mellém, és behunyt szemmel hátradönti a fejét. Egy öt perce így ül, mikor kipattannak a szemei, és holtravált arccal néz rám.

- Szóval…

- Ez rosszul kezdődik.

- Otthon fognak várni.

- Oh hogy az a…

- Én is így gondolom. Szerintem kezdjetek kicsit összemelegedni Edwarddal…

- Ne is mondd. Erre még fel kellett volna készülni lélekben, szóval el is kezdem.

Alice komótosan elvonult, és én magamba zuhantam. Hogy lehettem ennyire balfék, hogy elvállaltam, hogy eljátszom Edward barátnőjét? Érthetetlen vagyok, magam számára is. Nyugalom. Nyugalom. Hogy én milyen hülye vagyok, mekkora egy hülye vagyok…

- Leülhetek? – kérdezi egy hang mellőlem. Rohadtul nincs rá szükségem, főleg most, de azért igennel válaszolok. – Baj van? – kérdezi Edward.

- Áh, nem, nincsen. Azon kívül, hogy alig három órám maradt felkészülni arra, hogy úgy tegyek, mint aki halálosan szeret téged, csókoljalak, öleljelek, és hasonló dolgok, azon kívül már csak annyi, hogy ne köpjelek szembe, amikor felém hajolsz egy csókért, mert legszívesebben azt tenném. Amúgy minden klappol, köszönöm kérdésed.

- Hát ennyire megutáltál?

- Ez eddig nem volt világos számodra?

- Azt hittem valamikor megbékélsz, és akkor mi újra…

- Ki ne ejtsd. Ez az alkalom kivételes, nem lesz több ilyen, hogy megmentem a segged attól a libától! Nagyon jól vésd az emlékezetedbe, mert miután elmentek, az lesz a minimum, hogy azt csinálod amit mondok. Megértetted?

- Ne kapd fel a vizet, nyugi Lora!

- Épp ez az! Nem tudok megnyugodni! Egyszerűen képtelenség. – egy gyenge nyugalom hullám jött a hátam mögül. – Köszi Jazz, de magamtól akarok megnyugodni, semmi külső behatás nélkül – intéztem utóbbi szavaimat újdonsült bátyuskám felé.

- Bocsi, de érzem, hogy nem tudsz, és nem is akarsz megnyugodni. Kérlek, hadd segítsek. – érzem a második, immár egy kicsit erősebb hullámot, és átadom magam a zsibbadt érzésnek, hátradöntöm a fejem, az ülésem támlájára, és behunyom a szemem. Edward a térdemre teszi a kezét.

- Te most mégis mit csinálsz? – a kérdésem morgásnak hat, pedig próbálok nyugodt hangsúlyt megütni vele.

- Nem emlékszel? Emberként ez megnyugtatott… – felhorkantam –… egy kicsit.

- Hát jó, újra hozzá kell szoknom, úgyhogy rajta.

Nem is volt rest ezt tenni, a keze egyre feljebb haladt, és én elfojtottam egy nyögést. Akármennyire utálom, ért a vágykorbácsoláshoz. A combomról lefejtette a kezét, és áttért a nyakam puszilgatására. Hiába : a vámpírmemória tökéletes, nem felejtette el, hogy hol vannak az erogén zónáim. Aztán egy pontnál megállt, és komótosan visszaült a helyére. Hátrafordultam Alice-hez.

- Most mi van?

- Jasper megkérte, hogy haggya abba, mertérzékelt tőled olyasvalamiket, ami itt nem szerencsés. Mondhatnám, hogy kissé kényelmetlen lett a…

- Oké-oké értem már. De azért nem kellett volna elülnie. Hiszen hozzá kell szoknom. Áh, mindegy is. Majd… ha leszálttunk megtaláljuk a közös hangsúlyt.

