-Emmett Cullen!Én meggyilkollak!-kiabálok egy szál törölközőben le az emeletről.Az észlény bátyuskám eltüntette a cuccomat a fürdőből amíg én fürödtem.Carlisle a földszinten ül és újságot olvas.
-Szerintem körülbelül tíz perce házon kívül vannak.
-Vannak?
-Edward Emmett és Jasper.De Jasper nem tehet semmiről.Ő csak élvezi a jó hangulatot.
-Aha.Akkor most bosszút állok.
Bevonultam Edward szobájába és felvettem az egyik pólóját és egy alsónadrágot.Egészen jól állt.Miután befejeztem önmagam tanulmányozását átvonultam Emmett és Rose szobájába.Találomra kinyitottam egy fiókot.Alsónadrágok.Elővettem egy ollót és szétkaszaboltam őket.Csodás.Edwardot majd megbüntetem valahogy.Hmm... már meg is van.Lementem a nappaliba Carlisle mellé.
-Ha kész vagy elkérhetem?-mutatok az újságra.
-Már ötödszörre olvasom.Tessék.
-Köszi.
Az újságban semmi érdekeset nem találtam ezért felvonultam Edward szobájába.Leültem a zongorája elé és játszani kezdtem.Nagyi mindig ezt a fura dallamot dalolgatta.Próbáltam valami hasonlót összehozni de nem ment... lefeküdtem Edward kanapéjára és gondolkodni kezdtem...
~~~2 órával később... /Edward szemszöge/~~~
Nevetve lépünk be az ajtón.Esme,Rose és Alice még mindig vásárolnak.Carlisle ül a kanapén és egy könyvet olvas.Az emeletről szívdobogás... Lora... egyetlen szerelmem...
"Dühös rád Edward."-hallom apám gondolatait.
-Majd megoldom.-válaszolok.Felsietek az emeletre.A kanapén alszik... az én ruháimban!Meglehetősen jól áll neki... igaz szinte eltűnik benne.
-Lora...-keltegetem
-Nem kérek csokit.-válaszol mormogva.
Ezen kuncognom kell.
-Biztosan nem kérsz?-kérdezem nevetve
-Köszi nem... éppen csigát gyűjtök.
Hangosan nevetni kezdek.Álmosan kinyitja a szemeit.Laposakat pislogva felül.
-Te itt?-kérdezi pici megvetéssel a hangjában.
-Én itt.Talán nem örülsz?
-De igen.Tony.-orrhangon beszél és Tonynak szólít.A két dolog amit a legjobban utálok.De neki megbocsátok.
-Kérsz enni?
-Nem Tony.-orrhang és Tony.Grrr.
-Konzultáltál Alice-szel ugye?
-Már egy héttel ezelőtt.-mosolyog.
Emmett ront be a szobába.
-Loretta Nicole Swan!Azokat Rose vette nekem!Most megint mehetek vele vásárolni.Ezt jól megcsináltad!
-Emmett McCarty Cullen!Az a felső a kedvencem volt!Alice vette nekem!Vagy két percig keresgélte a tökéleteset!Ezt jól megcsináltad!-áll elé.
-Héé de sexy valaki...
-Ezzel nem engesztelsz ki.Ugyan olyat kérek.-vigyorog rá alattomosan.
-De azt sem tudom hogy hogy néz ki!
-Gondolkozz.Az talán segít.Most szia!-nagy nehezen kilökdösi a szobából Emmettet.
-Újra kettesben.-ül az ölembe,átkarolja a nyakam és épp csókolna meg...
-Még itt vagyok!-Emmett kiabál befelé.
-Már nem sokáig-morgom és elindulok kifelé.
-Jól van jól van.Megyek.Már megyek is.Már a lépcsőnél vagyok.Már az első fokon.Már elindultam lefelé.Viszlát.-szemlátomást arra számít hogy vissza invitáljuk.Arra várhat.Lora kuncogni kezd.
-Nagyon félelmetes voltál ám.Azt hittem nem érek el a vécéhez-nevet.
-Tudok én ijesztőbb is lenni...-vigyorgok pimaszul.
-Óha.Azt szeretném én látni.
A mellkasomból morgás tör fel és Lorára vetem magam.Nekicsapódok a falnak aztán vissza a kanapéra és még egy pár helyre.Lora szívverése marad nyugodt.Leülök, ő még mindig az ölemben.Ásítást színlel és álmosan pislog rám.Mi tagadás... jó színésznő válna belőle.
-Ennyi?Ennél még egy meztelen csiga szaporodási szakasza is izgalmasabb.-vajon mit álmodhatott hogy már itt is a csigákat emlegeti?Talán egy régi biológia órát?Nem lehetett valami izgalmas tanára... bezzeg ha velem tanult volna... bár akkor abból nem lett volna tanulás... elhesegettem a perverz gondolataimat és visszatértem a jelenbe.Lőn világosság...
-Majd ha vihar lesz kipróbáljuk hogy milyen félelmetes tudok lenni.
"Ma este az lesz!"-hallom Jasper előrejelzését-"Majd én mérem hogy mennyire ijed meg."
-Benne vagyok.Ne hallgatózz.-mondom úgy hogy Lora ne is hallja.Nem sikerül.
-Mi az?
-Ma elmegyek Jasperrel vadászni.Nem bánod ugye?Ígérem sietek.
-Na jó...-sóhajt-Csak hogy tudd milyen nagylelkű vagyok.
-Akkor ezentúl hívjalak Úrnőmnek?
-Ez a minimum.-mosolyog rám és elindul a fürdőm felé.
-Mondtam már ma önnek Úrnőm hogy káprázatosan áll magán a boxerem?
-Még nem.De fiatalember... ne bókoljon... még elpirulok...-a fürdő ajtajából fordul vissza.
Leveszi magáról a pólóm.
-Fürödni készül Úrnőm?
-Csak ha ön is velem tart.
-Csábító...
Beszalad a fürdőbe.Vízcsobogás.Felnyitja egy habfürdős üveg tetejét.Beleönt egy keveset.A hab elnyeli a víz hangját.Vihog egy keveset.Lehámozza magáról a ruhákat és magára tekeri a törölközőm.Kikukkant a fürdőből.
-Fiatalember ön nem jön?
-Ezer örömmel.
Mire beérek a fürdőbe már a kádban ül.A habok közül vigyorog rám.Beszállok mellé.
-Szia.-mosolyog.
-Szia.
-Micsoda?Maga le mert tegezni?Ezért börtömbe is csukathatom!
-Ez a 21.század szivi.Itt nincs statárium.-vigyorogni kezdek.
-Statárium nincs.Csak személyes büntetés...-a fülembe suttog-Tony-orrhang.
-Sikeresen kiidegeltük egymást.Most már abbahagynád a Tonyzást?Kérlek.Légy szíves.
-A Tonyka vagy a Toncsy tetszik jobban?
-Egyik sem.
-Oké.Toncsymoncsy.-pimaszul mosolyog rám.
Morogni kezdek, mire dörög egyet az ég.Elmegy az áram.Ami nem nagy baj... én sötétben is jól látom.
-Edward... ez rossz vicc... kapcsolj fel valamit... áú-kiszáll a kádból és picit megcsúszik.Most jöhet az ijesztgetés.Elváltoztatom a hangom.
-Most félsz mi?
-Hol van Edward?-nyel egyet.
-Már régen a másvilágon.Szivi.-a szivit már a saját hangomon mondtam.Visszajön a világítás.Mikor elkapom hátulról felsikolt.
-Héhéhé csak én vagyok.
-Te marha!Annyira megijedtem...-próbálja magát eltolni az ölelésemből, de mikor látja hogy ez lehetetlen átöleli a derekam.-Hogy tudsz ennyire magas lenni?Gyereknek érzem magam aki egy felnőttet ölelget.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.Hogy tudsz ilyen pici lenni?
-Tudod... pici a bors de erős.
-De te nem is vagy erős.-vigyorgok.
-Majd meglátjuk.De sokkal ügyesebb vagyok nálad.
-Én meg szebb.
-Én meg egoistább.Nyertem-ad egy puszit az arcomra.Elővesz egy törölközőt és kimegy a fürdőből.
~~~Lora szemszöge~~~
Visszaveszem a pólóját és a boxerét.Majd meglátjuk ki az ügyesebb.Kisétálok a szobából.Mindenki lent ül és engem néz.
-Attrakció!-felmászok a korlátra és végig cigánykerekezek rajta.Edward fentről néz.
-Na ki az ügyesebb?
-Én.-mondja és végig sétál a korláton.
-Hohó én ezért jobbat csináltam.Alice pontoznál?Nullától tízig.A tapsnak is örülök.-pimaszul Edwardra nézek.Ő egy fura pillantással méreget... "Na rajta!"Mintha ezt mondaná... Felsietek az emeletre.Kicsit nyaktörős mutatvánnyal készülök.A legkisebb helyen fogok egy tur-t forogni.Látványos lesz utána a lábkihúzás... aztán a cigánykerék és a spárga a végén.De sikerült.
-Tíz pont!Tíz pont!Abszolúte tíz pont!-Alice állva mutogat rám és mosolyog!Sőt kiabál.Ennyi...
-Nyertem.-vigyorgok Edwardra.
-Mint mindig.-magához húz és megcsókol... a lábaim beleremegnek...
-Imádlak-suttogom.
-Én is téged.-mormogja a nyakamba...
Egy szép nap tökéletes befejezése...
drága olvasóim =) kövi részt már csak jövőre várjatok ugyanis holnap egy fergeteges kétszemélyes szilveszteri buliban fogok részt venni =) a legjobb barátnőmmel =) mielőtt még valaki találgatni kezd =) boldog új évet nektek.sziasztooook<3
ja és nagyon nagyon nagyon immmádlak titeket =)<3<3
2009. december 30., szerda
2009. december 25., péntek
Lora Swan naplója 12.fejezet
Emmett egy hatalmas dzsiphez vezetett.
-Ez meg mi???-szörnyülködtem
-A... terepjáróm.Nem tetszik mi?-hajtotta le a fejét
-Ez egy monstrum!De... legalább illik hozzád.
-Mert?
-Annyira ordít róla hogy Emmett...-nevettem.Velem nevetett.-Amúgy ebbe én nem tudok beszállni.
-Mért nem?
-Nézz már ide...-a kereke körülbelül akkora volt mint a derekam.Sőt!Magasabb!
-Segítsek?
-Tádámm!Végre kimondtad a varázsszót.
Em egy pillanat alatt mellettem termett, a nyakába kapott és bedobott az ülésre.Felnyögtem.
-Bocsi.Nagyon fájt?
-Nem fájt... váratlan volt.
-Jajó.-szintén egy másodperc alatt mellettem volt és indított.
***
Hátamat a hideg csempének döntöm.Jól esik a zuhany de túl forró.Igaz, ráz a hideg, de még is forró.A zuhanyrózsa felé fordulok, és hagyom hogy az arcomra follyon a meleg víz.Edward arca vetődik a gondolataim közé... nem tudom letagadni : beleszerettem.Vihogni kezdek.Hát ez volt az az érzés.Nem érthettem, hisze még nem éreztem.Vagyis éreztem csak kisebb dózisban.Sok kicsi szerelem.Semmi jelentősége nincs... de ha Edwardra gondolok... a hasam görcsbe ugrik, a kezem remegni kezd és egyből olyan gondolataim támadnak hogy... huhh.Komolyan mondom megijedek magamtól.Az este óta csak ő jár a fejemben.A bronzvörös haja, a gyönyörű arany szeme, a még szinte kisfiús vonásai... hogyan tudom ennyire szeretni?Valami hideg ér a vállamhoz.Ijedtem hátrafordulok.Csak ő az...
-Megijesztettelek?
-Hülye kérdés.
-Bocs.Nem akartam.
Nem szólok semmit csak hűvös mellkasának dőlök.
-Hiányoztál.
-Te is nekem... minden perc egy kínszenvedés volt amit nélküled kellett eltöltenem.
-Valakiben egy költő veszett el.Nem tudod ki az?
-Tippem sincs.
Nevetni kezdtem ami köhögésbe csapott át.
-Ohh... bakter...
-Itt az ideje egy kiadós alvásnak.
-Nem akarok aludni.-ásítottam.
-Aha.Akkor ez mi volt?
-Jajj tudod hogy van ez... elszívják előlem az oxigént...
Nevet.Csodálatos,szinte angyali hangon.Sóhajtok...
-Mi az?
-Néha eltűnődöm rajta hogy... mért vagy ennyire tökéletes és én mért vagyok ennyire tökéletes és azon is hogy hogyan tudsz szeretni...
-Lora...-magához ölel- nem vagy tökéletlen.Számomra te vagy a megtestesült tökéletesség.Annyira szeretlek hogy azt lehetetlen elmondani.
Megcsókolom.
-De... -mért pont én?Ezt akartam kérdezni mikor félbeszakított.
-Nincs de.Így van ahogyan mondtam.
-Hát oké...
Kiszálltam a forró vízből.Elzártam a csapot, és odadobtam Edwardnak egy törülközőt.Felkapkodtam magamra a pizsimet és kimentem a fürdőből.Edward hideg teste árnyékként követett.Bebújtam az ágyba.Csak nézett rám.
-Te nem jössz?-kérdeztem.
-Jöjjek?
-Jó lenne.
Bebújt mellém.A mellkasához bújtam.
-Nem gondolod hogy még jobban meg fogsz fázni?
-Nem izgat.Csak hadd legyek veled.
-Ez nem jó indok.
-Csak neked nem tetszik.
-Miért, kinek tetszik még?
Felé fordulok és a mellkasára támaszkodom.Kis köröket kezdek rajzolni rá.
-Hát mondjuk nekem... és nekem... és még nekem is... és nekem is... ja és nekem is.
-Egy testben ennyi személyiség?Most épp ki beszél?Lora vagy Nicole?
-Honnan tudod a második nevem?
-A személyi képed nagyon tetszik.Mért nem hordod mindig összefogva a hajad?
-Te megnézted a személyimet?Azonnal felejtsd el!Most!
-Az nem fog olyan könnyen menni... túl szép az arcod.
-Nem hiszem.
-Túl szép... ez rossz kifejezés.Szívszorítóan és csodálatosan angyali.Ez vagy te.
-Te meg a megtestesült tökéletesség.
-Nem.Az te vagy.
-Hogy lennék az?Beteg tudok lenni.Ez nincs a tökéletesség listáján.
-Öngyilkos tudsz lenni.-mondta komoly arccal.
-És mért lennék az?Egyáltalán mi jó az öngyilkosságban?Remélem hogy te nem...
-Természetesen MOST nem.De Alice már hívott egy párszor akkor amikor látta hogy elterveztem hogy elmegyek a Volturihoz.
-Voltu mi?
-A Volturi... egy vámpírcsalád Olaszországban.Mikor Bellát megharapta az a f...
-Féreg?-találgattam a jelzőket Jamesre.
-Rondábbat akartam mondani de a féreg is eléggé találó.Szóval miután megharapta, és azt hittem hogy nem tudom majd kiszívni a mérget elterveztem hogy elmegyek a Volturihoz.
-De ők mért veszélyesebbek mint ti?
-A Volturi vezetője Aro afféle hadvezér.Össze akarja gyűjteni a félelmetes képességű vámpírokat hogy egy sereget gyúrjon belőlük.Ott van például Jane... mentálisan tud fájdalmat okozni.Olyan fájdalmat amiről el sem tudod képzelni hogy létezik.Amit még a leg rosszabb álmodban sem tudsz elképzelni... vagy a testvére Alec...
-Ő mit tud?Mentálisan letépi a lábad?
-Kikapcsolja az érzékeid.Nem látsz, nem hallassz nem érzel.Azt sem tudod megmondani hogy halott vagy-e már.Ő ettől veszélyesebb mint Jane.
-És mi van ezzel az Aro fickóval?Ő mit tud?
-Ha megérint, olvas a gondolataid között.
-Gondolom téged is akarnak...
-Aronak nem kellenek a másodikak.Még akkor sem ha ő a második.Meg akart szerezni magának engem és Alice-t.De aztán letett a tervéről.Tiszteli Carlisle-t és becsüli hogy ő így is tud élni.
-Na de mi van ezzel az öngyilkosság dologgal?
-Miután elhagytuk Bellát többször is elterveztem.Épp indultam volna, vagy épp félúton jártam Olaszországba mikor Alice felhívott.És nem is egyszer.
-Fájt hogy ezt tettétek vele-suttogtam magam elé.
-El sem tudod képzelni mennyire.
-És miért irigyled annyira tőlem ezt a "kiváltságot" ha szabad így neveznem?
-Nektek elég egy kis méreg... egy golyó a fejbe vagy egy vágás az ütőérbe... de nekünk... magadat nem tudod darabokra tépni és a darabokat a máglyára vetni.
-Ne legyél öngyilkos.Legalább értem ne...
-Lora... te vagy a legjobb dolog ami eddig történt velem.
-Nagyi előtt vagy után?
-Természetesen magasan vered a lécet.
-Köszi...
-Most már aludnod kéne.
-Nem szeretnék.
-És ha felajánlom hogy még egyet kérdezhetsz?
-Úgy már jobban hangzik.De még mindig nem eléggé jó...
-Mért?Mi kell még?
-Egy csók... inkább kettő.De ha három, azt sem bánom.
-Na ki beszél a költőkről?-egy csók - Ha te is ilyen költői vagy...-még egy csók- akkor ketten már magasan verünk mindenkit-még egy csók- még önmagunkat is.-még egy csók.-Szóval mi az a kérdés?
-Hát... öhm... inkább haggyuk.
-Ha nem mondod el most akkor a lehető leges legrosszabb dologra fogok gondolni.
-Hát szóval... nem tudom hogy fogsz reagálni.
-Nem leszek dühös akármi az.
-Szóval hogy... a házasság ugyanúgy megy nálatok mint nálunk?
-Csak ez az?-nevet-Igen úgy megy.
-És az lehetséges hogy te meg én valamikor... ?
-Természetesen igen.Már a nászéjszaka is megvolt.De most alvás.
-Jó éjszakát Edward.-mosolygok rá és csókot lehelek a nyakán lévő sebhelyre.
-Jó éjt Lora-csókot nyom a fejem búbjára.
És pár pillanaton belül az álmok birodalmában találtam magam...
-Ez meg mi???-szörnyülködtem
-A... terepjáróm.Nem tetszik mi?-hajtotta le a fejét
-Ez egy monstrum!De... legalább illik hozzád.
-Mert?
-Annyira ordít róla hogy Emmett...-nevettem.Velem nevetett.-Amúgy ebbe én nem tudok beszállni.
-Mért nem?
-Nézz már ide...-a kereke körülbelül akkora volt mint a derekam.Sőt!Magasabb!
-Segítsek?
-Tádámm!Végre kimondtad a varázsszót.
Em egy pillanat alatt mellettem termett, a nyakába kapott és bedobott az ülésre.Felnyögtem.
-Bocsi.Nagyon fájt?
-Nem fájt... váratlan volt.
-Jajó.-szintén egy másodperc alatt mellettem volt és indított.
