Lora Swan naplója 2.fejezet

2.fejezet Egy ismeretlen ismerős

Nincs messze a suli.Idefele jövet megnéztem.A város kicsi és szerény.Megszerettem.Igaz a napsütés hiányozni fog de majd megszokom az esőt.A suli mellett simán elmentem volna ha nem lenne egy ajtóra kiírva : tanulmányi iroda.Príma.Besétáltam a helyiségbe.Egy barna hajú nő nézett rám.
-Jó napot.Loretta Swan vagyok.A balett-tanári állás miatt jöttem.Telefonáltam is.
-Ó igen igen persze.Jöjjön csak-betessékelt az igazgatóhoz.
-Jó napot.Loretta Swan-nyújtottam kezet.
-Alexander Richards.Szóval az állás interjúra jött.
-Igen.Gondolom kell valami kis élettörténet...
-Jól gondolja.
-Nos három éves korom óta balettozom.Országos versenyen első helyet nyertem és kisebb versenyeken is.Kitűnő érettségim, tanári végzettségem, és diplomám van.
-Kegyed hány éves?
-Tizenhét.
-Tizenhét évesen ennyi minden?
-Igen.A szüleim mindig is zseninek tartottak.
-És a szülei most... honnan is költözött ide?Phoenixből?
-Igen.De a szüleim meghaltak.
-Igazán sajnálom.További rokonok?
-Szinte mindenki halott.Az unokatestvéreméknél éltem.De nem bírtam tovább.
-Nos kisasszony.Fel van véve.Maga a mi megmentőnk.
-Köszönöm.Mikor kezdhetek?
-Akár ma?Hétfőn szerdán és pénteken négy órától hatig vannak a kezdők, fél héttől nyolcig a haladók.
-Tökéletes.Megmutatná merre?
-Ha nem haragszik megkérném az egyik diákomat inkább erre a feladatra.Nekem borzasztóan sok a dolgom.
-Semmi gond.
-Rachel-kiabált ki a barna hajú nőnek.
-Igen igazgató úr?
-Kérem hívja ide Edward Cullent.
-Azonnal-hallottam Rachel hangját.
-Köszönöm.-ledobtam a cuccom egy székre levettem a kabátom és leültem.Gondolkodni kezdtem.Ez az Edward Cullen név valahonnan ismerős.Cullen... honnan is?Hát persze.A nagyi történetei."A Cullen család megváltoztatta az életem.Ha nincs Edward nem is ismerem meg a szerelmet." Hát innen.A táskámban kezdtem kutakodni.Nagyinak van egy régi képe amit itt hagyott.Ő áll rajta fiatalon és Edward.Biztos valami unokája egy törzsgyökeres forksinak vagy valami.Nagyi mesélte hogy miután elhagyta visszament a dédihez Phoenixbe.Azóta ott élt, és ott is halt meg.Ő mesélte hogy a dédipapám itt született és itt is halt meg.Charlie papa.Rá már alig emlékszem.De ez az Edward Cullen furcsa nekem.
-Hivatott igazgató úr?-kérdezte egy szép arcú bronzvörös hajú nyúlánk srác amint belépett ide.
-Igen.Edward.Kérlek mutasd meg Miss Swan-nek az iskolát.
-Természetesen-mondta és felálltam.Kikísért és én leblokkoltam az ajtó előtt.Volt valami fura a szemében mikor rám nézett.Mintha tudná ki vagyok vagy valami.De ez magában nem is volt furcsa.Pontos mása volt a képen szereplő Edwardnak.Lehet hogy a kettő egy és ugyanaz?De akkor hogy élhetett idáig?Halhatatlan?Vámpír esetleg?Hülyeség.Ezek nem is léteznek.Csak a mesékben.
-Miss Swan jól van?-kérdezte Edward
-Lora... -suttogtam erőtlenül és lerogytam egy padra
-Tessék?
-Nem vagyok Miss Swan.Hívj Lorának.Csak most múltam tizenhét.-előkotortam a nikotint és rágyújtottam.
-Oké... Lora... -valami fura volt a hangjában vagy csak képzelődöm?Kezdek megőrülni.-Mi a baj?-kérdezte
-Csak nagyon hasonlítasz valakire akit ismertem... vagyis láttam.Szóval összekeverlek valakivel.-néztem rá.Gyönyörű a szeme.Arany színű.
-Kontaktlencse-suttogtam magam elé.
-Tessék?
-Kontaktlencséd van?-kérdezte,
-Nem...
-Ó.Bocs.
Leült mellém.Az illata valami fenséges.Édeskés de nem cukros.Megrészegítő.Ez nem kölni és nem is parfüm.Nem arcszesz.De akkor mi?
-Jobban vagy?Nem esett le a vércukrod?Csokit?-kérdezte
-Jól vagyok... csak szügségem volt egy kis nikotinra.-mutattam a kezemben füstölgő méregre.
-Értem.A dohányzás káros nem mondták még?
-Hmm... mintha valahol hallottam volna.Nem izgat elhiszed?
-Nem.
-Hát jó...-eloltottam a cigim és felálltam.
-Készen vagyok.
-Oké.Tényleg tizenhét éves vagy?
-Olyan lehetetlen elhinni?
-Nem tűnsz tizenhétnek.Fiatalabbnak látszol.
-Sokan mondták.Nem mehetnénk?Idefagyok.
-De menjünk.-Bementünk a jó meleg iskolába de a remegésem nem akart megszűnni.Hülyén éreztem magam.
-Még mindig fázol?-kérdezte
-Nem tudom miért...-rántottam a vállamon.
Lekapta a dzsekijét és a vállamra terítette.
-Igazán nem... -mikor a dzsekije a vállamhoz ért megrezdültem.Szabályosan hideg volt.De mitől?Nem értem.Aztán fokozatosan elmúlt a vacogásom.
-Köszi-mosolyogtam
-Szívesen-ő nem mosolygott.A tekintetem fürkészte.Gyönyörű a szeme.Nem hiszem el hogy nem kontaktlencse.De nem csak a szeme a szép.Az arca is.Határozottak a vonásai, de nem szigorúak.Csodálatos... szinte elvesztem benne.Átkarolta a derekam és húzni kezdett.
-Héé áúú.Mit csinálsz?
-Nem úgy tűnt mintha meg akartál volna mozdulni.
-Bocs.
-Semmi baj.Na szóval.Ami a leglényegesebb ott a balett-terem.Úgy hallottam balett tanár leszel.
-Az bizony.Kell a meló.Nem ülünk be beszélgetni?
-Felőlem-mondta közömbös hangon de a szeme azt mutatta : már alig várom.