És lassan-lassan újra a drágalátos gondolataim között találom magam. Tetszett az, amit művelt. Talán mégis csak szeretem őt? Valahol nagyon mélyen… elképzelhető. Lehet, hogy tényleg így van, csak ezt az érzést háttérbe helyezem, és előtte a listán a gyűlölet áll? Ennyire domináns egy érzés, hogy elnyom mindent, ami fontos lehet, hogyha ítélkezni akarok az érzéseim felől? Ennyire sokat számít nekem? Lora, miket beszélsz? Elhagyott, becsapott, átvert, hazudott, ráadásul a szemedbe! Hagyd ezt a „szeretem Edwardot, akármi is történt köztünk a múltban, és akármennyire hidegen hagy” elméletet. Egyszerűen csak ne gondolj rá, hogy az elkövetkezendő hétben, egyáltalán szóba is fogsz vele állni. Méghogy szóba állok! Ölelnem kell, csókolnom, úgy tenni, mint aki megveszik egy érintéséért. Nehéz egy feladat, de megoldom. Hiszen játszottam színházban… nem hiába mondják, hogy színház az egész világ. Estetemben, ( esetünkben, ) az egész túlvilág. Már ha számunkra létezik olyan. Edward szerint… jajj, már megint nála vagyok! Mármint az őrá gondolok, satöbbi. Akármire gondolok, nála kötök ki, az ő gondolatainál, az ő észrevételeit veszem figyelembe, és nélküle… nem tudok dönteni. Igen-igen, fuurcsa hogy utálom, de mégis szükségem van a véleményére. Ajj, haggyuk a témát. De vicces! Magammal beszélgetek. Szükségem lenne, egy muszájkabátra*, és pár csinos ápoló fiúra.

- „Kedves utasaink! Megkezdjük a leszállást, kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket! Köszönjük!” – a gyomrom hógolyó méretűre zsugorodott. Edward újra mellettem foglal helyet. Érdeklődve figyelem.

- Na, mi az? Eddig bírtad nélkülem?

- Igen, nagyon hiányoztál. De legjobban ez hiányzott. – a keze a hajamba túr, miközben ezt suttogja. – Készen állsz?

- Jobb most mint soha. – és alighogy befejezem a mondatot, az ajka már követelőzően tapad az enyémre. Háát… jobb mint amire emlékeztem a szigetről. Edward lassan elhúzódik, és én még mindig csukott szemmel ülök. Aztán mikor újra érzékelem a külvilágot, Edward mosolygós pofijával találom magam szembe.

- Na, mi az? Ilyen profi vagyok?

- Áh, - legyintek egyet – nem is fényezem az egód, így is eléggé ragyog.

- Hm. Ez gonosz volt.

- Nem annyira, mint te.

- Szóval gonosz vagyok. Na még milyen gonosz leszek… - mondja, és újra a nyakamat csókolgatja. Egyre gyorsabban veszem a levegőt.

- Edward… ezt nem itt… kéne…

- Bizony nem itt, fiatalember! – szól bele az élvezetembe a sor túloldalán ülő nyanya. – Ha kangörcsös, akkor oldja meg otthon!

Hátulról egy öblös nevetést hallunk, mire Emmett bátyó szépen feláll, és a nénike mellé sétál.

- Bizony bizony fiatalok, ezt otthon kéne megoldani – nevet, mint egy eszement.

- Óh, fiatalúr! Maga is így gondolja? – a néni szemlátomást le volt nyűgözve Em-től hogy mellé állt, és nem mellénk. Ezért még számolunk.

- Bizony. – vigyorog, aztán szépen visszasétál a helyére.

***

- Emmett, Emmett, Emmett… ha ezt Rose megtudja… - vihogunk még mindig a nyanyus kitörésén.

- Ha egy szót is mertek szólni Rose-nak erről, én esküszöm, hogy… hogy…

- Megkéred Marge-nagyit hogy süssön neked egy kis pitét, és becsalogatod a konyha rejtelmeibe? – rámjön egy újabb vihogóroham.

- Nagyon vicces Lora, kösz szépen hogy ennyire együtt érzel.

- Na mi az? A nagy erős vámpír nem bír el egy hetven éves nénivel?

- Azt mondta, hogy ehetek nála pitét! A testéről! Most komolyan Edward, ha téged megkérne, akkor te erre mit szólnál?

- Allergiás vagyok a szexre. De mondjuk szépen megmondtad neki, hogy „egy nutellával bekent szöszi vár otthon”. Ennyi nem volt elég? Azt hiszed, hogy zaklatni fog? Azt hiszem, hogy emberként Carlisle, már kezdődő skizofréniával és üldözési mániával változtatott át, nos ez hiba volt…

- Köszi, most pont erre volt szükségem. – duzzog tovább tarbatett kézzel, és mi újra nevetni kezdünk.