***
Hátamat a hideg csempének döntöm.Jól esik a zuhany de túl forró.Igaz, ráz a hideg, de még is forró.A zuhanyrózsa felé fordulok, és hagyom hogy az arcomra follyon a meleg víz.Edward arca vetődik a gondolataim közé... nem tudom letagadni : beleszerettem.Vihogni kezdek.Hát ez volt az az érzés.Nem érthettem, hisze még nem éreztem.Vagyis éreztem csak kisebb dózisban.Sok kicsi szerelem.Semmi jelentősége nincs... de ha Edwardra gondolok... a hasam görcsbe ugrik, a kezem remegni kezd és egyből olyan gondolataim támadnak hogy... huhh.Komolyan mondom megijedek magamtól.Az este óta csak ő jár a fejemben.A bronzvörös haja, a gyönyörű arany szeme, a még szinte kisfiús vonásai... hogyan tudom ennyire szeretni?Valami hideg ér a vállamhoz.Ijedtem hátrafordulok.Csak ő az...
-Megijesztettelek?
-Hülye kérdés.
-Bocs.Nem akartam.
Nem szólok semmit csak hűvös mellkasának dőlök.
-Hiányoztál.
-Te is nekem... minden perc egy kínszenvedés volt amit nélküled kellett eltöltenem.
-Valakiben egy költő veszett el.Nem tudod ki az?
-Tippem sincs.
Nevetni kezdtem ami köhögésbe csapott át.
-Ohh... bakter...
-Itt az ideje egy kiadós alvásnak.
-Nem akarok aludni.-ásítottam.
-Aha.Akkor ez mi volt?
-Jajj tudod hogy van ez... elszívják előlem az oxigént...
Nevet.Csodálatos,szinte angyali hangon.Sóhajtok...
-Mi az?
-Néha eltűnődöm rajta hogy... mért vagy ennyire tökéletes és én mért vagyok ennyire tökéletes és azon is hogy hogyan tudsz szeretni...
-Lora...-magához ölel- nem vagy tökéletlen.Számomra te vagy a megtestesült tökéletesség.Annyira szeretlek hogy azt lehetetlen elmondani.
Megcsókolom.
-De... -mért pont én?Ezt akartam kérdezni mikor félbeszakított.
-Nincs de.Így van ahogyan mondtam.
-Hát oké...
Kiszálltam a forró vízből.Elzártam a csapot, és odadobtam Edwardnak egy törülközőt.Felkapkodtam magamra a pizsimet és kimentem a fürdőből.Edward hideg teste árnyékként követett.Bebújtam az ágyba.Csak nézett rám.
-Te nem jössz?-kérdeztem.
-Jöjjek?
-Jó lenne.
Bebújt mellém.A mellkasához bújtam.
-Nem gondolod hogy még jobban meg fogsz fázni?
-Nem izgat.Csak hadd legyek veled.
-Ez nem jó indok.
-Csak neked nem tetszik.
-Miért, kinek tetszik még?
Felé fordulok és a mellkasára támaszkodom.Kis köröket kezdek rajzolni rá.
-Hát mondjuk nekem... és nekem... és még nekem is... és nekem is... ja és nekem is.
-Egy testben ennyi személyiség?Most épp ki beszél?Lora vagy Nicole?
-Honnan tudod a második nevem?
-A személyi képed nagyon tetszik.Mért nem hordod mindig összefogva a hajad?
-Te megnézted a személyimet?Azonnal felejtsd el!Most!
-Az nem fog olyan könnyen menni... túl szép az arcod.
-Nem hiszem.
-Túl szép... ez rossz kifejezés.Szívszorítóan és csodálatosan angyali.Ez vagy te.
-Te meg a megtestesült tökéletesség.
-Nem.Az te vagy.
-Hogy lennék az?Beteg tudok lenni.Ez nincs a tökéletesség listáján.
-Öngyilkos tudsz lenni.-mondta komoly arccal.
-És mért lennék az?Egyáltalán mi jó az öngyilkosságban?Remélem hogy te nem...
-Természetesen MOST nem.De Alice már hívott egy párszor akkor amikor látta hogy elterveztem hogy elmegyek a Volturihoz.
-Voltu mi?
-A Volturi... egy vámpírcsalád Olaszországban.Mikor Bellát megharapta az a f...
-Féreg?-találgattam a jelzőket Jamesre.
-Rondábbat akartam mondani de a féreg is eléggé találó.Szóval miután megharapta, és azt hittem hogy nem tudom majd kiszívni a mérget elterveztem hogy elmegyek a Volturihoz.
-De ők mért veszélyesebbek mint ti?
-A Volturi vezetője Aro afféle hadvezér.Össze akarja gyűjteni a félelmetes képességű vámpírokat hogy egy sereget gyúrjon belőlük.Ott van például Jane... mentálisan tud fájdalmat okozni.Olyan fájdalmat amiről el sem tudod képzelni hogy létezik.Amit még a leg rosszabb álmodban sem tudsz elképzelni... vagy a testvére Alec...
-Ő mit tud?Mentálisan letépi a lábad?
-Kikapcsolja az érzékeid.Nem látsz, nem hallassz nem érzel.Azt sem tudod megmondani hogy halott vagy-e már.Ő ettől veszélyesebb mint Jane.
-És mi van ezzel az Aro fickóval?Ő mit tud?
-Ha megérint, olvas a gondolataid között.
-Gondolom téged is akarnak...
-Aronak nem kellenek a másodikak.Még akkor sem ha ő a második.Meg akart szerezni magának engem és Alice-t.De aztán letett a tervéről.Tiszteli Carlisle-t és becsüli hogy ő így is tud élni.
-Na de mi van ezzel az öngyilkosság dologgal?
-Miután elhagytuk Bellát többször is elterveztem.Épp indultam volna, vagy épp félúton jártam Olaszországba mikor Alice felhívott.És nem is egyszer.
-Fájt hogy ezt tettétek vele-suttogtam magam elé.
-El sem tudod képzelni mennyire.
-És miért irigyled annyira tőlem ezt a "kiváltságot" ha szabad így neveznem?
-Nektek elég egy kis méreg... egy golyó a fejbe vagy egy vágás az ütőérbe... de nekünk... magadat nem tudod darabokra tépni és a darabokat a máglyára vetni.
-Ne legyél öngyilkos.Legalább értem ne...
-Lora... te vagy a legjobb dolog ami eddig történt velem.
-Nagyi előtt vagy után?
-Természetesen magasan vered a lécet.
-Köszi...
-Most már aludnod kéne.
-Nem szeretnék.
-És ha felajánlom hogy még egyet kérdezhetsz?
-Úgy már jobban hangzik.De még mindig nem eléggé jó...
-Mért?Mi kell még?
-Egy csók... inkább kettő.De ha három, azt sem bánom.
-Na ki beszél a költőkről?-egy csók - Ha te is ilyen költői vagy...-még egy csók- akkor ketten már magasan verünk mindenkit-még egy csók- még önmagunkat is.-még egy csók.-Szóval mi az a kérdés?
-Hát... öhm... inkább haggyuk.
-Ha nem mondod el most akkor a lehető leges legrosszabb dologra fogok gondolni.
-Hát szóval... nem tudom hogy fogsz reagálni.
-Nem leszek dühös akármi az.
-Szóval hogy... a házasság ugyanúgy megy nálatok mint nálunk?
-Csak ez az?-nevet-Igen úgy megy.
-És az lehetséges hogy te meg én valamikor... ?
-Természetesen igen.Már a nászéjszaka is megvolt.De most alvás.
-Jó éjszakát Edward.-mosolygok rá és csókot lehelek a nyakán lévő sebhelyre.
-Jó éjt Lora-csókot nyom a fejem búbjára.
És pár pillanaton belül az álmok birodalmában találtam magam...
boldog karácsonyt!
nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon boldog karácsonyt kívánok minden olvasómnak!
ajándékkal per pillanat nem tudok szolgálni, de képzeljétek azt hogy ott vagyok mellettetek és megölelgetlek titeket=) jó, ez nem valami vigasz de igyekszem.a kövi feji öhhm... körülbelül két nap múlva kerül fel.ha később akkor kövezzetek meg.ha előbb akkor puszikat kérek =) remélem hogy mindenkinek szép karácsonya volt/van.a kommentárokban élménybeszámolót kérek arról hogy ki mit kapott.én kaptam egy samsung corby-t, és a bátyáméktól... öhhhm... hát azt még nem tudom.majd csak ma délután kapom meg.na és ti?kommentárt kérek!
még1x boldog karácsonyt :
lettíí<3
ajándékkal per pillanat nem tudok szolgálni, de képzeljétek azt hogy ott vagyok mellettetek és megölelgetlek titeket=) jó, ez nem valami vigasz de igyekszem.a kövi feji öhhm... körülbelül két nap múlva kerül fel.ha később akkor kövezzetek meg.ha előbb akkor puszikat kérek =) remélem hogy mindenkinek szép karácsonya volt/van.a kommentárokban élménybeszámolót kérek arról hogy ki mit kapott.én kaptam egy samsung corby-t, és a bátyáméktól... öhhhm... hát azt még nem tudom.majd csak ma délután kapom meg.na és ti?kommentárt kérek!
még1x boldog karácsonyt :
lettíí<3
2009. december 22., kedd
Lora Swan naplója 11.fejezet
Arra ébredtem hogy Edward kelteget.
-Kicsim... hét óra... kelned kéne... hahó...
-Mmmm... nem...
-De Lora...
-Beteget jelentek.
-Akkor drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnom-hideg kezét a derekamra nyomta.Felugrottam.
-Fent vagyok.
-Örülök neki-mosolygott.El tudtam volna veszni ebben... tüsszentettem.
-Adnál egy zsepit?-kérdeztem és az éjjeli szekrényemre mutattam.Egy másodperccel később a kezemben volt egy tiszta fehét papírzsepi.-Köszi.
Hangosan kifújtam az orrom.Valami nincs rendben.Tüsszögök, nem érzem jól magam... köhögni kezdtem.
-Csodás... megfáztam-kissé orrhangon beszéltem.Tudtam hogy valami bajom lesz.Phoenixben sem voltam már valami jól...
-Akkor irány Carlisle-morogta és a karjába kapott.
-Pizsiben?Legalább hadd öltözzek fel.Kérlek.
Nagyot sóhajtva leeresztett.Eliramodtam a komód felé.Gyorsan felöltöztem, megkerestem a kék tornacipőmet kisminkeltem magam, parfümöt fújtam és már kész is.Edward felé fordultam.Nem volt ott.Hova tűnhetett?Lesiettem a konyhába.
-Edward... Edward hol vagy?Ez nem vicces...-valaki hátulról elkapott és megpörgetett.
-Szia Ed... Emmett?
-Szia kislány!-a nagy plüssmackó kinézetű kedvenc bátyám rám vigyorgott.-Edwardnak suliba kellett mennie.Előtte beugrott Carlisle-hoz megüzenni neki hogy beteg vagy.
-De édes...
-Ja.Na gyere gyere.
-Neked nem kéne suliban lenni?-kérdeztem
-Úgy tudják hogy én már boldog egyetemista vagyok Kanadában.De minek?Abból ami érdekelt már lediplomáztam.De úgy hallottam hogy kegyed is...
-Nekem a tánc az életem.Meg a tanárkodás... más nem kell.
-Dehogynem.Én tudom mi kell neked...
-Mi?-tüsszentettem.
-Papírzsepi.Amúgy meg minden olyan dolog ami E-vel kezdődik és dward-ra végződik.
-Az igaz.
-Indulhatunk?
-Persze.-Emmett könnyedén a karjaiba kapott és elsuhantunk a Cullen ház felé.Újra rámtört a jól ismert hányinger.Emmett lefékezett.
-Segítenél?-kérdeztem erőtlenül.Elfolytott egy kuncogást majd könnyen a talpamra állított.Léptem kettőt és fenékre estem.Emmett nevetni kezdett.Mintha egy medve fuldokolna... legszívesebben nevettem volna rajta de erőt vettem magamon.És hát a hányiger miatt sem tudtam volna, mert akkor biztosan kidobtam volna a taccsot... de asszem így is ki fogom.Felálltam és szédelegni kezdtem.Majdnem elestem de Em utolsó pillanatban elkapott.
-Hé csajszi.Jól vagy?
-Aha...
Emmett bevitt a házba, fel az emeletre és le egy székre.Felnéztem.Carlisle előtt ültem.Szomorkásan integettem neki, fanyar mosollyal az arcomon.A hangomban még nem voltam biztos.
-Szia-mosolygott.
-Szi...-ennyit bírtam kinyögni mert éreztem hogy a gyomortartalmam jön felfele.A kezeimet a számra tapasztottam.Kirohantam Carlisle irodájából.A folyosón majdnem nekifutottam Jaspernek.
-Balra a második ajtó.
Nem bírtam neki válaszolni csak bólintottam.Befutottam a mosdóba és kiadtam az este elfogyasztott csokimat.A fürdőszoba eléggé nagy volt, tele csillogó, új dolgokkal.Talán még egyiket sem használták... nem tudom.
-Emmett Cullen megöllek.-Arcot mostam, kicsit kiöblögettem a számat és kimentem a mosdóból.Jasper furán nézett rám.
-Valami baj van?-kérdeztem
-Eléggé... zöldnek tűnsz.
-Kösz a bókot.Ettől máris jobban vagyok.
Nyugalom öntött el.
-Na ettől vagy jobban.Szia-elköszönt egy mosoly kíséretében és lerohant a lépcsőn.Egyetlen csíkká olvadt össze.Csodás.Visszaballagtam Carlisle irodájába.Megértő, arany szemeivel aggodalmasan nézett.
-Megfáztál.-mondta
-Tudok róla.Tudnál adni valami gyógyszar... elnézést szert?Nem nagyon hiszek ezekben.Nem vagyok hippi de történt már egy-két csoda ami után megutáltam az orvosokat.Ne vedd magadra kérlek.Te jó fej vagy.-mosolyogtam.
-Semmi baj... mi az a pár dolog?
-Például mikor dilidokihoz jártam nyugtató helyett hashajtót írt fel...
-Aha.Értem.Szóval kapsz egy kis torokfertőtlenítőt-hideg keze a homlokomra tapadt-Te lázas vagy.
-Csodálkozol?Edward egész este ölelgetett-kicsit elpirultam.
-Akkor torokfertőtlenítő, lázcsillapító és egy kis antibiotikum.Pár napon belül jobban leszel, de azért tanítani ne menj.Majd betelefonálok a suliba hogy egy régi ismerősöm vagy és hozzám jöttél.-A kezembe pakolta a cuccokat.
-Köszönöm.Te annyira... jó vagy-megöleltem és tüsszentettem.-Bocs...
-Azt hiszem erre is szügséged lehet.-mondta nevetve és a kezembe nyomott egy rózsaszín kocka alakú papírzsepis dobozt.
-Köszi.Jut eszembe.Hol van Emmett?Meg akarom folytani.
-Hűűha hugi... kemény vagy.-a hangja a hátam mögül jött.Ugrottam egyet.
-Carlisle... nincs valahol egy baseball ütő?-máris a kezemben találtam egyet.Emmett fejére csaptam.Azonnal darabokra tört.Csak a nyele faradt meg, ahol fogtam.Nem baj.Legalább élveztem.
Emmett újra elővette a fulladozó medve nevetését.Ezúttal Carlisle is csatlakozott, persze ő sokkal visszafogottabban.
-Mehetünk?-Maci bácsi.
-Persze... de ugye kocsival?
-Igen.
-De ha nekem hetvennél többel mész én meggyilkollak.
-Igenis hölgyem!-haptákba vágta magát.Izomkolosszus alárendelve egy gyenge nőnek... vicces volt, nevetnem kellett.
-Most meg mi van?
-Semmi macikám.Menjünk-nevettem.
-Kicsim... hét óra... kelned kéne... hahó...
-Mmmm... nem...
-De Lora...
-Beteget jelentek.
-Akkor drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnom-hideg kezét a derekamra nyomta.Felugrottam.
-Fent vagyok.
-Örülök neki-mosolygott.El tudtam volna veszni ebben... tüsszentettem.
-Adnál egy zsepit?-kérdeztem és az éjjeli szekrényemre mutattam.Egy másodperccel később a kezemben volt egy tiszta fehét papírzsepi.-Köszi.
Hangosan kifújtam az orrom.Valami nincs rendben.Tüsszögök, nem érzem jól magam... köhögni kezdtem.
-Csodás... megfáztam-kissé orrhangon beszéltem.Tudtam hogy valami bajom lesz.Phoenixben sem voltam már valami jól...
-Akkor irány Carlisle-morogta és a karjába kapott.
-Pizsiben?Legalább hadd öltözzek fel.Kérlek.
Nagyot sóhajtva leeresztett.Eliramodtam a komód felé.Gyorsan felöltöztem, megkerestem a kék tornacipőmet kisminkeltem magam, parfümöt fújtam és már kész is.Edward felé fordultam.Nem volt ott.Hova tűnhetett?Lesiettem a konyhába.
-Edward... Edward hol vagy?Ez nem vicces...-valaki hátulról elkapott és megpörgetett.
-Szia Ed... Emmett?
-Szia kislány!-a nagy plüssmackó kinézetű kedvenc bátyám rám vigyorgott.-Edwardnak suliba kellett mennie.Előtte beugrott Carlisle-hoz megüzenni neki hogy beteg vagy.
-De édes...
-Ja.Na gyere gyere.
-Neked nem kéne suliban lenni?-kérdeztem
-Úgy tudják hogy én már boldog egyetemista vagyok Kanadában.De minek?Abból ami érdekelt már lediplomáztam.De úgy hallottam hogy kegyed is...
-Nekem a tánc az életem.Meg a tanárkodás... más nem kell.
-Dehogynem.Én tudom mi kell neked...
-Mi?-tüsszentettem.
-Papírzsepi.Amúgy meg minden olyan dolog ami E-vel kezdődik és dward-ra végződik.
-Az igaz.
-Indulhatunk?
-Persze.-Emmett könnyedén a karjaiba kapott és elsuhantunk a Cullen ház felé.Újra rámtört a jól ismert hányinger.Emmett lefékezett.
-Segítenél?-kérdeztem erőtlenül.Elfolytott egy kuncogást majd könnyen a talpamra állított.Léptem kettőt és fenékre estem.Emmett nevetni kezdett.Mintha egy medve fuldokolna... legszívesebben nevettem volna rajta de erőt vettem magamon.És hát a hányiger miatt sem tudtam volna, mert akkor biztosan kidobtam volna a taccsot... de asszem így is ki fogom.Felálltam és szédelegni kezdtem.Majdnem elestem de Em utolsó pillanatban elkapott.
-Hé csajszi.Jól vagy?
-Aha...
Emmett bevitt a házba, fel az emeletre és le egy székre.Felnéztem.Carlisle előtt ültem.Szomorkásan integettem neki, fanyar mosollyal az arcomon.A hangomban még nem voltam biztos.
-Szia-mosolygott.
-Szi...-ennyit bírtam kinyögni mert éreztem hogy a gyomortartalmam jön felfele.A kezeimet a számra tapasztottam.Kirohantam Carlisle irodájából.A folyosón majdnem nekifutottam Jaspernek.
-Balra a második ajtó.
Nem bírtam neki válaszolni csak bólintottam.Befutottam a mosdóba és kiadtam az este elfogyasztott csokimat.A fürdőszoba eléggé nagy volt, tele csillogó, új dolgokkal.Talán még egyiket sem használták... nem tudom.
-Emmett Cullen megöllek.-Arcot mostam, kicsit kiöblögettem a számat és kimentem a mosdóból.Jasper furán nézett rám.
-Valami baj van?-kérdeztem
-Eléggé... zöldnek tűnsz.
-Kösz a bókot.Ettől máris jobban vagyok.
Nyugalom öntött el.
-Na ettől vagy jobban.Szia-elköszönt egy mosoly kíséretében és lerohant a lépcsőn.Egyetlen csíkká olvadt össze.Csodás.Visszaballagtam Carlisle irodájába.Megértő, arany szemeivel aggodalmasan nézett.
-Megfáztál.-mondta
-Tudok róla.Tudnál adni valami gyógyszar... elnézést szert?Nem nagyon hiszek ezekben.Nem vagyok hippi de történt már egy-két csoda ami után megutáltam az orvosokat.Ne vedd magadra kérlek.Te jó fej vagy.-mosolyogtam.
-Semmi baj... mi az a pár dolog?
-Például mikor dilidokihoz jártam nyugtató helyett hashajtót írt fel...
-Aha.Értem.Szóval kapsz egy kis torokfertőtlenítőt-hideg keze a homlokomra tapadt-Te lázas vagy.
-Csodálkozol?Edward egész este ölelgetett-kicsit elpirultam.
-Akkor torokfertőtlenítő, lázcsillapító és egy kis antibiotikum.Pár napon belül jobban leszel, de azért tanítani ne menj.Majd betelefonálok a suliba hogy egy régi ismerősöm vagy és hozzám jöttél.-A kezembe pakolta a cuccokat.
-Köszönöm.Te annyira... jó vagy-megöleltem és tüsszentettem.-Bocs...
-Azt hiszem erre is szügséged lehet.-mondta nevetve és a kezembe nyomott egy rózsaszín kocka alakú papírzsepis dobozt.
-Köszi.Jut eszembe.Hol van Emmett?Meg akarom folytani.
-Hűűha hugi... kemény vagy.-a hangja a hátam mögül jött.Ugrottam egyet.
-Carlisle... nincs valahol egy baseball ütő?-máris a kezemben találtam egyet.Emmett fejére csaptam.Azonnal darabokra tört.Csak a nyele faradt meg, ahol fogtam.Nem baj.Legalább élveztem.
Emmett újra elővette a fulladozó medve nevetését.Ezúttal Carlisle is csatlakozott, persze ő sokkal visszafogottabban.
-Mehetünk?-Maci bácsi.
-Persze... de ugye kocsival?
-Igen.
-De ha nekem hetvennél többel mész én meggyilkollak.
-Igenis hölgyem!-haptákba vágta magát.Izomkolosszus alárendelve egy gyenge nőnek... vicces volt, nevetnem kellett.
-Most meg mi van?
-Semmi macikám.Menjünk-nevettem.
Lora Swan naplója 10.fejezet
Hogy mért az erdőbe mentem nem tudom.De volt nálam mobil... ha valaki hívni akar hát tessék... csak mentem egyre beljebb és beljebb az erdőben... nem törődtem semmivel.Egy vörösesbarna foltot láttam elsuhanni előttem.Megriadtam és megálltam egy pillanatra.Aztán mentem tovább.Ha az a valami meg akar ölni akkor hajrá.Egyszer így-is úgy-is meg kell halni.Ha muszáj akkor legyen most.Igaz előtte még Edwardnak elmondanám hogy szeretem és hogy nem gondoltam komolyan amit mondtam... de hát ha nem akkor nem.Újra az a valami.Mi ez?Talán valami medve?De azok nem ilyen gyorsak és főleg : vörös medve?Jó vicc.Valaki szórakozik velem.Egy hatalmas farkas állt meg előttem.Egy vörösesbarna farkas... de hogy nőhetett ekkorára?A farkas körbejárt.Nem egyszer többször.Aztán szagolgatni kezdett.Hát persze.Itt a vacsi hol a vacsi.Morogni kezdett.Azt hittem menten bepisilek.Nem akarok meghalni!Futni kezdtem.A farkas mögöttem futott.Csak rohantam és rohantam.Tudtam hogy gyorsabb nálam de nem érdekelt.Újabb morgás.Féltem.Nagyon féltem.Egyszer csak valami hidegnek szaladtam neki.Nyugalom és biztonságérzet árasztott el.Felnéztem a "megmentőmre"
-Ó Jasper-öleltem szorosabban.
-Nyugodj meg Lora.Már vége.-szorosabbra fonta a karjait körülöttem.Zokogni kezdtem.
-Annyira féltem...
-Elhiszem.Nyugodj meg.Jason Black ha egyszer át léphetem a határt ezt még megkeserülöd...
-Jason Black?Az meg ki?-értetlenül néztem.A La Pushiak olyan hülyék hogy nevet adnak a farkasoknak?
-Az üldöződ.Bella nem mesélt neked az úgy nevezett Quileute / kviljút / -okról?
-Dereng valami... hát persze!Jacob Black!Nagyi mesélte hogy egy időben jóban voltak.Aztán Jacobbal valami történt és ő úgy döntött hogy visszamegy Phoenixbe.
-Nos Jacob akkor lett vérfarkas.Ilyenkor általában nem mennek emberek közé.Túlságosan könnyen elveszíthetik a fejüket.
-Mint az újszülött vámpírok?-már nem ölelt, egy farönkön ültünk.
-Olyasmi.Ők érzelmek hatására változnak át.
-Értem.De mi van ezzel a Black gyerekkel?
-Ő Jacob unokája.
-Akkor gondolom meg kéne ismernem.
-Meg kéne de... nem tudom hogy Edward mit szólna hozzá...
-Tojok bele hogy Edward mit szólna.Nem vagyok porcelánbaba.Holnap... tanítok.Nem jó.Akkor öhhm... holnapután... nem jó.Egész héten tanítok.De hétvégén.Lemegyek La Push-ba.
-Felőlem.Hazavigyelek?
-Kérlek.Most túlságosan is félnék egyedül hazamenni.
Beszálltunk egy Aston Martinba és már száguldottunk is hazafelé.Kivételesen nem kapott el a hányinger.Kivételesen.Talán kezdek hozzászokni a gyorsasághoz?Vagy csupán az a tudat hogy a mellettem levő személy meg tud menteni ha esetleg... nem tudom.Mindegy.Lassan a házhoz értünk.Jazz elbúcsúzott és én bementem.Felkapcsoltam a villanyt.Lepakoltam a cuccomat a kanapéra a szexi fekete magassarkúmat egy kényelmes tigrismintás mamuszra cseréltem,levettem a neccharisnyámat, és bementem a konyhába.Ittam egy pohár vizet.A szívverésem nem akart visszaállni a normális ütemre.Egy kezet éreztem a vállamon.Felsikítottam.Egy kéz a számra és egy a hasamra.
-Shh... nyugi csak én vagyok...-Edward.Percek óta tartott így mikor a tenyerébe csókoltam.
-Elengednél?Lehet hogy neked kényelmes így de nekem nem.Mellesleg megfagyok.-akartam mondani de csak egy morgás jött ki a számon.Úgy hangzott mint Kenny, a South Parkból.Muf maf muf máf.Úgy tűnik Edward megértette.
-Annyira sajnálom.-mondta bűnbánós hangon és lehajtotta a fejét.
-Nálam nem jobban.Nem gondoltam komolyan-fogtam meg a kezét.
-Én meg nem akartam aggodalmaskodni.Felnőtt nő vagy...
-...leszek...
-...önálló és érett döntéseket tudsz hozni.Sajnálom.Meg tudsz nekem bocsátani?
-Olyan kis bolond vagy.Igazán semmi baj-mosolyogtam.
-Hallom La Push-ba mész.
-Öhm... igen.Elkísérsz?
-Nem léphetem át a határt.
-Ó tényleg... nem baj.Szombaton elmegyek.Elvégre nagyi is kötődött ahhoz a tengerparti valamihez.Én miért ne?
-Mert veszélyes és...
-... és már megint itt tartunk.Hogy is mondtad az előbb hogy érett felnőtt nő vagyok és önálló döntéseket tudok hozni?Ja igen.Érett felnőtt nő vagy és önálló döntéseket tudsz hozni.
-Már megint kezdtem túlzásba vinni.
-Semmi baj.Haragszol?
-Miért haragudnék épp rád?
-Hát hogy La Push... és hogy...
-Nem haragszom.Szíved joga azt tenni amit te akarsz.Természetesen nem kényszerítelek semmire.
-Köszönöm-megpusziltam fagyos arcát.
-Nem kényelmetlen ez a cucc?
-Hozzászoktam.Mikor versenyszerűen balettoztam a legkényelmetlenebb ruhákban kellett táncolnom és végigmosolyogni az egészet.
-De most nem kell.
-Igazad van.Egy pillanat.
Felrohantam a lépcsőn és levettem a szűk mélyvörös felsőmet.Ez szorított a legjobban.Elővettem a komódból három felsőt.Fekete pink és kék.Nem tudtam melyiket.Feketéből már túl sok volt rajtam.Kék vagy pink?Nem tudtam eldönteni.
-A kéket.-Edward hangja a hátam mögül jött.Megfordultam.Kicsit cinkes volt tekintve hogy felül csak egy melltartó volt rajtam... ráadásul vörös...
-Öhm.Oké-az ágy felé indultam.Kezembe vettem a felsőt és Edward felé fordultam.A szemei kikerekedve.Csodás.Elindultam felé, közben "véletlenül" elejtettem a felsőmet.Megcsókoltam.Edward keze fedetlen hátamon kalandozott.Akaratlanul is, de a nyaka köré fontam a karom.Hirtelen visszaemlékeztem Matt egyik mondatára...
"Aztán nekem pasizz be ha már ott vagy..."
Csak két napja vagyok Forksban, de már sikerült.Ráadásul a nagymamám vámpír exbarátjába.Csodás.De hát... egyszer élünk.Vagy nem?Néha elgondolkodom rajta hogy mi vár a halál után... Lora állíts az agyadon.Csókolózás közben a halálra gondolsz?Talán csak a tudatalatti... tekintve hogy éppen egy vámpírral csókolózom, aki egyetlen mozdulattal megölhet... de hisz ő annyira emberi... a többieket előbb gondolnám vámpírnak mint őt...
Lassan haladtunk az ágyam felé, közben szinte szaggattuk egymásról a ruhát.Ebben a percben nem érdekelt semmi, Edwardon kívül.
-Héhéhéhé.Lora... biztos hogy ezt akarod?Nem fogod megbánni?-kérdezte két csók között.
-Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos.
Aztán a dolgok jöttek maguktól... és nem bántam meg...
-Ó Jasper-öleltem szorosabban.
-Nyugodj meg Lora.Már vége.-szorosabbra fonta a karjait körülöttem.Zokogni kezdtem.
-Annyira féltem...
-Elhiszem.Nyugodj meg.Jason Black ha egyszer át léphetem a határt ezt még megkeserülöd...
-Jason Black?Az meg ki?-értetlenül néztem.A La Pushiak olyan hülyék hogy nevet adnak a farkasoknak?
-Az üldöződ.Bella nem mesélt neked az úgy nevezett Quileute / kviljút / -okról?
-Dereng valami... hát persze!Jacob Black!Nagyi mesélte hogy egy időben jóban voltak.Aztán Jacobbal valami történt és ő úgy döntött hogy visszamegy Phoenixbe.
-Nos Jacob akkor lett vérfarkas.Ilyenkor általában nem mennek emberek közé.Túlságosan könnyen elveszíthetik a fejüket.
-Mint az újszülött vámpírok?-már nem ölelt, egy farönkön ültünk.
-Olyasmi.Ők érzelmek hatására változnak át.
-Értem.De mi van ezzel a Black gyerekkel?
-Ő Jacob unokája.
-Akkor gondolom meg kéne ismernem.
-Meg kéne de... nem tudom hogy Edward mit szólna hozzá...
-Tojok bele hogy Edward mit szólna.Nem vagyok porcelánbaba.Holnap... tanítok.Nem jó.Akkor öhhm... holnapután... nem jó.Egész héten tanítok.De hétvégén.Lemegyek La Push-ba.
-Felőlem.Hazavigyelek?
-Kérlek.Most túlságosan is félnék egyedül hazamenni.
Beszálltunk egy Aston Martinba és már száguldottunk is hazafelé.Kivételesen nem kapott el a hányinger.Kivételesen.Talán kezdek hozzászokni a gyorsasághoz?Vagy csupán az a tudat hogy a mellettem levő személy meg tud menteni ha esetleg... nem tudom.Mindegy.Lassan a házhoz értünk.Jazz elbúcsúzott és én bementem.Felkapcsoltam a villanyt.Lepakoltam a cuccomat a kanapéra a szexi fekete magassarkúmat egy kényelmes tigrismintás mamuszra cseréltem,levettem a neccharisnyámat, és bementem a konyhába.Ittam egy pohár vizet.A szívverésem nem akart visszaállni a normális ütemre.Egy kezet éreztem a vállamon.Felsikítottam.Egy kéz a számra és egy a hasamra.
-Shh... nyugi csak én vagyok...-Edward.Percek óta tartott így mikor a tenyerébe csókoltam.
-Elengednél?Lehet hogy neked kényelmes így de nekem nem.Mellesleg megfagyok.-akartam mondani de csak egy morgás jött ki a számon.Úgy hangzott mint Kenny, a South Parkból.Muf maf muf máf.Úgy tűnik Edward megértette.
-Annyira sajnálom.-mondta bűnbánós hangon és lehajtotta a fejét.
-Nálam nem jobban.Nem gondoltam komolyan-fogtam meg a kezét.
-Én meg nem akartam aggodalmaskodni.Felnőtt nő vagy...
-...leszek...
-...önálló és érett döntéseket tudsz hozni.Sajnálom.Meg tudsz nekem bocsátani?
-Olyan kis bolond vagy.Igazán semmi baj-mosolyogtam.
-Hallom La Push-ba mész.
-Öhm... igen.Elkísérsz?
-Nem léphetem át a határt.
-Ó tényleg... nem baj.Szombaton elmegyek.Elvégre nagyi is kötődött ahhoz a tengerparti valamihez.Én miért ne?
-Mert veszélyes és...
-... és már megint itt tartunk.Hogy is mondtad az előbb hogy érett felnőtt nő vagyok és önálló döntéseket tudok hozni?Ja igen.Érett felnőtt nő vagy és önálló döntéseket tudsz hozni.
-Már megint kezdtem túlzásba vinni.
-Semmi baj.Haragszol?
-Miért haragudnék épp rád?
-Hát hogy La Push... és hogy...
-Nem haragszom.Szíved joga azt tenni amit te akarsz.Természetesen nem kényszerítelek semmire.
-Köszönöm-megpusziltam fagyos arcát.
-Nem kényelmetlen ez a cucc?
-Hozzászoktam.Mikor versenyszerűen balettoztam a legkényelmetlenebb ruhákban kellett táncolnom és végigmosolyogni az egészet.
-De most nem kell.
-Igazad van.Egy pillanat.
Felrohantam a lépcsőn és levettem a szűk mélyvörös felsőmet.Ez szorított a legjobban.Elővettem a komódból három felsőt.Fekete pink és kék.Nem tudtam melyiket.Feketéből már túl sok volt rajtam.Kék vagy pink?Nem tudtam eldönteni.
-A kéket.-Edward hangja a hátam mögül jött.Megfordultam.Kicsit cinkes volt tekintve hogy felül csak egy melltartó volt rajtam... ráadásul vörös...
-Öhm.Oké-az ágy felé indultam.Kezembe vettem a felsőt és Edward felé fordultam.A szemei kikerekedve.Csodás.Elindultam felé, közben "véletlenül" elejtettem a felsőmet.Megcsókoltam.Edward keze fedetlen hátamon kalandozott.Akaratlanul is, de a nyaka köré fontam a karom.Hirtelen visszaemlékeztem Matt egyik mondatára...
"Aztán nekem pasizz be ha már ott vagy..."
Csak két napja vagyok Forksban, de már sikerült.Ráadásul a nagymamám vámpír exbarátjába.Csodás.De hát... egyszer élünk.Vagy nem?Néha elgondolkodom rajta hogy mi vár a halál után... Lora állíts az agyadon.Csókolózás közben a halálra gondolsz?Talán csak a tudatalatti... tekintve hogy éppen egy vámpírral csókolózom, aki egyetlen mozdulattal megölhet... de hisz ő annyira emberi... a többieket előbb gondolnám vámpírnak mint őt...
Lassan haladtunk az ágyam felé, közben szinte szaggattuk egymásról a ruhát.Ebben a percben nem érdekelt semmi, Edwardon kívül.
-Héhéhéhé.Lora... biztos hogy ezt akarod?Nem fogod megbánni?-kérdezte két csók között.
-Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos.
Aztán a dolgok jöttek maguktól... és nem bántam meg...
Lora Swan naplója 9.fejezet
Valaki megölel.
-Emmett?-kérdeztem a hatalmas mellkasba
Nevetett.
-Hugi...-tetszett ez a megszólítás- hmm... ha most nem lenne itt Rosalie...-egy szőke lány tarkón csapta
-Nem gondoltam komolyan szívem.Ő itt Lora.
-Szia.-nyújtottam kezet.
-Hello.-megrázta és bizonytalanul méregetett.
-Lora-Edward lesietett a lépcsőn, magához ölel.
-Szia...
-Szia...-mosolygott.-Várj egy pillanatot kitekerem Alice nyakát.
-Héé hagyd.Én mondtam neki.
-Komoly?
-Komoly.
-Nos akkor gyere be.-Beléptem a házba és elfogott a rettegés.Olyan élethű volt a díszítést hogy azt hittem menten bepisilek.
-Na milyen?-kérdezte Alice
-Borzongató... ráadásul én a naiv kislány egy csapat vámpírral egy házban... ilyen hülye is csak én lehetek... nem baj...
Nevettek.Edward hátulról átölel.
-Héhéhé-suttogtam.
-Khm.Gyerekek.Szobára.-Emmett mackós hangon kuncog.Édes.
-Majd később.-kacsintottam rá.
-Loretta Swan-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.180°-os fordulat.Egy szőke hajú férfi áll mögöttem.
-Carlisle-ugrottam a nyakába
-Nem hasonlítasz Bellára.
-Tudom...
-Örülök hogy Bella boldog volt és teljes életet tudott élni-megszorongatott
-Ne legyél ebben annyira biztos kérlek-mondtam arra gondolva mivel halt meg.
-Tudom.Edward elmondta.
-Akkor jó-elengedett.Aranyszín szemei aggódva pásztáztak.Miért?Edward adott egy puszit a nyakamra, keze a hasamon pihent.Carlisle előtt egy kicsit cinkes volt ezért picit bokánrúgtam.Mintha betonba rúgtam volna.
-Aú-hagyta el egy halk sóhaj a szám.
-Jól vagy?Nem fájt?Mid fáj?-Edward...
-Nem vagyok porcelánbaba.Nyugi.Sántítani nem fogok.-mosolyogtam.
-Azért még is jobb lenne ha Carlisle megnézné...
-Edward!Most hagyd abba az aggodalmaskodást.Nem is értem nagyi hogy bírta...
-Bella örült neki.
-Egészségére váljék.
-Arra is volt.Nem törte össze magát lépten-nyomon.
-Hát nálam ettől nem kell félned.
Az a bizonyos kínos csend...
-Öhm... Lora... gyere igyál egy kicsit...-Alice
-Nem köszi nem vagyok szomjas.
Edward tekintete szinte égetett.Jasper próbálta bevetni rajtam a képességét - nem sok sikerrel.Nem engedtem neki.
-Jasper ne próbálkozz.
-Jasper kérlek...-Edward
-Próbálom de... olyan mintha nem is lenne itt.Elzárta az érzéseit.
Azt hittem menten felrobbanok.Alig éreztem mégis "Carlisle nézze meg".Ja persze.Szorosan magához ölelt, szinte nem is kaptam levegőt.