- Héhéhé shh! – szólok rájuk. – Felveritek Dannyt.

- Igaz igaz. – mind a kettem próbálnak uralkodni az arcvonásaikon, de amint a karbatett izomkötegével találkozik a pillantásuk, nem bírják tovább, és újra elröhögik magukat. Ezúttal nem csatlakozom.

- Haggyátok már. Sokkal rosszab is lehetett volna, vagy nincs igazam?

- Például mivel? – kérdezi a nagyranőtt óvodás.

- Ha a nagyi lerángatja magáról az otthonkát, és piros-fekete domina cuccban rádmászik a vécében. Na ahhoz mit szóltál volna?

- Fogós kérdés. – bólint.

- Szerintem női hangon sikoltozva ugrottál volna Lora ölébe, hogy ments meg.

- Igen Jazz drágám, ez annyira valószínű, hogy… el tudom képzelni. Ahogyan Emmett, bokáig lerángatott gatyában menekül, fellök pár utaskísérőt, és a nyakamba ugrik. Ez tetszett volna.

- Jó, szórakozzatok csak az én rovásomra. Dehogy ezért mit fogtok kapni…

- Mondjuk pár pitét? – nevetünk újra.

***

- Edward! Drágám! – a mi drága Tanyank úgy látszik nem bírta fékezni a vágyait, és rátapadt Edward ajkaira. Lefagytam: hitelesen kell játszanom a barátnőt. Edward is próbál szabadulni ettől a némbertől, de nem megy neki: talán a nevetés leszívta az energiáját.

- Már elnézést, de mit csinálsz? – kérdezem, miközben ledobom a bőröndöt.

- Jaj, ne haragudj, úgy elragadtak az érzéseim… - Jasper, én, kinyírlak!

- Nos akkor… mindegy. Gyere Edward kicsim – hangsúlyozom ki az utolsó szót, és kézrefogom Edwardot. Bevezetem a házba. Esme egyből a nyakunkba ugrik. Na meg persze Dannyt puszilgatja össze. Szépen felpakoljuk a bőröndöket, és én Edward nyaka köré fonom a karom.

- Most?

- Most.

Szegény Tanya éppen jött fel a lépcsőn, így tanúja lehetett a mi kis szenvedélytelennek éppen nem nevezhető nyálcserénknek. Mire a manduláink kedvükre megismerkedtek, Edward keze a fenekemen volt. Szegény Tanya, csak lefagyva állt, aztán mikor Edward a nyakamba temette az arcát, elégedetten rávigyorogtam a „kedvenc barátnőmre”. Az orrát fent hordva sétált tovább fel a lépcsőn, és el, egészen a mellettünk lévő vendégszobába. Edward nehézkesen felemelte a fejét, én pedig rákacsintottam. Futni kezdtem lefelé, mire elkapott, és a földszinten a derekamnál fogva megpörgetett. Szerintem, ahogyan visítottam, azt ehy horrorfilm szereplő simán megirigyelhette volna. Esme bosszús arccal jön ki a szobájukból. Legtöbbször ott fekteti le Dannyt. Hoppá.

- Ne haragudj. Felébresztettük?

- Kis híján. De örülök, hogy ennyire jól érzitek magatokat itthon. – tudja, hogy Tanya hallgatózik, ezért mondta az itthont. De én tudtam, hogy mit takar. Együtt. Esme örök optimista: hiszi, hogy egyszer megbocsátok Edwardnak, azért amit tett. Na, arra várhat.

- Elazarék mikor jönnek? – kérdezi az egyetlen „szerelmem” vagyis… egyetlen Edwardom.

- Majd csak holnap. De most megyek vissza. Jó mulatozást.

- Köszi. - suttogunk egyszerre, aztán újra egymásba feledkezünk egészen addig amíg….


* muszálykabát : a drága vivikém, a bétuskám kedvenc szava :) kényszerzubbont jelent, aki eddig nem jött volna rá. ennyivel is bővült a " letti féle idióta szavak " listátok.

nah cupp nektek, és kommentárt kérek! 7 db, és előrébb hozom a friss időpontját!

2010. március 7., vasárnap

Egy kis előzetes.



<- letti, at school. :D



Drága olvasóim!