-Nézd Bella én nem úgy gondoltam...
Megmerevedtem a karjaiban.
-Bella?
-Illetve Lora...
-Tudtam.Annyira tudtam.Tudtam hogy csak a nagyit látod bennem.Hogy őt akarod bennem megkeresni.Aztán otthagysz engem is mint őt.Na ebből nem eszel Edward Cullen!Most felejts el engem!
-De kicsim kérlek...
-Kicsim?Ezt a megszólítást mélységesen kapáld el magadban!És most további jó éjszakát.-Az ajtó felé mentem.Alice velem tartott.
-Alice kérlek... egyedül szeretnék lenni.
-Csak hazaviszlek.
-Majd sétálok.
-Nézd felőlem legyél egy kicsit egyedül de gyere vissza és hazaviszlek.
-Sétálok de azért köszi.Szia.
-Szia Lora.De ha valami bajod lesz savba mártogatlak.
-Jó...
Kiléptem a házból, le a lépcsőn, be az erdőbe...
-Emmett?-kérdeztem a hatalmas mellkasba
Nevetett.
-Hugi...-tetszett ez a megszólítás- hmm... ha most nem lenne itt Rosalie...-egy szőke lány tarkón csapta
-Nem gondoltam komolyan szívem.Ő itt Lora.
-Szia.-nyújtottam kezet.
-Hello.-megrázta és bizonytalanul méregetett.
-Lora-Edward lesietett a lépcsőn, magához ölel.
-Szia...
-Szia...-mosolygott.-Várj egy pillanatot kitekerem Alice nyakát.
-Héé hagyd.Én mondtam neki.
-Komoly?
-Komoly.
-Nos akkor gyere be.-Beléptem a házba és elfogott a rettegés.Olyan élethű volt a díszítést hogy azt hittem menten bepisilek.
-Na milyen?-kérdezte Alice
-Borzongató... ráadásul én a naiv kislány egy csapat vámpírral egy házban... ilyen hülye is csak én lehetek... nem baj...
Nevettek.Edward hátulról átölel.
-Héhéhé-suttogtam.
-Khm.Gyerekek.Szobára.-Emmett mackós hangon kuncog.Édes.
-Majd később.-kacsintottam rá.
-Loretta Swan-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.180°-os fordulat.Egy szőke hajú férfi áll mögöttem.
-Carlisle-ugrottam a nyakába
-Nem hasonlítasz Bellára.
-Tudom...
-Örülök hogy Bella boldog volt és teljes életet tudott élni-megszorongatott
-Ne legyél ebben annyira biztos kérlek-mondtam arra gondolva mivel halt meg.
-Tudom.Edward elmondta.
-Akkor jó-elengedett.Aranyszín szemei aggódva pásztáztak.Miért?Edward adott egy puszit a nyakamra, keze a hasamon pihent.Carlisle előtt egy kicsit cinkes volt ezért picit bokánrúgtam.Mintha betonba rúgtam volna.
-Aú-hagyta el egy halk sóhaj a szám.
-Jól vagy?Nem fájt?Mid fáj?-Edward...
-Nem vagyok porcelánbaba.Nyugi.Sántítani nem fogok.-mosolyogtam.
-Azért még is jobb lenne ha Carlisle megnézné...
-Edward!Most hagyd abba az aggodalmaskodást.Nem is értem nagyi hogy bírta...
-Bella örült neki.
-Egészségére váljék.
-Arra is volt.Nem törte össze magát lépten-nyomon.
-Hát nálam ettől nem kell félned.
Az a bizonyos kínos csend...
-Öhm... Lora... gyere igyál egy kicsit...-Alice
-Nem köszi nem vagyok szomjas.
Edward tekintete szinte égetett.Jasper próbálta bevetni rajtam a képességét - nem sok sikerrel.Nem engedtem neki.
-Jasper ne próbálkozz.
-Jasper kérlek...-Edward
-Próbálom de... olyan mintha nem is lenne itt.Elzárta az érzéseit.
Azt hittem menten felrobbanok.Alig éreztem mégis "Carlisle nézze meg".Ja persze.Szorosan magához ölelt, szinte nem is kaptam levegőt.
-Nézd Bella én nem úgy gondoltam...
Megmerevedtem a karjaiban.
-Bella?
-Illetve Lora...
-Tudtam.Annyira tudtam.Tudtam hogy csak a nagyit látod bennem.Hogy őt akarod bennem megkeresni.Aztán otthagysz engem is mint őt.Na ebből nem eszel Edward Cullen!Most felejts el engem!
-De kicsim kérlek...
-Kicsim?Ezt a megszólítást mélységesen kapáld el magadban!És most további jó éjszakát.-Az ajtó felé mentem.Alice velem tartott.
-Alice kérlek... egyedül szeretnék lenni.
-Csak hazaviszlek.
-Majd sétálok.
-Nézd felőlem legyél egy kicsit egyedül de gyere vissza és hazaviszlek.
-Sétálok de azért köszi.Szia.
-Szia Lora.De ha valami bajod lesz savba mártogatlak.
-Jó...
Kiléptem a házból, le a lépcsőn, be az erdőbe...
2009. december 21., hétfő
Lora Swan naplója 8.fejezet
Levágtattam a lépcsőn.Alice épp a rajzaimat nézegette és a képeket rólunk.Csodás.
-Indulhatunk?-kérdeztem és mikor rám nézett körbefordultam.Csak azután vettem észre hogy Alice sír.
-Alice... mi a baj?-leültem mellé
-Annyira... fáj hogy... ezt tettük vele...-szipogta.
Megöleltem.
-Ha nem tettétek volna most nem lennék itt.A nagyi csak az első hónapokban volt szomorú.Aztán visszament Phoenixbe de boldog volt.Azt nem mondom hogy nem felejtette el, mert az utolsó lélegzetéig a szívében voltatok, de nem mutatta hogy fájna neki valami.Hidd el Alice.Megbocsátott nektek.
-Köszi de... nem hiszem.
-Pedig hidd el.
-Hogy lehetsz ennyire Bella?
-Az unokája vagyok nem rémlik?-mosolyogtam
-De... egy biztos.A stílusod jobb mint az övé...
-Nagyi csíkos kardigánt pöttyös nadrággal vett volna fel csak...
Nevetni kezdtünk.
-Indulhatunk?-kérdeztem újra
-Persze.-egymásba karoltunk és a nyakunkba vettük a várost.
-Tulajdonképpen minek akarsz öltözni?-kérdezte
-Öhhm... kicsikoromban mindig vámpír voltam...
Nagyot nevetett.
-Ugye most nem akarsz az lenni?
Komolyan néztem rá.Igen.
-Igenis vámpír akarok lenni, műfogakkal vörös szájfénycsíkkal harapásnyommal a nyakon neccharisnyában magassarkúban szoknyában és egy vörös felsőben.Esetleg egy Drakula lepellel és egy üsttel.Apelláta nincs.
-Hát jó.
Szépen bevásároltunk mindent és hazamentünk.Vagyis hozzám.Alice tündérnek fog öltözni.Megvan hozzá az alakja... édes lesz a kis tüllszoknyás balettruhában és a kék szárnyakkal... na meg az elmaradhatatlan varázspálca... cuki.Beöltöztünk és kisminkeltük egymást.Megjegyezte hogy ebben sem hasonlítok Bellára.
-Én semmiben sem hasonlítok rá.
-Dehogynem.A véred illata... és hogy Edward a te fejedben sem tud olvasni...
-Ezeken kívül?
-Totálisan különböztök.
-Tudtam.
Beszálltunk a sárga autóba és Alice tövig nyomta a gázt.
-Alice... ha kedves a karosszériád akkor lassíts kérlek.
-Bella is rosszul volt minden gyorstól...
-Csodás.
Alice visszavette a sebességet és már csak nyolcvannal "száguldottunk" a Cullen ház felé.Lassan leparkoltunk.
-Te maradj itt.Én meg próbálok nem gondolni rád.Szexi vagy.Edward kitekeri a nyakam.Nem baj.Egy tíz perc múlva csöngess be.Edward majd ajtót nyit.Azt mondom hogy rosszul vagy nem tudsz eljönni.Oké?
-Oké.
Alice kiszállt és eltáncolt a bejárat felé.Lassan kivártam a tíz percet és elindultam a bejárat felé.Nagyot lélegeztem és hármat kopogtam.Lehajtottam a fejem.Lassan kinyílt az ajtó...
Örülhettek, mert dupla fejit kaptatok =) Kommentárt kérek!Pusszantás mindenkinek =) / Rohamosan haladunk a 4oo látogató felé =) Puszi /
-Indulhatunk?-kérdeztem és mikor rám nézett körbefordultam.Csak azután vettem észre hogy Alice sír.
-Alice... mi a baj?-leültem mellé
-Annyira... fáj hogy... ezt tettük vele...-szipogta.
Megöleltem.
-Ha nem tettétek volna most nem lennék itt.A nagyi csak az első hónapokban volt szomorú.Aztán visszament Phoenixbe de boldog volt.Azt nem mondom hogy nem felejtette el, mert az utolsó lélegzetéig a szívében voltatok, de nem mutatta hogy fájna neki valami.Hidd el Alice.Megbocsátott nektek.
-Köszi de... nem hiszem.
-Pedig hidd el.
-Hogy lehetsz ennyire Bella?
-Az unokája vagyok nem rémlik?-mosolyogtam
-De... egy biztos.A stílusod jobb mint az övé...
-Nagyi csíkos kardigánt pöttyös nadrággal vett volna fel csak...
Nevetni kezdtünk.
-Indulhatunk?-kérdeztem újra
-Persze.-egymásba karoltunk és a nyakunkba vettük a várost.
-Tulajdonképpen minek akarsz öltözni?-kérdezte
-Öhhm... kicsikoromban mindig vámpír voltam...
Nagyot nevetett.
-Ugye most nem akarsz az lenni?
Komolyan néztem rá.Igen.
-Igenis vámpír akarok lenni, műfogakkal vörös szájfénycsíkkal harapásnyommal a nyakon neccharisnyában magassarkúban szoknyában és egy vörös felsőben.Esetleg egy Drakula lepellel és egy üsttel.Apelláta nincs.
-Hát jó.
Szépen bevásároltunk mindent és hazamentünk.Vagyis hozzám.Alice tündérnek fog öltözni.Megvan hozzá az alakja... édes lesz a kis tüllszoknyás balettruhában és a kék szárnyakkal... na meg az elmaradhatatlan varázspálca... cuki.Beöltöztünk és kisminkeltük egymást.Megjegyezte hogy ebben sem hasonlítok Bellára.
-Én semmiben sem hasonlítok rá.
-Dehogynem.A véred illata... és hogy Edward a te fejedben sem tud olvasni...
-Ezeken kívül?
-Totálisan különböztök.
-Tudtam.
Beszálltunk a sárga autóba és Alice tövig nyomta a gázt.
-Alice... ha kedves a karosszériád akkor lassíts kérlek.
-Bella is rosszul volt minden gyorstól...
-Csodás.
Alice visszavette a sebességet és már csak nyolcvannal "száguldottunk" a Cullen ház felé.Lassan leparkoltunk.
-Te maradj itt.Én meg próbálok nem gondolni rád.Szexi vagy.Edward kitekeri a nyakam.Nem baj.Egy tíz perc múlva csöngess be.Edward majd ajtót nyit.Azt mondom hogy rosszul vagy nem tudsz eljönni.Oké?
-Oké.
Alice kiszállt és eltáncolt a bejárat felé.Lassan kivártam a tíz percet és elindultam a bejárat felé.Nagyot lélegeztem és hármat kopogtam.Lehajtottam a fejem.Lassan kinyílt az ajtó...
Örülhettek, mert dupla fejit kaptatok =) Kommentárt kérek!Pusszantás mindenkinek =) / Rohamosan haladunk a 4oo látogató felé =) Puszi /
Lora Swan naplója 7.fejezet
Bementem a szertárba.Elkezdtem a telefonomat birizgálni, aztán két percel tíz óra előtt beléptem a tornaterembe.Csináltam pár jól sikerült ugrást.Szuper.Megint lógtam egy kicsit.Az az igazság hogy az oposszum feeling-ű bordásfalról való lelógást azért csinálom hogy a gerincem nyúljon egy kicsit és ne tűnjek olyan kicsinek.Hülyeség mert csak egy két centivel leszek magasabb de jobban érzem tőle magam.Az ajtóból leskelődtek befelé.Csodás.
-Álljatok tornasorba.
Dumálni kezdtek.
-Duma nincs!-kiabáltam le.Ahogyan Edwardot elnéztem egy érzés öntött el.Nem lehetett megmagyarázni.Ahogyan Jasperre vándorolt a tekintetem észrevettem hogy ő is engem néz.Nyugalom öntött el... ezek szerint Jasper érezte... ?Mindegy.Óra van.Leugrottam a bordásfalról és bóglizva az osztály elé álltam.
-Szóval.Lora Swannek hívnak most múltam tizenhét.Nekem ez ugyan olyan nehéz mint nektek.Nem garantálom hogy elsőre megjegyzem a neveteket, de igyekszem.Nem tudom mit fogunk csinálni, ne is kérdezzétek.Öhm... bemelegítőfutás.Mondjuk legyen... 4 kör.Nyomás.
Miközben beszéltem Edward a tekintetemet kereste.Direkt nem figyeltem oda rá.De miközben futott nem tudtam nem figyelni... elnéztem a tökéletesen izmos mellkasára feszülő fehér pólót, bronzvörös haját ami most is kócos volt... ennek ellenére nagyon jól állt neki... és megint elkapott az az érzés... és ismét nyugalom.Jasper... meg kell köszönnöm neki hogy nem ugrottam rá Edwardra... ha egy pasin fehér feszülős póló vagy ing van az a gyengém... volt egy pólója... gondolkodással telt el az óra... közben adogattam nekik a nehezebbnél nehezebb feladatokat... de megcsinálták.... nagyon jó... mikor kicsöngettek Edward nem ment ki a teremből.Szép komótosan lassan odasétált a padra dobott pulcsijához és felvette.Időközben mindenki kimenekült a teremből.Aztán hozzám jött oda.Megöleltem.
-Ha tudnád mióta meg akarom ezt csinálni...
-Na és én?
-Jogos.Nyomás öltözni.
Elmosolyodott.
-Szia.
Kacsintott és kiment.Több órám nincs.Azért itt maradok még egy kicsit.Péntek van.Szuper.Netezhetek egy kicsit.Bevonultam a tanáriba.Az átmeneti kolegáim érdeklődtek hogy nem-e volt gond hogy tetszik a tanítás... stb.Kedvesen mosolyogva válaszolgattam.Aztán egyedül maradtam.Még a titkárnő és az igazgató sem volt bent.Csodás.Jó időpont az e-mailek nézegetéséhez.Bedugtam a modemet a gépembe és pár másodperc múlva már a bejövő leveleimet nézegettem.Jött három Rékától, Négy Matt-től meg még egy csomó a barátaimtól.Mire ezekre válaszolok lemegy a nap.Ááá.
"Szia!
Elköltözöl és nem is szólsz?Hogy képzeled?Annyira fogsz hiányozni.Sőt.Már most hiányzol.Nagyon nagyon nagyon.Szar lesz az előadás nélküled.Tudom hogy nem örökre mész el de akkor is.Durcizok.Vegyél nekem csokit.Akkor talán megbocsátok.Nagyon nagyon nagyon imádlak és nagyon sokszor puszikázom azt az édes kis rózsaszín hörcsögpofidat : Rékus :D"
Rékától nem is vártam más.Egyszer előadás előtt nagyon összevesztünk.Aztán vettem neki egy tábla csokit és beraktam az öltözőjébe ezzel a cetlivel együtt : "Remélem már nem haragszol.Nem gondoltam komolyan.Csoki forever.Puszi."Két perc múlva röhögve kopogtatott az ajtómon.Nem szoktunk nagyon hajbakapni.A hörcsögpofi onnan jött hogy ezután az előadás után annyira le voltunk izzadva és ki voltunk vörösödve hogy úgy néztünk ki mint akik épp most futották le a maratont kétszer.Durva volt.Na mindegy.Ittam ittam ittam és egyszer csak tükörbe néztem.Annyira fel volt dagadva a vörös kis pofim a benne elraktározott vízmennyiségtől hogy tényleg úgy néztem ki mint egy hörcsög.Réka ugyanez.Aztán kiköptük a vizet sikeresen egymás ruhájára és röhögtünk.Sok ilyen hülyeséget csináltunk.Régi szép idők...
Összepakolom a cuccomat és hazaindulok.Az ég borús.Eső közeleg.Egy sárga színű autó parkol le előttem.
-Elvihetem tanárnő?-Alice.
-Igen Miss Cullen.Köszönöm.
Beszállok mellé.Egy Porsche.Ügyes fogás.
-Megmondanád hogy mi a frászt csináltál a bátyámmal?-kérdezte
Megrémültem.
-Miért?
-Mert ennyire jókedvűnek több mint negyven éve nem láttam.
Fellélegeztem.
-Hát tudod ő már a puszta személyembe is szerelmes... de ha még magamat adom... totál kész-mosolyogtam.Alice jót nevetett.
-Értem.Szóval.Ma lesz egy halloween party nálam.Gyere el.Kiöltözni kötelező.
-Hát jó.De figyelmeztetlek.Eléggé szegényes a ruhatáram.Nem hiszem hogy...
-Ma vásárolni megyek.Velem kell jönnöd.
-Mikor?
-Mondjuk most?-a házam előtt álltunk.-Átöltözöl és mehetünk.
-Jó oké.Gyere be.
A ház felé sétáltunk.Alice Alice Alice... A nagyi mesélte mennyire imád vásárolni.Tökéletes.Felrohantam a szobámba és kutakodni kezdtem.Egy kék flitteres felső mellett döntöttem,egy farmer csőgatya,egy halálfejes pulcsi, egy kék vékony hajpánt,kék fülbevaló és a kék magassarkúm.Szuper...
-Álljatok tornasorba.
Dumálni kezdtek.
-Duma nincs!-kiabáltam le.Ahogyan Edwardot elnéztem egy érzés öntött el.Nem lehetett megmagyarázni.Ahogyan Jasperre vándorolt a tekintetem észrevettem hogy ő is engem néz.Nyugalom öntött el... ezek szerint Jasper érezte... ?Mindegy.Óra van.Leugrottam a bordásfalról és bóglizva az osztály elé álltam.
-Szóval.Lora Swannek hívnak most múltam tizenhét.Nekem ez ugyan olyan nehéz mint nektek.Nem garantálom hogy elsőre megjegyzem a neveteket, de igyekszem.Nem tudom mit fogunk csinálni, ne is kérdezzétek.Öhm... bemelegítőfutás.Mondjuk legyen... 4 kör.Nyomás.
Miközben beszéltem Edward a tekintetemet kereste.Direkt nem figyeltem oda rá.De miközben futott nem tudtam nem figyelni... elnéztem a tökéletesen izmos mellkasára feszülő fehér pólót, bronzvörös haját ami most is kócos volt... ennek ellenére nagyon jól állt neki... és megint elkapott az az érzés... és ismét nyugalom.Jasper... meg kell köszönnöm neki hogy nem ugrottam rá Edwardra... ha egy pasin fehér feszülős póló vagy ing van az a gyengém... volt egy pólója... gondolkodással telt el az óra... közben adogattam nekik a nehezebbnél nehezebb feladatokat... de megcsinálták.... nagyon jó... mikor kicsöngettek Edward nem ment ki a teremből.Szép komótosan lassan odasétált a padra dobott pulcsijához és felvette.Időközben mindenki kimenekült a teremből.Aztán hozzám jött oda.Megöleltem.
-Ha tudnád mióta meg akarom ezt csinálni...
-Na és én?
-Jogos.Nyomás öltözni.
Elmosolyodott.
-Szia.
Kacsintott és kiment.Több órám nincs.Azért itt maradok még egy kicsit.Péntek van.Szuper.Netezhetek egy kicsit.Bevonultam a tanáriba.Az átmeneti kolegáim érdeklődtek hogy nem-e volt gond hogy tetszik a tanítás... stb.Kedvesen mosolyogva válaszolgattam.Aztán egyedül maradtam.Még a titkárnő és az igazgató sem volt bent.Csodás.Jó időpont az e-mailek nézegetéséhez.Bedugtam a modemet a gépembe és pár másodperc múlva már a bejövő leveleimet nézegettem.Jött három Rékától, Négy Matt-től meg még egy csomó a barátaimtól.Mire ezekre válaszolok lemegy a nap.Ááá.
"Szia!
Elköltözöl és nem is szólsz?Hogy képzeled?Annyira fogsz hiányozni.Sőt.Már most hiányzol.Nagyon nagyon nagyon.Szar lesz az előadás nélküled.Tudom hogy nem örökre mész el de akkor is.Durcizok.Vegyél nekem csokit.Akkor talán megbocsátok.Nagyon nagyon nagyon imádlak és nagyon sokszor puszikázom azt az édes kis rózsaszín hörcsögpofidat : Rékus :D"
Rékától nem is vártam más.Egyszer előadás előtt nagyon összevesztünk.Aztán vettem neki egy tábla csokit és beraktam az öltözőjébe ezzel a cetlivel együtt : "Remélem már nem haragszol.Nem gondoltam komolyan.Csoki forever.Puszi."Két perc múlva röhögve kopogtatott az ajtómon.Nem szoktunk nagyon hajbakapni.A hörcsögpofi onnan jött hogy ezután az előadás után annyira le voltunk izzadva és ki voltunk vörösödve hogy úgy néztünk ki mint akik épp most futották le a maratont kétszer.Durva volt.Na mindegy.Ittam ittam ittam és egyszer csak tükörbe néztem.Annyira fel volt dagadva a vörös kis pofim a benne elraktározott vízmennyiségtől hogy tényleg úgy néztem ki mint egy hörcsög.Réka ugyanez.Aztán kiköptük a vizet sikeresen egymás ruhájára és röhögtünk.Sok ilyen hülyeséget csináltunk.Régi szép idők...
Összepakolom a cuccomat és hazaindulok.Az ég borús.Eső közeleg.Egy sárga színű autó parkol le előttem.
-Elvihetem tanárnő?-Alice.
-Igen Miss Cullen.Köszönöm.
Beszállok mellé.Egy Porsche.Ügyes fogás.
-Megmondanád hogy mi a frászt csináltál a bátyámmal?-kérdezte
Megrémültem.
-Miért?
-Mert ennyire jókedvűnek több mint negyven éve nem láttam.
Fellélegeztem.
-Hát tudod ő már a puszta személyembe is szerelmes... de ha még magamat adom... totál kész-mosolyogtam.Alice jót nevetett.
-Értem.Szóval.Ma lesz egy halloween party nálam.Gyere el.Kiöltözni kötelező.
-Hát jó.De figyelmeztetlek.Eléggé szegényes a ruhatáram.Nem hiszem hogy...
-Ma vásárolni megyek.Velem kell jönnöd.
-Mikor?
-Mondjuk most?-a házam előtt álltunk.-Átöltözöl és mehetünk.
-Jó oké.Gyere be.
A ház felé sétáltunk.Alice Alice Alice... A nagyi mesélte mennyire imád vásárolni.Tökéletes.Felrohantam a szobámba és kutakodni kezdtem.Egy kék flitteres felső mellett döntöttem,egy farmer csőgatya,egy halálfejes pulcsi, egy kék vékony hajpánt,kék fülbevaló és a kék magassarkúm.Szuper...
2009. december 20., vasárnap
Lora Swan naplója 6.fejezet
Nyugodtam aludtam egészen hajnali egyig.Arra keltem hogy a szél csapkodja az ablakot.Csodás.Becsuktam az ablakot.Egy árnyat láttam keresztül futni a kerten.Jobban szemléltem hátha valaki ismerős.Újra láttam az árnyat, ezúttal egy bronzvörös bozontos haj tartozott hozzá.
-Edward Cullen azonnal hagyd abba a mászkálást és gyere be az esőből!-kiáltottam ki.
-Arrébb mennél?-Edward az ablak alatt áll.
Arrébb álltam és Edward bemászott az ablakomon.
-Milyen irónikus... anno ez Bella szobája volt.Nem sokat változott.
-Mondom hogy a sors fintora-mosolygok.-Adok valami törölközőt.Szeretem ezt a szőnyeget.
-Ne haragudj.
Kisiettem a fürdőbe és a szekrényből elővettem három fehér törcsit.Cipő kabát és haj.Tökéletes.Visszamentem a szobámba.Edward a rajzaimat és a cédéimet szemlélte.
-Na mi az?Ebben is hasonlítok Bellára?-a háta mögé álltam és a hajára tettem az egyik törcsit.
-Nem... ebben más vagy.Bella nem rajzolt ilyen szépeket.-mutatott egy Alice fénykép mására és a haját törölgette.
-Szabadidős foglalkozás.Két perces művek.Ha több időt szánok rá jobbak.
-Lerajzolnál engem?-kérdezte
-Ott vagy-mutattam egy másik fénykép mására.Edward feküdt a fűben felette a nagyi fiatalon és nevetnek.-Olyan boldognak tűnik... -simítottam végig nagyi arcán.Régen nem hittem el hogy így nézett ki fiatalon.-Felszabadultnak... nagyon szeretett ugye tudod?
-Mai napig fáj hogy ezt tettem vele.Hidd el hogy utána húsz évig nem voltam otthon.Nem bírtam a többiek szemébe nézni.Azt hittem így jobb lesz neki.Elfelejt talál egy rendes férjet rendes élettel, szerető család... egy szép befejezést... boldog happy end... de erre nem gondoltam volna...
-Merre jártál?-elé léptem és megfogtam a két kezét.
-Nem néztem a várostáblákat.De Phoenixben is voltam.Akkor nem láttam.Csak évekkel később mikor már te is megszülettél.
-Baromi ronda gyerek voltam.De ő imádott.Nem különösebben mint az öcsémet...-elszorult a torkom.
-Az öcséd is meghalt?
-Pár órás volt csak.Koraszülött volt lyukas szívvel született ráadásul még a tüdeje is elzáródott és nem tudták megmenteni.Csak két percig foghattam.
-Sajnálom.
-Nem kell.Nem szenvedett sokat az élettel.Nem úgy mint én.-a könnyeim gyűltek és gyűltek a szememben.
-Add ki magadból.Mikor én is tizenhét voltam akkor pusztított a spanyolnátha.Édesapám az első hullámaiban halt meg.Édesanyám később.Carlisle akkor abban a kórházban dolgozott ahol mi voltunk.Megkedvelt minket.Édesanyám utolsó kívánsága volt hogy mentsen meg engem.Mindegy hogy hogyan de mentsen meg.És... megtette.Miután édesanyám meghalt én is kiadtam magamból mindent.Hidd el könnyebb lesz.Mesélj Lora.-az ágyamra húzott és mindvégig fogta a kezem.
-Tizenkettő voltam mikor meghalt a nevelőnőm.Nagyon szerettem és nagyon sírtam utána.Aztén két évvel később megszületett az öcsém.Darren Swan.Nagyon édes kisbaba volt.Egész pontosan négy órát és tizenhét percet élt.Utána az egész család gyászban volt.Tizenhat éves koromban anyuék balesetet szenvedtek.Épp egy sínen mentek keresztül mikor a kocsi leállt és ők ottmaradtak a sínen.Jött a vonat és nem mozdult a biztonsági öv.Meghaltak.A nagyiékhoz költöztem.Tárt karokkal fogadtak.Nagypapa áttétes tüdőrákos lett.Meghalt két héten belül.Ketten maradtunk mint Swanek.Nagyi minden este történeteket mesélt.A legtöbbet rólatok.Szinte még mindig hallom az utolsó mondatait.Edward szeretlek... Edward ne haggy itt... Kérlek...-elsírtam magam.Edward gépies mozdulatokkal átölelt és a hajamba temette az arcát.Az ölébe húzott és úgy ringatott.Kizokogtam magam.Nem tudtam már visszaaludni.
-Annyira restellem...
-Nem kell.Mindenkivel megesik.
Nyomtam egy puszit fagyos arcára.
-De a legtöbbször velem.Köszönöm.
-Nincs mit.
-Szóval.Iszom egy kávét és lerajzollak.Aludni ma már nem fogok.
-Felőlem.-felkapott és levitt a konyhába.Azt hittem rókázni fogok.
-Jézus.-mondtam mikor a lában újra szilárd talajt észlelt.
-Szóval anyudék miatt félsz ennyire minden gyorstól.
-Legfőképpen a kocsiktól.
-Velem meg fogod szeretni.
-Kétlem de azért köszi.
Lefőztem a kávémat és megittam.Edward közben kérdezősködött.Hobbi kedvenc színek ilyesmi.Rágyújtottam.
-Nem zavar hogy folyamatosan mérgezed magad?
-Nem különösebben.
-Pedig kéne.
-Nézd nekem már úgyis mindegy.Nincs családom.Nincs semmi amiért élhetnék.Senkinek sem fogok hiányozni ha meghalok.
-Depressziós vagy?
-Talált.
-Mióta?
-Több mint öt éve.Én már nem fogok megváltozni.
-Kell neked egy hét Emmett és Alice társaságában és máris más leszel.
-Majd kipróbáljuk.Na gyere.Ezúttal az én tempómban-nyújtottam a kezem.
-De az lassú... -mondta hosszan elnyújtva az ú-t aztán egy ravasz mosollyal felkapott és letett az íróasztalomra.
-Most nem is lettem rosszul.
-Látod?Kezdesz hozzászokni.
-Vagy csak lelassultál.
-Mindegy.Készül már az a rajz?
-Máris.-előkerestem egy papírt és ceruzát és rajzolni kezdtem.Edward nehéz alany volt.Mozdulatlannak mozdulatlan volt, de volt valami a vonásaiban ami vonzott.Nehéz de könnyű... kontraszt.Egy fél óra múlva elégedetten csodálta a művemet.
-Te ez... csodás.Nagyon tehetséges vagy.Befuthatnál művészként.
-Már befutottam.Tizenhét év alatt annyi mindent csináltam hogy nem is gondoltad volna.
-Majd elmeséled.Nekem indulnom kéne a suliba.Hét óra.
-Ja nekem is.
Kérdően nézett rám.
-Ma én leszek a tesitanár.Meg a héten végig.
-Manson beteg?Jiháá.
-Nem lesz könnyű életed mellettem.
-Majd meglátjuk.Elvigyelek?
-Nem kell.Nem lakom messze.
-Dehogynem.Na jó egyezzünk meg.A suli előtt tíz méterrel kiteszlek.Előre mész aztán befutok én is és mint jólnevelt diák bekísérlek a tanáriba.
-Megbeszéltük.Átöltözöm.
Elővettem egy fekete tréninget, edzőcipőt, egy toppot, tiszta fehérneműt.Lefürödtem bepakoltam a cuccom egy táskába és felöltöztem.Edward hazament a Volvóért.A konyhában vártam hogy megérkezzen.Egy autó dudált.És megérkezett ő.Már nem is utálom annyira.Most hogy megtudtam az élettörténetét... kezdtem megkedvelni.Beszálltam a kocsijába.
-Szia újra.
-Helló-mosolyogtam és nyomtam egy puszit az arcára.-Nem tudom honnan jött.Csak jött.
-Nem bánom.-mosolygott.
-Induljunk.DE száznál többel nem mehetsz.
-Igenis Lora néni.
Fejbevágtam.
-Ne nénizz nekem mert fiatalabb vagyok nálad.Egész pontosan száz valahány évvel és két hónappal.Tényleg ne menj száznál többel.Rosszul leszek.
-Jó oké.És akkor nem ha megígérem hogy vigyázni fogok rád?
-Talán...
-Egész pontosan mitől félsz?-kérdezte és közelebb húzódott.
-Hogy nekimegyünk valaminek.És hogy meghalunk.És hogy hányni fogok.
-Beépített radarom van.Nem halunk meg.Nem megyek neki semminek.Nem fogsz hányni-mondta a nyakamba.
-Akkor jó-sóhajtottam-Menjünk.
Indított.A tájat figyeltem.Már amennyit láttam belőle.Aztán Edwardra néztem.Engem nézett.Elmosolyodtam.Az ujjait összekulcsolta az enyémmel.Boldognak éreztem magam.Ennyi év után... megérdemeltem.A suli előtt Edward megállt.
-Megyek megyek-mondtam.Megpuszilta az arcom.
-A harmadik órám tesi.Találkozunk.
-Hát persze.Szia.
-Szia.
Elkezdtem sétálni a suli felé és egy picit ide oda ringattam a csípőmet.Megszokás.A suli előtt megálltam és rágyújtottam.A tanítványaim rámköszöntek.Mosolyogva visszaköszöntem nekik.Mikor a Volvo leparkolt, és Edward elindult a sulihoz elolttottam a cigimet.Edward elment mellettem.
-Mr.Cullen!-szóltam utána.
-Igen tanárnő?
-Megmutatná nekem merre van a tanári?
-Természetesen.Erre tessék.
Ez a színjáték csak arra kellett hogy a többiek ne vegyék észre hogy mi... nem tudom minek lehet nevezni a kapcsolatunkat.Érzek valamit, de nem tudom mi az.Nem éreztem még ilyet.Mi ez?Szerelmes lennék Edwardba?Az biztos hogy kötődöm hozzá... de milyen értelemben?És ő mit érez?Ááá nem értem ezt az egészet.Hihetetlen.
-Itt is vagyunk Miss Swan.
-Köszönöm Mr.Cullen.-rákacsintottam és beléptem a tanáriba.
Bent döbbent csönd.Az órára néztem.Hét óra harminc egy perc.Basszus.
-Elnézést.Késtem egy percet.Röstellem többet nem fordul elő.
-Semmi baj Miss Swan.Üljön le-mutatott Alex egy szabad helyre.Illedelmesen lecsüccsentem és hallgattam.Elmagyarázták hogy kinek mikor merre lesz tesije és ilyesmik.Adtak egy öltöző egy szertár és egy teremkulcsot.Csodás.A szertárba bepakoltam a cuccomat, levettem a melegítőfelsőm, a cipőm és felvettem a fekete balettcipőt.Besétáltam a terembe.Nem volt valami nagy.Ez van.
Csináltam egy lazább bemelegítést és felmásztam a bordásfalra.Hirtelen nem tudtam mit csináljak.Aztán feltettem a lában és lógtam mint egy oposszum.Ez ellazított.Csodás.A gyerekek bekukucskáltak a terembe.Kilencedikesek... vagyis nem sokkal fiatalabbak nálam.
-Álljatok tornasorba-kiáltottam.Be is álltak de közben beszélgetni kezdtek.
-Duma nincs-kiáltottam és leugrottam.Nyomtam pár bóglit meg ilyesmiket és előjük álltam.
-Tisztázzuk a helyzetet.A tesitanárotok beteg és én helyettesítem.Eredetileg balett-tanár volnék de mivel Mr.Richards megkért ezért helyettesítek.Nekem sem lesz könnyű de muszály megjegyeznem a neveteket.Mivel nem vagyok valami óriás alkat ezért nem fogunk kosárlabdázni.Aki dumál úgy megtépem hogy az anyja se ismer rá.Vagy elküldöm nyújtani.Nem lesz benne köszönet.Értve vagyok?
Morogtak valami igen félét.
-Ezt nem hallottam.
-Igen tanárnő-zengte a kórus.
-Szóval.Én nem fogom azt csinálni hogy tíz kör futás és nem érdekel kinek mi baja van.Szépen bemelegítünk aztán... majd még eldöntöm.-mosolyogtam.-Szóval.Álljatok három sorba.-megcsinálták.-Jó.Na most.Ki jár innen balettra?Kezeket fel!-három magasba nyújtott kezet láttam.A magas szőke lány /Jessica/ egy alacsony barna /Gina/ és egy átlagos magasságú vörös/Sarah/.
-Tökéletes.Figyeljetek arra ami most jön mert holnap edzésen csinálni fogjuk.Zárd össze a lábad, hajolj le, fogd meg a bokád és húzd a térdedhez magad.Fájni fog.Ezzel bemelegszik a combod és a vádlid.Csináld, csináld!Úgy egyszerű hogy akkor húzod magad mikor kifújod a levegőt.Akkor az izmaid kicsit elernyednek és könnyebb.Na meg nem fáj annyira.-az egyik langaléta srác tök terpeszben kezdte el csinálni.F.asza.
-Kérlek zárd össze a lábad-mondtam neki
-De úgy fááááj-panaszolta
-Ez a lényege.Azért fáj mert nyúlnak az izmaid.Te kosarazol ugye?Jobb lesz az erőnléted.
-Jó oké.
Eléggé jól csinálták amit mondtam.Figyeltek.Gondolom nem láttak nagy korkülömbséget.Úgy viccelődtünk mintha életre szóló haverok lennénk.
-Na de Lora néni... Óra van...-panaszolta Steve a "langaléta srác"
-Steve kisfiam.Fogd be a szád.
-De Lora néni...
-Kuss legyen.Illetve ne feleselj kisfiam.
-Lora néni ne beszéljen csúnyán.Mi még ehhez kicsik vagyunk.
Kicsöngettek.
-Na jó.Húzás kifele... öhm... egészségetekre.
-Köszönjük-mondták nevetve.Egész jó kis óra volt.Csak úgy sütött róluk hogy kedvelnek.A korkülömbség... hát persze.Gondolom a majd ötven éves Stan Mansonnal nem tudnának így hülyülni.Érthető.Hiszen csak tizennégy-tizenöt évesek.Mansonnal csak egy pár szót beszéltem eddig de nem tűnt valami "hűű de lazaa" emberkének.Tanulni tesizni.Nem szeretem az ilyen embereket.Csak úgy süt róluk az ellenszenv.Kibírhatatlan.Taszítóak.A magyar származású barátnőm ilyen szavakkal jellemezné : Blöe.Ő sem bírja őket.Rékát egy balett-előadáson ismertem meg.Autógrammot kért.Tőlem.Egy tizenhat éves gyerektől.Csodás érzés volt.Komolyan nagyon jól esett.Mivel ő is dohányzik cigi közben megígértem neki hogy bejuttatom a színházba.Ő is balettos.Akkor még friss volt volt az érettségim a diplomám... de bejuttattam.Sikerült neki és együtt szerepeltünk.Gondolom most azt kérdezhetitek hogy hogyan van diplomám tizenhét évesen.Nehezen de sikerült.Az előrehozott érettségim után folyamatosan balettoztam.Versenyeket nyertem és amikor a tánctanárom beteg lett helyettesítettem.És mivel ő egy egyetemi tanár volt ezért tanári és táncosi diplomát adott.Utána vettem neki egy doboz cigit.Mást nem kért.Mai napig szoktam vele telefonálni.Szerettük egymást.Nagyon jó fej.Imádom.Eközben eltelt a második óra is.Ők is látszólag megszerettek.Sokat hülyéskedtünk.Aztán kimentem cigizni.Most jön a harmadik óra vagyis... Edwardék.Aj aj aj.Vajon mi lesz... majd meglátjuk.Valaki megállt mellettem.Döbbenten vettem észre hogy Gina az.Cigivel a kezében.