Egy "picit" késni fogok a frissel, zűrös heteim vannak,de tényleg igyekszem. Két és fél oldal már készen van! Na, most ebből kaptok egy kis előzetest, de csak mert annyira szeretlek titeket!

"A repülőn ülünk, és nekem már most hiányzik a sziget. A hőség Phoenixre emlékeztet. Hiányzik az otthonom. Végül is ott nőttem fel. Majd valamikor ellátogatok oda. Mostmár szigorúan csak este.

- Alice… - suttogom hátrafelé az ülések között. Alice komótosan mellém sétál.

- Gondolom, azt akarod kérdezni, hogy körülbelül mikor érnek ide a Denaliak.

- Pontosan.

- Egy pillanat. – lecsüccsen mellém, és behunyt szemmel hátradönti a fejét. Egy öt perce így ül, mikor kipattannak a szemei, és holtravált arccal néz rám.

- Szóval…

- Ez rosszul kezdődik.

- Otthon fognak várni.

- Oh hogy az a…

- Én is így gondolom. Szerintem kezdjetek kicsit összemelegedni Edwarddal…

- Ne is mondd. Erre még fel kellett volna készülni lélekben, szóval el is kezdem.

Alice komótosan elvonult, és én magamba zuhantam. Hogy lehettem ennyire balfék, hogy elvállaltam, hogy eljátszom Edward barátnőjét? Érthetetlen vagyok, magam számára is. Nyugalom. Nyugalom. Hogy én milyen hülye vagyok, mekkora egy hülye vagyok…

- Leülhetek? – kérdezi egy hang mellőlem. Rohadtul nincs rá szükségem, főleg most, de azért igennel válaszolok. – Baj van? – kérdezi Edward.

- Áh, nem, nincsen. Azon kívül, hogy alig három órám maradt felkészülni arra, hogy úgy tegyek, mint aki halálosan szeret téged, csókoljalak, öleljelek, és hasonló dolgok, azon kívül már csak annyi, hogy ne köpjelek szembe, amikor felém hajolsz egy csókért, mert legszívesebben azt tenném. Amúgy minden klappol, köszönöm kérdésed.

- Hát ennyire megutáltál?

- Ez eddig nem volt világos számodra?

- Azt hittem valamikor megbékélsz, és akkor mi újra…

- Ki ne ejtsd. Ez az alkalom kivételes, nem lesz több ilyen, hogy megmentem a segged attól a libától! Nagyon jól vésd az emlékezetedbe, mert miután elmentek, az lesz a minimum, hogy azt csinálod amit mondok. Megértetted?

- Ne kapd fel a vizet, nyugi Lora!

- Épp ez az! Nem tudok megnyugodni! Egyszerűen képtelenség. – egy gyenge nyugalom hullám jött a hátam mögül. – Köszi Jazz, de magamtól akarok megnyugodni, semmi külső behatás nélkül – intéztem utóbbi szavaimat újdonsült bátyuskám felé.

- Bocsi, de érzem, hogy nem tudsz, és nem is akarsz megnyugodni. Kérlek, hadd segítsek. – érzem a második, immár egy kicsit erősebb hullámot, és átadom magam a zsibbadt érzésnek, hátradöntöm a fejem, az ülésem támlájára, és behunyom a szemem. Edward a térdemre teszi a kezét.

- Te most mégis mit csinálsz? – a kérdésem morgásnak hat, pedig próbálok nyugodt hangsúlyt megütni vele.

- Nem emlékszel? Emberként ez megnyugtatott… – felhorkantam –… egy kicsit.

- Hát jó, újra hozzá kell szoknom, úgyhogy rajta.

Nem is volt rest ezt tenni, a keze egyre feljebb haladt, és én elfojtottam egy nyögést. Akármennyire utálom, ért a vágykorbácsoláshoz. A combomról lefejtette a kezét, és áttért a nyakam puszilgatására. Hiába : a vámpírmemória tökéletes, nem felejtette el, hogy hol vannak az erogén zónáim. Aztán egy pontnál megállt, és... "


Tippeket kérek, hogy vajon mi történt! A KOMMENT LIMIT MÉG MINDIG ÖT DE EZÚTTAL AZ ÉN KOMMENTJEIM NÉLKÜL! EGY EMBERT MÉG MOST IS CSAK EGYSZER VESZEK FIGYELEMBE!

Megértést köszönöm.
Cuppp.
Letti.