-Te mit csinálsz?Dobd el!-mondtam neki taliga szemekkel.
-Nicsak ki beszél-mosolygott
-De komolyan.
-Én is komolyan.
-Hát jó...
-Te mióta cigizel?-kérdezte
-Tizenhárom éves korom óta.
-Négy év... én csak kettő.
-Olyan régóta?Szüleid tudják?
-A szüleim nem törődnek velem.
-Miért?
-Aput nem is ismerem anyut meg nem érdekli.
-Értem.Sajnálom.
-Nincs mit sajnálni.Ez az életem.Ez van.
-Akkor... nem tudom.Nekem mennem kell.Holnap látlak.Vagy még ma.Vagy nem tudom.Na szia-megöleltem
-Helló-visszaölelt.Ginával valahogy nem alakult ki tanár-diák kapcsolat.Ő olyan volt mintha a barátnőm lenne.Megszerettem.Ő nem azt látta bennem hogy hülye törpe tanár.Ő a barátot, a bizalmat látta bennem.Ez tetszik...
ez egy jóó hosszúúúú fejezet lett =) remélem tetszetős lett =)
pusszantás : lettíí<3
-Edward Cullen azonnal hagyd abba a mászkálást és gyere be az esőből!-kiáltottam ki.
-Arrébb mennél?-Edward az ablak alatt áll.
Arrébb álltam és Edward bemászott az ablakomon.
-Milyen irónikus... anno ez Bella szobája volt.Nem sokat változott.
-Mondom hogy a sors fintora-mosolygok.-Adok valami törölközőt.Szeretem ezt a szőnyeget.
-Ne haragudj.
Kisiettem a fürdőbe és a szekrényből elővettem három fehér törcsit.Cipő kabát és haj.Tökéletes.Visszamentem a szobámba.Edward a rajzaimat és a cédéimet szemlélte.
-Na mi az?Ebben is hasonlítok Bellára?-a háta mögé álltam és a hajára tettem az egyik törcsit.
-Nem... ebben más vagy.Bella nem rajzolt ilyen szépeket.-mutatott egy Alice fénykép mására és a haját törölgette.
-Szabadidős foglalkozás.Két perces művek.Ha több időt szánok rá jobbak.
-Lerajzolnál engem?-kérdezte
-Ott vagy-mutattam egy másik fénykép mására.Edward feküdt a fűben felette a nagyi fiatalon és nevetnek.-Olyan boldognak tűnik... -simítottam végig nagyi arcán.Régen nem hittem el hogy így nézett ki fiatalon.-Felszabadultnak... nagyon szeretett ugye tudod?
-Mai napig fáj hogy ezt tettem vele.Hidd el hogy utána húsz évig nem voltam otthon.Nem bírtam a többiek szemébe nézni.Azt hittem így jobb lesz neki.Elfelejt talál egy rendes férjet rendes élettel, szerető család... egy szép befejezést... boldog happy end... de erre nem gondoltam volna...
-Merre jártál?-elé léptem és megfogtam a két kezét.
-Nem néztem a várostáblákat.De Phoenixben is voltam.Akkor nem láttam.Csak évekkel később mikor már te is megszülettél.
-Baromi ronda gyerek voltam.De ő imádott.Nem különösebben mint az öcsémet...-elszorult a torkom.
-Az öcséd is meghalt?
-Pár órás volt csak.Koraszülött volt lyukas szívvel született ráadásul még a tüdeje is elzáródott és nem tudták megmenteni.Csak két percig foghattam.
-Sajnálom.
-Nem kell.Nem szenvedett sokat az élettel.Nem úgy mint én.-a könnyeim gyűltek és gyűltek a szememben.
-Add ki magadból.Mikor én is tizenhét voltam akkor pusztított a spanyolnátha.Édesapám az első hullámaiban halt meg.Édesanyám később.Carlisle akkor abban a kórházban dolgozott ahol mi voltunk.Megkedvelt minket.Édesanyám utolsó kívánsága volt hogy mentsen meg engem.Mindegy hogy hogyan de mentsen meg.És... megtette.Miután édesanyám meghalt én is kiadtam magamból mindent.Hidd el könnyebb lesz.Mesélj Lora.-az ágyamra húzott és mindvégig fogta a kezem.
-Tizenkettő voltam mikor meghalt a nevelőnőm.Nagyon szerettem és nagyon sírtam utána.Aztén két évvel később megszületett az öcsém.Darren Swan.Nagyon édes kisbaba volt.Egész pontosan négy órát és tizenhét percet élt.Utána az egész család gyászban volt.Tizenhat éves koromban anyuék balesetet szenvedtek.Épp egy sínen mentek keresztül mikor a kocsi leállt és ők ottmaradtak a sínen.Jött a vonat és nem mozdult a biztonsági öv.Meghaltak.A nagyiékhoz költöztem.Tárt karokkal fogadtak.Nagypapa áttétes tüdőrákos lett.Meghalt két héten belül.Ketten maradtunk mint Swanek.Nagyi minden este történeteket mesélt.A legtöbbet rólatok.Szinte még mindig hallom az utolsó mondatait.Edward szeretlek... Edward ne haggy itt... Kérlek...-elsírtam magam.Edward gépies mozdulatokkal átölelt és a hajamba temette az arcát.Az ölébe húzott és úgy ringatott.Kizokogtam magam.Nem tudtam már visszaaludni.
-Annyira restellem...
-Nem kell.Mindenkivel megesik.
Nyomtam egy puszit fagyos arcára.
-De a legtöbbször velem.Köszönöm.
-Nincs mit.
-Szóval.Iszom egy kávét és lerajzollak.Aludni ma már nem fogok.
-Felőlem.-felkapott és levitt a konyhába.Azt hittem rókázni fogok.
-Jézus.-mondtam mikor a lában újra szilárd talajt észlelt.
-Szóval anyudék miatt félsz ennyire minden gyorstól.
-Legfőképpen a kocsiktól.
-Velem meg fogod szeretni.
-Kétlem de azért köszi.
Lefőztem a kávémat és megittam.Edward közben kérdezősködött.Hobbi kedvenc színek ilyesmi.Rágyújtottam.
-Nem zavar hogy folyamatosan mérgezed magad?
-Nem különösebben.
-Pedig kéne.
-Nézd nekem már úgyis mindegy.Nincs családom.Nincs semmi amiért élhetnék.Senkinek sem fogok hiányozni ha meghalok.
-Depressziós vagy?
-Talált.
-Mióta?
-Több mint öt éve.Én már nem fogok megváltozni.
-Kell neked egy hét Emmett és Alice társaságában és máris más leszel.
-Majd kipróbáljuk.Na gyere.Ezúttal az én tempómban-nyújtottam a kezem.
-De az lassú... -mondta hosszan elnyújtva az ú-t aztán egy ravasz mosollyal felkapott és letett az íróasztalomra.
-Most nem is lettem rosszul.
-Látod?Kezdesz hozzászokni.
-Vagy csak lelassultál.
-Mindegy.Készül már az a rajz?
-Máris.-előkerestem egy papírt és ceruzát és rajzolni kezdtem.Edward nehéz alany volt.Mozdulatlannak mozdulatlan volt, de volt valami a vonásaiban ami vonzott.Nehéz de könnyű... kontraszt.Egy fél óra múlva elégedetten csodálta a művemet.
-Te ez... csodás.Nagyon tehetséges vagy.Befuthatnál művészként.
-Már befutottam.Tizenhét év alatt annyi mindent csináltam hogy nem is gondoltad volna.
-Majd elmeséled.Nekem indulnom kéne a suliba.Hét óra.
-Ja nekem is.
Kérdően nézett rám.
-Ma én leszek a tesitanár.Meg a héten végig.
-Manson beteg?Jiháá.
-Nem lesz könnyű életed mellettem.
-Majd meglátjuk.Elvigyelek?
-Nem kell.Nem lakom messze.
-Dehogynem.Na jó egyezzünk meg.A suli előtt tíz méterrel kiteszlek.Előre mész aztán befutok én is és mint jólnevelt diák bekísérlek a tanáriba.
-Megbeszéltük.Átöltözöm.
Elővettem egy fekete tréninget, edzőcipőt, egy toppot, tiszta fehérneműt.Lefürödtem bepakoltam a cuccom egy táskába és felöltöztem.Edward hazament a Volvóért.A konyhában vártam hogy megérkezzen.Egy autó dudált.És megérkezett ő.Már nem is utálom annyira.Most hogy megtudtam az élettörténetét... kezdtem megkedvelni.Beszálltam a kocsijába.
-Szia újra.
-Helló-mosolyogtam és nyomtam egy puszit az arcára.-Nem tudom honnan jött.Csak jött.
-Nem bánom.-mosolygott.
-Induljunk.DE száznál többel nem mehetsz.
-Igenis Lora néni.
Fejbevágtam.
-Ne nénizz nekem mert fiatalabb vagyok nálad.Egész pontosan száz valahány évvel és két hónappal.Tényleg ne menj száznál többel.Rosszul leszek.
-Jó oké.És akkor nem ha megígérem hogy vigyázni fogok rád?
-Talán...
-Egész pontosan mitől félsz?-kérdezte és közelebb húzódott.
-Hogy nekimegyünk valaminek.És hogy meghalunk.És hogy hányni fogok.
-Beépített radarom van.Nem halunk meg.Nem megyek neki semminek.Nem fogsz hányni-mondta a nyakamba.
-Akkor jó-sóhajtottam-Menjünk.
Indított.A tájat figyeltem.Már amennyit láttam belőle.Aztán Edwardra néztem.Engem nézett.Elmosolyodtam.Az ujjait összekulcsolta az enyémmel.Boldognak éreztem magam.Ennyi év után... megérdemeltem.A suli előtt Edward megállt.
-Megyek megyek-mondtam.Megpuszilta az arcom.
-A harmadik órám tesi.Találkozunk.
-Hát persze.Szia.
-Szia.
Elkezdtem sétálni a suli felé és egy picit ide oda ringattam a csípőmet.Megszokás.A suli előtt megálltam és rágyújtottam.A tanítványaim rámköszöntek.Mosolyogva visszaköszöntem nekik.Mikor a Volvo leparkolt, és Edward elindult a sulihoz elolttottam a cigimet.Edward elment mellettem.
-Mr.Cullen!-szóltam utána.
-Igen tanárnő?
-Megmutatná nekem merre van a tanári?
-Természetesen.Erre tessék.
Ez a színjáték csak arra kellett hogy a többiek ne vegyék észre hogy mi... nem tudom minek lehet nevezni a kapcsolatunkat.Érzek valamit, de nem tudom mi az.Nem éreztem még ilyet.Mi ez?Szerelmes lennék Edwardba?Az biztos hogy kötődöm hozzá... de milyen értelemben?És ő mit érez?Ááá nem értem ezt az egészet.Hihetetlen.
-Itt is vagyunk Miss Swan.
-Köszönöm Mr.Cullen.-rákacsintottam és beléptem a tanáriba.
Bent döbbent csönd.Az órára néztem.Hét óra harminc egy perc.Basszus.
-Elnézést.Késtem egy percet.Röstellem többet nem fordul elő.
-Semmi baj Miss Swan.Üljön le-mutatott Alex egy szabad helyre.Illedelmesen lecsüccsentem és hallgattam.Elmagyarázták hogy kinek mikor merre lesz tesije és ilyesmik.Adtak egy öltöző egy szertár és egy teremkulcsot.Csodás.A szertárba bepakoltam a cuccomat, levettem a melegítőfelsőm, a cipőm és felvettem a fekete balettcipőt.Besétáltam a terembe.Nem volt valami nagy.Ez van.
Csináltam egy lazább bemelegítést és felmásztam a bordásfalra.Hirtelen nem tudtam mit csináljak.Aztán feltettem a lában és lógtam mint egy oposszum.Ez ellazított.Csodás.A gyerekek bekukucskáltak a terembe.Kilencedikesek... vagyis nem sokkal fiatalabbak nálam.
-Álljatok tornasorba-kiáltottam.Be is álltak de közben beszélgetni kezdtek.
-Duma nincs-kiáltottam és leugrottam.Nyomtam pár bóglit meg ilyesmiket és előjük álltam.
-Tisztázzuk a helyzetet.A tesitanárotok beteg és én helyettesítem.Eredetileg balett-tanár volnék de mivel Mr.Richards megkért ezért helyettesítek.Nekem sem lesz könnyű de muszály megjegyeznem a neveteket.Mivel nem vagyok valami óriás alkat ezért nem fogunk kosárlabdázni.Aki dumál úgy megtépem hogy az anyja se ismer rá.Vagy elküldöm nyújtani.Nem lesz benne köszönet.Értve vagyok?
Morogtak valami igen félét.
-Ezt nem hallottam.
-Igen tanárnő-zengte a kórus.
-Szóval.Én nem fogom azt csinálni hogy tíz kör futás és nem érdekel kinek mi baja van.Szépen bemelegítünk aztán... majd még eldöntöm.-mosolyogtam.-Szóval.Álljatok három sorba.-megcsinálták.-Jó.Na most.Ki jár innen balettra?Kezeket fel!-három magasba nyújtott kezet láttam.A magas szőke lány /Jessica/ egy alacsony barna /Gina/ és egy átlagos magasságú vörös/Sarah/.
-Tökéletes.Figyeljetek arra ami most jön mert holnap edzésen csinálni fogjuk.Zárd össze a lábad, hajolj le, fogd meg a bokád és húzd a térdedhez magad.Fájni fog.Ezzel bemelegszik a combod és a vádlid.Csináld, csináld!Úgy egyszerű hogy akkor húzod magad mikor kifújod a levegőt.Akkor az izmaid kicsit elernyednek és könnyebb.Na meg nem fáj annyira.-az egyik langaléta srác tök terpeszben kezdte el csinálni.F.asza.
-Kérlek zárd össze a lábad-mondtam neki
-De úgy fááááj-panaszolta
-Ez a lényege.Azért fáj mert nyúlnak az izmaid.Te kosarazol ugye?Jobb lesz az erőnléted.
-Jó oké.
Eléggé jól csinálták amit mondtam.Figyeltek.Gondolom nem láttak nagy korkülömbséget.Úgy viccelődtünk mintha életre szóló haverok lennénk.
-Na de Lora néni... Óra van...-panaszolta Steve a "langaléta srác"
-Steve kisfiam.Fogd be a szád.
-De Lora néni...
-Kuss legyen.Illetve ne feleselj kisfiam.
-Lora néni ne beszéljen csúnyán.Mi még ehhez kicsik vagyunk.
Kicsöngettek.
-Na jó.Húzás kifele... öhm... egészségetekre.
-Köszönjük-mondták nevetve.Egész jó kis óra volt.Csak úgy sütött róluk hogy kedvelnek.A korkülömbség... hát persze.Gondolom a majd ötven éves Stan Mansonnal nem tudnának így hülyülni.Érthető.Hiszen csak tizennégy-tizenöt évesek.Mansonnal csak egy pár szót beszéltem eddig de nem tűnt valami "hűű de lazaa" emberkének.Tanulni tesizni.Nem szeretem az ilyen embereket.Csak úgy süt róluk az ellenszenv.Kibírhatatlan.Taszítóak.A magyar származású barátnőm ilyen szavakkal jellemezné : Blöe.Ő sem bírja őket.Rékát egy balett-előadáson ismertem meg.Autógrammot kért.Tőlem.Egy tizenhat éves gyerektől.Csodás érzés volt.Komolyan nagyon jól esett.Mivel ő is dohányzik cigi közben megígértem neki hogy bejuttatom a színházba.Ő is balettos.Akkor még friss volt volt az érettségim a diplomám... de bejuttattam.Sikerült neki és együtt szerepeltünk.Gondolom most azt kérdezhetitek hogy hogyan van diplomám tizenhét évesen.Nehezen de sikerült.Az előrehozott érettségim után folyamatosan balettoztam.Versenyeket nyertem és amikor a tánctanárom beteg lett helyettesítettem.És mivel ő egy egyetemi tanár volt ezért tanári és táncosi diplomát adott.Utána vettem neki egy doboz cigit.Mást nem kért.Mai napig szoktam vele telefonálni.Szerettük egymást.Nagyon jó fej.Imádom.Eközben eltelt a második óra is.Ők is látszólag megszerettek.Sokat hülyéskedtünk.Aztán kimentem cigizni.Most jön a harmadik óra vagyis... Edwardék.Aj aj aj.Vajon mi lesz... majd meglátjuk.Valaki megállt mellettem.Döbbenten vettem észre hogy Gina az.Cigivel a kezében.
-Te mit csinálsz?Dobd el!-mondtam neki taliga szemekkel.
-Nicsak ki beszél-mosolygott
-De komolyan.
-Én is komolyan.
-Hát jó...
-Te mióta cigizel?-kérdezte
-Tizenhárom éves korom óta.
-Négy év... én csak kettő.
-Olyan régóta?Szüleid tudják?
-A szüleim nem törődnek velem.
-Miért?
-Aput nem is ismerem anyut meg nem érdekli.
-Értem.Sajnálom.
-Nincs mit sajnálni.Ez az életem.Ez van.
-Akkor... nem tudom.Nekem mennem kell.Holnap látlak.Vagy még ma.Vagy nem tudom.Na szia-megöleltem
-Helló-visszaölelt.Ginával valahogy nem alakult ki tanár-diák kapcsolat.Ő olyan volt mintha a barátnőm lenne.Megszerettem.Ő nem azt látta bennem hogy hülye törpe tanár.Ő a barátot, a bizalmat látta bennem.Ez tetszik...
ez egy jóó hosszúúúú fejezet lett =) remélem tetszetős lett =)
pusszantás : lettíí<3
2009. december 18., péntek
Lora Swan naplója 5.fejezet
A világ elsötétült.Csak feküdtem az üres fekete semmiben.Nem fájt semmi.Itt pont jó volt.Aztán hirtelen egy hangot hallottam.Egy kellemes hangot.Nem Edwardé.Nem Alicé.Még Jasperé sem.Nem ismerem.
-Lora jól van?Lora...
Kinyitottam a szemem és felültem.Rosszul tettem.Abban a pillanatban visszaszédültem a párnák közé.Egy szőke hajú férfi nézett vissza rám aggódó szemekkel.Ismerős volt...
-Lora jól van?
-Maga ki?-kérdeztem.
-Carlisle Cullen.Én vagyok...
-Edward Jasper és Alice nevelőapja.Hallottam magáról.
-Értem.Én viszont semmit sem hallottam rólad.
-Bella Swan unokája.Így sem?
-Hát te lennél az?Bella hogy van?Hol van?
-Phoenixben két méterrel a föld alatt-morogtam és behunytam a szemem.Azonnal elaludtam akármennyire nem akartam.Nem álmodtam semmit.Nem pihentem ki magam.A fejem majd' szétrobbant.
-Valaki... akárki...-mondtam félhangosan.Tudtam hogy meghallják.Muszály meghallaniuk.Egy mackószerű pasi jött be az ajtón.Azt hittem menten lenyel keresztben.
-Bella?
-Lora.Bella unokája vagyok.
-Tudom.Mondták.
-Akkor?
-Nem hittem el.Emmett vagyok.
-Szia.Nincs valami fejfájáscsillapítód vagy valami?
-Mindjárt hívom Carlisle-t.Én nem értek ezekhez a cuccokhoz.
-Oké.Csak siess kérlek.-kiment és két másodperc múlva Carlisle jött be az ajtón.
-Gyors volt-mosolyogtam.
-Tudom.Itt a fejfájás csillapító.Ha nem válna be hívj fel.Itt a család összes tagjának a száma.Bármikor hívhatsz minket.
-Jó oké.-felálltam és megöleltem.
-Köszi mindent.
-Igazán nincs mit.
Lesiettem a lépcsőn és kimentem az ajtón.Edward utánam kiáltott de nem törődtem vele.Aztán mellettem termett.
-Hazaviszlek.
-Nem kell.
-De igen.-kézenfogott és egy ezüst Volvohoz vezetett.Szép kocsi volt de nekem túl gyors.Nekem minden gyors.
-Várj én... nem megyek kocsival.
-Mért nem?
-Irtózom tőle.
-Vagy a kocsi vagy a hátam.Választhatsz.
-A hátad.Inkább.
-Akkor mássz fel-berogyasztotta a térdeit.Nagyot nyeltem és felmásztam.
-Csukd be a szemed.Bellának segített.
-Jó.
Nem éreztem ahogy elindultunk.Csak a szél süvítísét hallottam.Na meg a hideg levegőt.Nem bírtam tovább és kinyitottam a szemem.Nem láttam semmit.Annyira gyors volt hogy minden összemosódott.A gyomrom felfordult.
-Edward állj meg.
-Miért?
-Állj meg most vagy lehányom a hátad.
Hirtelen lefékezett.Majdnem lezuhantam a hátáról.A ház előtt álltunk a gyepen.Lekászálódtam és fenékre estem.Gyorsan vettem a levegőt.Lora ne hányd el magad.Nyugi.Nem fogom elhányni magam.Nem és nem.Nem hányhatok Edward előtt.
-Tedd a fejed a két térded közé.Az talán segít.
Azt tettem amit kért.Valamicskét segített.Nem sokat.Hátradőltem a gyepre.
-Ó jézusom.Ó jézusom.
-Jobban vagy?
-Szerinted?
-Hülye kérdés volt.
-Ugye?
-Milyen irónikus... ebben a házban élt Charlie és Bella.
-Irónikus.A sors fintora...
-Nyisd ki a szemed-szólt kb. öt perc múlva.
Kinyitottam.Edward arca ez enyém közelében volt.Alapvetően helyes volt.Helyes?Úgy nézett ki mint egy isten.Ó jézus... az arca pár centire volt az enyémtől.Aztán hirtelen megcsókolt.Jézusom... ha álltam volna most tuti összeestem volna.Elhúzódtam.
-Nem lenne szabad...
-Miért?
-Mégis csak a nagyanyámat szeretted.És elhagytad.Vagy talán nem is szeretted.Vagy... nem tudom.Bonyolult.Jóéjt.-felálltam és besétáltam a házba.Hogy tehettem ezt?Én.Megcsókolni.Edwardot.Jézusom Lora mi van veled?Hiszen ő próbálja azt keresni bennem ami hasonlít a nagyira.Én.Hülye.Állat.
Bevettem egy fejfájáscsillapítót és lezuhanyoztam.Bebújtam a boxerembe és egy topba.Október huszonhetedikéhez képest egész meleg volt.Hát persze.Itt a tenger nem messze.Majd nyáron lemegyek úszni.Csodás.Már épp elaludtam volna mikor a telefonom elkezdett csörögni.Ismeretlen szám.Felvettem.
-Halló?
-Miss Swan?
-Én vagyok.
-Mr.Richards vagyok az igazgató.Elnézést hogy most zavarom.Lenne egy kérésem.A testnevelés tanárunk megbetegedett és hallottam tegnap a gyerekektől hogy mennyire jó tanár.Nem vállalná el?Természetesen kifizetem önnek ezt a plusz órát.Mentsen meg Miss Swan.
-Természetesen elvállalom.
-Tökéletes.Holnap fél nyolckor a tanáriban várjuk.Köszönöm Miss Swan.Viszhall.-kinyomott.
-Csá.
A telefonomat beállítottam fél hétre és elnyomott az álom...
-Lora jól van?Lora...
Kinyitottam a szemem és felültem.Rosszul tettem.Abban a pillanatban visszaszédültem a párnák közé.Egy szőke hajú férfi nézett vissza rám aggódó szemekkel.Ismerős volt...
-Lora jól van?
-Maga ki?-kérdeztem.
-Carlisle Cullen.Én vagyok...
-Edward Jasper és Alice nevelőapja.Hallottam magáról.
-Értem.Én viszont semmit sem hallottam rólad.
-Bella Swan unokája.Így sem?
-Hát te lennél az?Bella hogy van?Hol van?
-Phoenixben két méterrel a föld alatt-morogtam és behunytam a szemem.Azonnal elaludtam akármennyire nem akartam.Nem álmodtam semmit.Nem pihentem ki magam.A fejem majd' szétrobbant.
-Valaki... akárki...-mondtam félhangosan.Tudtam hogy meghallják.Muszály meghallaniuk.Egy mackószerű pasi jött be az ajtón.Azt hittem menten lenyel keresztben.
-Bella?
-Lora.Bella unokája vagyok.
-Tudom.Mondták.
-Akkor?
-Nem hittem el.Emmett vagyok.
-Szia.Nincs valami fejfájáscsillapítód vagy valami?
-Mindjárt hívom Carlisle-t.Én nem értek ezekhez a cuccokhoz.
-Oké.Csak siess kérlek.-kiment és két másodperc múlva Carlisle jött be az ajtón.
-Gyors volt-mosolyogtam.
-Tudom.Itt a fejfájás csillapító.Ha nem válna be hívj fel.Itt a család összes tagjának a száma.Bármikor hívhatsz minket.
-Jó oké.-felálltam és megöleltem.
-Köszi mindent.
-Igazán nincs mit.
Lesiettem a lépcsőn és kimentem az ajtón.Edward utánam kiáltott de nem törődtem vele.Aztán mellettem termett.
-Hazaviszlek.
-Nem kell.
-De igen.-kézenfogott és egy ezüst Volvohoz vezetett.Szép kocsi volt de nekem túl gyors.Nekem minden gyors.
-Várj én... nem megyek kocsival.
-Mért nem?
-Irtózom tőle.
-Vagy a kocsi vagy a hátam.Választhatsz.
-A hátad.Inkább.
-Akkor mássz fel-berogyasztotta a térdeit.Nagyot nyeltem és felmásztam.
-Csukd be a szemed.Bellának segített.
-Jó.
Nem éreztem ahogy elindultunk.Csak a szél süvítísét hallottam.Na meg a hideg levegőt.Nem bírtam tovább és kinyitottam a szemem.Nem láttam semmit.Annyira gyors volt hogy minden összemosódott.A gyomrom felfordult.
-Edward állj meg.
-Miért?
-Állj meg most vagy lehányom a hátad.
Hirtelen lefékezett.Majdnem lezuhantam a hátáról.A ház előtt álltunk a gyepen.Lekászálódtam és fenékre estem.Gyorsan vettem a levegőt.Lora ne hányd el magad.Nyugi.Nem fogom elhányni magam.Nem és nem.Nem hányhatok Edward előtt.
-Tedd a fejed a két térded közé.Az talán segít.
Azt tettem amit kért.Valamicskét segített.Nem sokat.Hátradőltem a gyepre.
-Ó jézusom.Ó jézusom.
-Jobban vagy?
-Szerinted?
-Hülye kérdés volt.
-Ugye?
-Milyen irónikus... ebben a házban élt Charlie és Bella.
-Irónikus.A sors fintora...
-Nyisd ki a szemed-szólt kb. öt perc múlva.
Kinyitottam.Edward arca ez enyém közelében volt.Alapvetően helyes volt.Helyes?Úgy nézett ki mint egy isten.Ó jézus... az arca pár centire volt az enyémtől.Aztán hirtelen megcsókolt.Jézusom... ha álltam volna most tuti összeestem volna.Elhúzódtam.
-Nem lenne szabad...
-Miért?
-Mégis csak a nagyanyámat szeretted.És elhagytad.Vagy talán nem is szeretted.Vagy... nem tudom.Bonyolult.Jóéjt.-felálltam és besétáltam a házba.Hogy tehettem ezt?Én.Megcsókolni.Edwardot.Jézusom Lora mi van veled?Hiszen ő próbálja azt keresni bennem ami hasonlít a nagyira.Én.Hülye.Állat.
Bevettem egy fejfájáscsillapítót és lezuhanyoztam.Bebújtam a boxerembe és egy topba.Október huszonhetedikéhez képest egész meleg volt.Hát persze.Itt a tenger nem messze.Majd nyáron lemegyek úszni.Csodás.Már épp elaludtam volna mikor a telefonom elkezdett csörögni.Ismeretlen szám.Felvettem.
-Halló?
-Miss Swan?
-Én vagyok.
-Mr.Richards vagyok az igazgató.Elnézést hogy most zavarom.Lenne egy kérésem.A testnevelés tanárunk megbetegedett és hallottam tegnap a gyerekektől hogy mennyire jó tanár.Nem vállalná el?Természetesen kifizetem önnek ezt a plusz órát.Mentsen meg Miss Swan.
-Természetesen elvállalom.
-Tökéletes.Holnap fél nyolckor a tanáriban várjuk.Köszönöm Miss Swan.Viszhall.-kinyomott.
-Csá.
A telefonomat beállítottam fél hétre és elnyomott az álom...
2009. december 17., csütörtök
sziasztok!
hellóbelló=)
kéne nekem pár képecske hogy szerintetek milyen legyen Lora... =)
ha nagyon pofátlan vagyok mondjátok meg.
ha időtök van, vagy láttok valahol egy arcot és azt gondoljátok hogy hmm... ez tiszta Lora lehetne akkor kérlek küldjétek el =) tényleg mondjátok meg ha nagyon pofátlan vagyok.
előre is köszönöm.
gingin96@citromail.hu <-- ide kérek képeket =)
puszi : lettíí<3
kéne nekem pár képecske hogy szerintetek milyen legyen Lora... =)
ha nagyon pofátlan vagyok mondjátok meg.
ha időtök van, vagy láttok valahol egy arcot és azt gondoljátok hogy hmm... ez tiszta Lora lehetne akkor kérlek küldjétek el =) tényleg mondjátok meg ha nagyon pofátlan vagyok.
előre is köszönöm.
gingin96@citromail.hu <-- ide kérek képeket =)
puszi : lettíí<3
Lora Swan naplója 4.fejezet
Gyorsan átöltözöm és két perc múlva már a bordásfalnál fekszem.
-Általában mennyit nyújtasz egy nap?-kérdeztem Alicetől aki mellettem ült
-Fél órát?Nem sokat.
-Én tíz percet-mosolyogtam.-Nekem már az is sok.Meg sem érzem.
-Az a jó.Mára már én sem-mosolygott.Felkeltem és nyomtam egy spárgaugrást.
-Király.Öhhm.Csinálod a kicsikkel az edzést vagy majd a haladókkal?
-Majd később.-mosolygott.
-Jó.Akkor én kimegyek bagózni.Mindjárt jövök.
-Megyek veled-kelt fel.
Kimentünk és én rágyújtottam.Nem beszélgettünk sokat.A múltamról kérdezgetett.És a nagyiról.De mikor látta hogy a könnyek újra gyűlnek a szememben abbahagyta.Eloltottam és bementünk.Beraktam az egyik cédét a sok közül és elkezdtem táncolni.Anyuék temetése után kezdtem el dolgozni rajta.Mára már tökéletes.Ettől felelevenednek az emlékeim.A boldog percek amiket velük tölthettem.Mára már vége.Táncom közepette azt vettem észre hogy egy csapat lány áll az ajtóban és tátott szájjal bámulnak.
-Ó bocsássatok meg.Elgondolkodtam.Öltözzetek át és máris kezdünk.
A gyerekek gyorsan elvonultak öltözni és én elővettem a vizet a sporttáskámból.Kortyoltam párat és Alice-re néztem.Csak bámult maga elé nagy szemekkel.
-Alice baj van?Alice?
Megrázta magát és rám nézett.
-Csak gondolkodtam.Szép ez a zene.És a tánc is gyönyörű.
-Kösz.Anyuék temetése után a táncba folytottam a bánatom és megalkottam ezt.Szerintem eléggé kezdetleges...
-Gyönyörű-ismételte Alice és rám mosolygott.A gyerekek ismét felsorakoztak a teremajtóban mikor elkezdtem táncolni.Tátott száj taliga szemek.Csodás.
-Gyertek beljebb.Nem harapok-mosolyogtam
A gyerekek felálltak egy tök egyenes sorba a terem közepén és még mindig nagy szemekkel bámultak.
-Szóval úgy gondoltam hogy a mai órán ismerkedjünk meg egymással.Hozzatok párnát kérlek a szertárból és kezdjünk is hozzá.
Besétáltak és mindenki más színűt hozott.Vidámnak látszanak.Életerősnek.Milyen fiatalok.Aranyosak.
-Szóval ki kezdi?
A két órás edzés hamar eltelt azzal hogy mindenkit megismertem.Mindenki nyolc éves.Összetartóak.Ügyesek.Okosak.A korukhoz képest nagyon jól átlátják a dolgokat.Nagyon megszerettem őket már az első alkalommal.Édes kislányok.A következő edzésig még van egy fél órám.Ez idő alatt Alice-szel beszélgettem és táncoltam.Alice átöltözött és megtanítottam neki a táncot.Persze hogy elsőre megjegyezte.Nagyon jól mozog.De hát vámpír az istenért is.Nem baj.Ügyes és kész.A nagyokkal több gond lesz.Megszerettetni magam velük nem lesz egy könnyű feladat.Nem baj.
Újra elkezdtem anyuék táncát.Ez idő alatt megérkeztek a haladók.Közömbösen próbáltak nézni de nem ment nekik.Direkt nem néztem rájuk.Mikor vége volt odamentem Alice-hez és ittam egy kis vizet.
-Ki akarnak utálni innen.Jól vigyázz-mondta halkan.
-Ne félts engem.Nyugi.-morogtam.
-Szóval.-csaptam össze a tenyerem és eléjük álltam.Csak egy lány volt akkora mint én.Egy rövid barna hajú szemüveges lány.Aranyosnak nézett ki.Kedvesnek.Majd megismerjük- arra gondoltam hogy a mai órán csak ismerjük meg egymást.Rövid élettörténet, hasonlók.Oké?Hozzatok párnát és kezdhetjük is.
-Hülye törpe-hallottam egy morgást.Az egyik szőke magas lány felől jött.Elésétáltam.
-Először is én sem cikizlek azzal hogy nagy hason fekvő holdatnyaló hülye szőke.Ezért elvárom hogy te se fitogtasd a bunkóságod.Másodszor.Ha nem tetszik az órám nyugodtam kimehetsz.Nem haragszom meg érte.Arra van az ajtó-mutattam jobbra.-Harmadszor.Örülj amíg nem edzel velem.Nem lesz kellemes ha valamire is akarod vinni a táncos karriered.Értve vagyok?
-Igen.
-Mész vagy maradsz?
-Maradok ha lehet.
-Természetesen lehet.-mosolyogtam.-Mozgás!-a többiek kikerekedett szemekkel bámultak.Besiettek a szertárba és kihoztak egy párnát.Én a szokásos rózsaszínen ültem.Alice a feketén.A többiek ismét színes párnákat hoztak.Kiderült hogy a kiscsajt Ginának hívják.Eléggé magába fordulós típus.Óra után visszahívtam a terembe.
-Valami baj van Gina?Olyan szótlan vagy.
-Nem semmi.
-Tényleg?
-Tényleg.
-Legközelebbi órán már bizonyíthatsz.Nyugi.Biztos ügyes vagy.
-Hát nem.
-Majd meglátjuk.
-Szia Lora
-Szia...
Miután Alice is elment egyedül maradtam.Kortyoltam egy kicsit a vizemből és elkezdtem táncolni.Egy hátrahajlást kezdtem el csinálni az ajtónak háttal mikor megpillantottam az ajtófélfának támaszkodó Edwardot.Annyira megijedtem hogy elvesztettem egy egyensúlyomat és fejre estem.
-Áúú-felültem és elkezdtem fogni a fejem.
-Lora jól vagy?-kérdezte Edward és vámpírgyorsaságával idesietett hozzám.Átkarolta a vállam.
-Persze csak... megijesztettél...
-Általában mennyit nyújtasz egy nap?-kérdeztem Alicetől aki mellettem ült
-Fél órát?Nem sokat.
-Én tíz percet-mosolyogtam.-Nekem már az is sok.Meg sem érzem.
-Az a jó.Mára már én sem-mosolygott.Felkeltem és nyomtam egy spárgaugrást.
-Király.Öhhm.Csinálod a kicsikkel az edzést vagy majd a haladókkal?
-Majd később.-mosolygott.
-Jó.Akkor én kimegyek bagózni.Mindjárt jövök.
-Megyek veled-kelt fel.
Kimentünk és én rágyújtottam.Nem beszélgettünk sokat.A múltamról kérdezgetett.És a nagyiról.De mikor látta hogy a könnyek újra gyűlnek a szememben abbahagyta.Eloltottam és bementünk.Beraktam az egyik cédét a sok közül és elkezdtem táncolni.Anyuék temetése után kezdtem el dolgozni rajta.Mára már tökéletes.Ettől felelevenednek az emlékeim.A boldog percek amiket velük tölthettem.Mára már vége.Táncom közepette azt vettem észre hogy egy csapat lány áll az ajtóban és tátott szájjal bámulnak.
-Ó bocsássatok meg.Elgondolkodtam.Öltözzetek át és máris kezdünk.
A gyerekek gyorsan elvonultak öltözni és én elővettem a vizet a sporttáskámból.Kortyoltam párat és Alice-re néztem.Csak bámult maga elé nagy szemekkel.
-Alice baj van?Alice?
Megrázta magát és rám nézett.
-Csak gondolkodtam.Szép ez a zene.És a tánc is gyönyörű.
-Kösz.Anyuék temetése után a táncba folytottam a bánatom és megalkottam ezt.Szerintem eléggé kezdetleges...
-Gyönyörű-ismételte Alice és rám mosolygott.A gyerekek ismét felsorakoztak a teremajtóban mikor elkezdtem táncolni.Tátott száj taliga szemek.Csodás.
-Gyertek beljebb.Nem harapok-mosolyogtam
A gyerekek felálltak egy tök egyenes sorba a terem közepén és még mindig nagy szemekkel bámultak.
-Szóval úgy gondoltam hogy a mai órán ismerkedjünk meg egymással.Hozzatok párnát kérlek a szertárból és kezdjünk is hozzá.
Besétáltak és mindenki más színűt hozott.Vidámnak látszanak.Életerősnek.Milyen fiatalok.Aranyosak.
-Szóval ki kezdi?
A két órás edzés hamar eltelt azzal hogy mindenkit megismertem.Mindenki nyolc éves.Összetartóak.Ügyesek.Okosak.A korukhoz képest nagyon jól átlátják a dolgokat.Nagyon megszerettem őket már az első alkalommal.Édes kislányok.A következő edzésig még van egy fél órám.Ez idő alatt Alice-szel beszélgettem és táncoltam.Alice átöltözött és megtanítottam neki a táncot.Persze hogy elsőre megjegyezte.Nagyon jól mozog.De hát vámpír az istenért is.Nem baj.Ügyes és kész.A nagyokkal több gond lesz.Megszerettetni magam velük nem lesz egy könnyű feladat.Nem baj.
Újra elkezdtem anyuék táncát.Ez idő alatt megérkeztek a haladók.Közömbösen próbáltak nézni de nem ment nekik.Direkt nem néztem rájuk.Mikor vége volt odamentem Alice-hez és ittam egy kis vizet.
-Ki akarnak utálni innen.Jól vigyázz-mondta halkan.
-Ne félts engem.Nyugi.-morogtam.
-Szóval.-csaptam össze a tenyerem és eléjük álltam.Csak egy lány volt akkora mint én.Egy rövid barna hajú szemüveges lány.Aranyosnak nézett ki.Kedvesnek.Majd megismerjük- arra gondoltam hogy a mai órán csak ismerjük meg egymást.Rövid élettörténet, hasonlók.Oké?Hozzatok párnát és kezdhetjük is.
-Hülye törpe-hallottam egy morgást.Az egyik szőke magas lány felől jött.Elésétáltam.
-Először is én sem cikizlek azzal hogy nagy hason fekvő holdatnyaló hülye szőke.Ezért elvárom hogy te se fitogtasd a bunkóságod.Másodszor.Ha nem tetszik az órám nyugodtam kimehetsz.Nem haragszom meg érte.Arra van az ajtó-mutattam jobbra.-Harmadszor.Örülj amíg nem edzel velem.Nem lesz kellemes ha valamire is akarod vinni a táncos karriered.Értve vagyok?
-Igen.
-Mész vagy maradsz?
-Maradok ha lehet.
-Természetesen lehet.-mosolyogtam.-Mozgás!-a többiek kikerekedett szemekkel bámultak.Besiettek a szertárba és kihoztak egy párnát.Én a szokásos rózsaszínen ültem.Alice a feketén.A többiek ismét színes párnákat hoztak.Kiderült hogy a kiscsajt Ginának hívják.Eléggé magába fordulós típus.Óra után visszahívtam a terembe.
-Valami baj van Gina?Olyan szótlan vagy.
-Nem semmi.
-Tényleg?
-Tényleg.
-Legközelebbi órán már bizonyíthatsz.Nyugi.Biztos ügyes vagy.
-Hát nem.
-Majd meglátjuk.
-Szia Lora
-Szia...
Miután Alice is elment egyedül maradtam.Kortyoltam egy kicsit a vizemből és elkezdtem táncolni.Egy hátrahajlást kezdtem el csinálni az ajtónak háttal mikor megpillantottam az ajtófélfának támaszkodó Edwardot.Annyira megijedtem hogy elvesztettem egy egyensúlyomat és fejre estem.
-Áúú-felültem és elkezdtem fogni a fejem.
-Lora jól vagy?-kérdezte Edward és vámpírgyorsaságával idesietett hozzám.Átkarolta a vállam.
-Persze csak... megijesztettél...
2009. december 16., szerda
Lora Swan naplója 3.fejezet
3.fejezet
Kellemetlen találkozások
A terem egész nagy volt.Balettkorlát bordásfal szertár padok székek párnák tükrök és egy modern hifi.Tökéletes.Sasszé sasszé forog letesz.Ezzel bent voltam a szertárban.Minden színű párnák.Felkaptam egy feketét és egy rózsaszínt.Cigánykerék bógli spárgaugrás és újra Edward mellett voltam.Odadobtam neki a fekete párnát és leültem a rózsaszínre.
-Ez ügyes volt.
-Köszi.Három éves korom óta meg tudom csinálni.-mosolyogtam.
-Tiszta Bella-suttogta
-Tessék?
-Semmi.
-Ne nézz hülyének.Mért vagyok olyan mint a nagyanyám?
-Bella a nagyanyád?
-Ha Isabella Swanről beszéltünk akkor igen.Ismerted?
-Igen... egyszer találkoztunk.Mi van vele?
-Három hónapja halott.
-Mi?
-Jól hallottad.Meghalt.
-Részvétem.
-Köszi.Szóval honnan ismerted?
-Egyszer eljött ide a forksi temetőbe meglátogatni Charlie Swan sírját.Gondolom...
-Igen.A dédnagyapám.Őt is ismerted?
-Őt az apám ismerte.Megkért hogy vigyek virágot a sírjára és megláttam ott Bellát.Megismerkedtünk és mondta hogy Charlie bácsi az apja volt.
-Nagyon szerette őt...-suttogtam rekedtesen.-Minden nap elmesélt egy sztorit kislány koromban.Titeket is megemlített benne.
-Minket?
-Mindig azt mondta : A Cullen család megváltoztatta az életemet.-mondtam lehajtott fejjel- Ha nincs Edward akkor nem ismerem meg a szerelmet-mondtam rekedtes hangon.A könnyeim folyni kezdtek.Szóval ő van a képen.Szerette a nagyit.És otthagyta.Nagyi érte epekedett egész életében.Utolsó lélegzetéig szerette Edwardot.És erre otthaggya.Na szép.
-Lora jól vagy?
-Már hogy lennék jól?Szerinted hogy?Bella nagyi szeretett téged.Minden este rólad mesélt mikor nála voltam.Mindig elsírta magát!Utolsó lélegzetéig szeretett téged és ez volt a hála?Bocs el kell költöztünk?Mondhatom nagyon kedves.
-Nézd ezt te nem értheted.Azért...
-Miért?Miért?A nagyi tizennyolc lett és már nem kellett?Mellette megöregedtél volna?Óóó hát persze.Férfiak.Fél a ráncoktól az elkötelezettségtől... tudod mit?Soha nem is szeretted igazán.Csak egy játék volt amit utána bűntudat nélkül eldobhattál.Ez az ugye?Nos tudd meg hogy a nagyi még az utolsó perceiben is rád gondolt.Azon az estén is ott voltam nála.Megvártam még elalszik.Azzal a mondattal halt meg hogy Edward szeretlek.Nem gondoltad volna mi?Sosem felejtett el.Soha-keltem ki magamból.Kisiettem a teremből és arra a padra ültem volna le mint az előbb ha nem kap el az ajtóban.Ezt hogy csinálta?Az előbb még a terem másik végében ült.
-Lora kérlek... hallgass meg... én...
-Nincs mit megbeszélnünk.Eressz el.
-De Lora...
Lekevertem neki egyet.-Eressz!
Elengedte a karom.A szemei fájdalmat tükröztek.Nem érdekelt.A dzsekijét lerángattam a vállamról és odadobtam neki.Nagyon fáj a kezem.Mintha betonba ütöttem volna.Leültem az iskola tövébe és sírtam.Mégis hogy tehette ezt vele?Vagy egyáltalán szíve?Erősen kétlem.Átültem egy padra és rágyújtottam.A könnyeim ezúttal csak folytak le rezdüléstelen arcomon.Némán zokogtam.
-Mi a baj?-hallottam egy hangot mellőlem.Egy rövid fekete hajú lány.
-Semmi...-rekedt volt a hangom.
-Semmiért nem sír az ember-leült mellém.-Alice Cullen vagyok.-felkaptam a fejem a névre.Ismerős volt a képekről.Bella nagyi mindig azt mesélte hogy ő volt a legjobb barátnője.
-Lora Swan.
Nagyot nézett a névre.
-Gondolom te is ismerted a nagyanyámat.
-Te Bella unokája vagy?
-Megbeszélhetnénk ezt egy kevésbé forgalmas helyen?-a diákok akik elhaladtak előttünk megbámultak.
-Persze.Mondjuk a balett-teremben?Oda járok suli után.-felkeltünk és sétáltunk a munkahelyem felé.
-Te is balettozol?
-Igen.
-Szóval te is a diákom leszel.
-Te vagy a tanár?
-Teljes életnagyságban.-nagyon kicsi voltam.Egyforma magas Alice-szel.
-Hát ez tök jó-mosolygott.
-Naja.-kinyitottam az ajtót és leültünk azokra a párnákra amikre az előbb Edwarddal.
-Szóval?
-Kiborultam.
-Tényleg?
-A múlt.Fájdalmas.És ideges vagyok.És szomorú.És... mindegy.
-Te ismersz engem ugye?-kérdezte
-Csak képekről.
-Megmutatád?
-Persze.-elővettem a táskámból a fényképalbumot és Alice kezébe nyomtam.Végignézte a képeket.
-Hmm... nem is tudtam hogy Bella elrakott képeket rólunk.Nagyon hiányzott neki E...
-Ezzel a mondattal halt meg : Edward szeretlek.Utolsó lélegzetéig odavolt érte.-vágtam a szavába
-Miután elmentünk nem láttam őt soha többé.Sem a látomásaimban sem az életben.
-Látomások?
-Te még nem is tudod?Lora én egy vámpír vagyok.A jövőbe látok.Edward is az csak gondolatokat olvas.Mindenki vámpír a Cullenek közül.
-Nagyi tudta?De ugye nekem nem...?
-Neked nem tud olvasni a gondolataid között.Bellának sem tudott.Láttad a nagyid jobb csuklóját?
-A hideg félhold alakú seb... Edward?
-Egy másik vámpír.Edward mentette meg.Aztán a szülinapján Jasper a férjem majdnem rátámadt.Edward úgy döntött hogy el kell költöznünk mert így jobb lesz.Utána mi történt?
-A nagyi visszament Phoenixbe.Megházasodott gyereke lett.Aztán unokája.Aztán a szüleim meghaltak...
-Részvétem.
-Aztán meghalt a papi.Aztán ő is.És én nem bírtam tovább Phoenixben.És eljöttem.
-Sajnálom.
-Ez van.Nem egy tündér mese.-a könnyeim újra folyni kezdtek.Alice közelebb csúszott és megölelt.Eláztattam a pulcsiját.A nagyi téma érzékenyen érint.Nagyon szerettem.Nála jobb nagymamát kívánni sem kívánhattam volna.Egy édes öreg nénike aki mindenkit szeret... és persze őt is viszont szeretik... csak egyvalaki nem... csak Ő nem...
-Alice-viharzott be egy szőke hajú srác.-Ó bocsánat.
-Semmi baj.-válaszoltam.
-Szóval te lennél Lora.
-Pár óra alatt ennyire népszerű lettem?Csodás-morogtam.
-Jasper Hale-nyújtott kezet.
-Lora Swan.De úgy is tudod.-mikor megráztam nyugalom áradt felém.Kérdően néztem Jasperre.
Alice kuncogott.
-Nos igen.Jazz befolyásolja az érzékeid.
-Csodás.Köszi.
-Nincs mit.Miért vagy kiborulva?
Alice eszeveszett gyorsasággal kezdett beszélni.Amennyit kitudtam venni belőle azt ecsetelte hogy ki is vagyok én.
-Szóval te lennél Bella unokája.
-Én.
-Milyen igazságtalan a sors...
-Ugye?
-Ne legyél szomorú.Edward egy tahó.Na és?Nézd levegőnek.Hadd bűnhődjön.
-Jó.Köszi.-megöleltem.
-Nincs mit csajszi.Ha van kedved majd megismerheted a többieket.És nem csak a képekről.
-Remélem is.-mosolyogtam és az órára néztem.-Hűű tíz perc múlva órám van.Jajj.
-Akkor én megyek is.Alice?
-Maradok.Majd megyek.Szia Jazz.-megcsókolták egymást és Jazz elment.
-Na akkor átöltözöm és befekszem nyújtani...
Kellemetlen találkozások
A terem egész nagy volt.Balettkorlát bordásfal szertár padok székek párnák tükrök és egy modern hifi.Tökéletes.Sasszé sasszé forog letesz.Ezzel bent voltam a szertárban.Minden színű párnák.Felkaptam egy feketét és egy rózsaszínt.Cigánykerék bógli spárgaugrás és újra Edward mellett voltam.Odadobtam neki a fekete párnát és leültem a rózsaszínre.
-Ez ügyes volt.
-Köszi.Három éves korom óta meg tudom csinálni.-mosolyogtam.
-Tiszta Bella-suttogta
-Tessék?
-Semmi.
-Ne nézz hülyének.Mért vagyok olyan mint a nagyanyám?
-Bella a nagyanyád?
-Ha Isabella Swanről beszéltünk akkor igen.Ismerted?
-Igen... egyszer találkoztunk.Mi van vele?
-Három hónapja halott.
-Mi?
-Jól hallottad.Meghalt.
-Részvétem.
-Köszi.Szóval honnan ismerted?
-Egyszer eljött ide a forksi temetőbe meglátogatni Charlie Swan sírját.Gondolom...
-Igen.A dédnagyapám.Őt is ismerted?
-Őt az apám ismerte.Megkért hogy vigyek virágot a sírjára és megláttam ott Bellát.Megismerkedtünk és mondta hogy Charlie bácsi az apja volt.
-Nagyon szerette őt...-suttogtam rekedtesen.-Minden nap elmesélt egy sztorit kislány koromban.Titeket is megemlített benne.
-Minket?
-Mindig azt mondta : A Cullen család megváltoztatta az életemet.-mondtam lehajtott fejjel- Ha nincs Edward akkor nem ismerem meg a szerelmet-mondtam rekedtes hangon.A könnyeim folyni kezdtek.Szóval ő van a képen.Szerette a nagyit.És otthagyta.Nagyi érte epekedett egész életében.Utolsó lélegzetéig szerette Edwardot.És erre otthaggya.Na szép.
-Lora jól vagy?
-Már hogy lennék jól?Szerinted hogy?Bella nagyi szeretett téged.Minden este rólad mesélt mikor nála voltam.Mindig elsírta magát!Utolsó lélegzetéig szeretett téged és ez volt a hála?Bocs el kell költöztünk?Mondhatom nagyon kedves.
-Nézd ezt te nem értheted.Azért...
-Miért?Miért?A nagyi tizennyolc lett és már nem kellett?Mellette megöregedtél volna?Óóó hát persze.Férfiak.Fél a ráncoktól az elkötelezettségtől... tudod mit?Soha nem is szeretted igazán.Csak egy játék volt amit utána bűntudat nélkül eldobhattál.Ez az ugye?Nos tudd meg hogy a nagyi még az utolsó perceiben is rád gondolt.Azon az estén is ott voltam nála.Megvártam még elalszik.Azzal a mondattal halt meg hogy Edward szeretlek.Nem gondoltad volna mi?Sosem felejtett el.Soha-keltem ki magamból.Kisiettem a teremből és arra a padra ültem volna le mint az előbb ha nem kap el az ajtóban.Ezt hogy csinálta?Az előbb még a terem másik végében ült.
-Lora kérlek... hallgass meg... én...
-Nincs mit megbeszélnünk.Eressz el.
-De Lora...
Lekevertem neki egyet.-Eressz!
Elengedte a karom.A szemei fájdalmat tükröztek.Nem érdekelt.A dzsekijét lerángattam a vállamról és odadobtam neki.Nagyon fáj a kezem.Mintha betonba ütöttem volna.Leültem az iskola tövébe és sírtam.Mégis hogy tehette ezt vele?Vagy egyáltalán szíve?Erősen kétlem.Átültem egy padra és rágyújtottam.A könnyeim ezúttal csak folytak le rezdüléstelen arcomon.Némán zokogtam.
-Mi a baj?-hallottam egy hangot mellőlem.Egy rövid fekete hajú lány.
-Semmi...-rekedt volt a hangom.
-Semmiért nem sír az ember-leült mellém.-Alice Cullen vagyok.-felkaptam a fejem a névre.Ismerős volt a képekről.Bella nagyi mindig azt mesélte hogy ő volt a legjobb barátnője.
-Lora Swan.
Nagyot nézett a névre.
-Gondolom te is ismerted a nagyanyámat.
-Te Bella unokája vagy?
-Megbeszélhetnénk ezt egy kevésbé forgalmas helyen?-a diákok akik elhaladtak előttünk megbámultak.
-Persze.Mondjuk a balett-teremben?Oda járok suli után.-felkeltünk és sétáltunk a munkahelyem felé.
-Te is balettozol?
-Igen.
-Szóval te is a diákom leszel.
-Te vagy a tanár?
-Teljes életnagyságban.-nagyon kicsi voltam.Egyforma magas Alice-szel.
-Hát ez tök jó-mosolygott.
-Naja.-kinyitottam az ajtót és leültünk azokra a párnákra amikre az előbb Edwarddal.
-Szóval?
-Kiborultam.
-Tényleg?
-A múlt.Fájdalmas.És ideges vagyok.És szomorú.És... mindegy.
-Te ismersz engem ugye?-kérdezte
-Csak képekről.
-Megmutatád?
-Persze.-elővettem a táskámból a fényképalbumot és Alice kezébe nyomtam.Végignézte a képeket.
-Hmm... nem is tudtam hogy Bella elrakott képeket rólunk.Nagyon hiányzott neki E...
-Ezzel a mondattal halt meg : Edward szeretlek.Utolsó lélegzetéig odavolt érte.-vágtam a szavába
-Miután elmentünk nem láttam őt soha többé.Sem a látomásaimban sem az életben.
-Látomások?
-Te még nem is tudod?Lora én egy vámpír vagyok.A jövőbe látok.Edward is az csak gondolatokat olvas.Mindenki vámpír a Cullenek közül.
-Nagyi tudta?De ugye nekem nem...?
-Neked nem tud olvasni a gondolataid között.Bellának sem tudott.Láttad a nagyid jobb csuklóját?
-A hideg félhold alakú seb... Edward?
-Egy másik vámpír.Edward mentette meg.Aztán a szülinapján Jasper a férjem majdnem rátámadt.Edward úgy döntött hogy el kell költöznünk mert így jobb lesz.Utána mi történt?
-A nagyi visszament Phoenixbe.Megházasodott gyereke lett.Aztán unokája.Aztán a szüleim meghaltak...
-Részvétem.
-Aztán meghalt a papi.Aztán ő is.És én nem bírtam tovább Phoenixben.És eljöttem.
-Sajnálom.
-Ez van.Nem egy tündér mese.-a könnyeim újra folyni kezdtek.Alice közelebb csúszott és megölelt.Eláztattam a pulcsiját.A nagyi téma érzékenyen érint.Nagyon szerettem.Nála jobb nagymamát kívánni sem kívánhattam volna.Egy édes öreg nénike aki mindenkit szeret... és persze őt is viszont szeretik... csak egyvalaki nem... csak Ő nem...
-Alice-viharzott be egy szőke hajú srác.-Ó bocsánat.
-Semmi baj.-válaszoltam.
-Szóval te lennél Lora.
-Pár óra alatt ennyire népszerű lettem?Csodás-morogtam.
-Jasper Hale-nyújtott kezet.
-Lora Swan.De úgy is tudod.-mikor megráztam nyugalom áradt felém.Kérdően néztem Jasperre.
Alice kuncogott.
-Nos igen.Jazz befolyásolja az érzékeid.
-Csodás.Köszi.
-Nincs mit.Miért vagy kiborulva?
Alice eszeveszett gyorsasággal kezdett beszélni.Amennyit kitudtam venni belőle azt ecsetelte hogy ki is vagyok én.
-Szóval te lennél Bella unokája.
-Én.
-Milyen igazságtalan a sors...
-Ugye?
-Ne legyél szomorú.Edward egy tahó.Na és?Nézd levegőnek.Hadd bűnhődjön.
-Jó.Köszi.-megöleltem.
-Nincs mit csajszi.Ha van kedved majd megismerheted a többieket.És nem csak a képekről.
-Remélem is.-mosolyogtam és az órára néztem.-Hűű tíz perc múlva órám van.Jajj.
-Akkor én megyek is.Alice?
-Maradok.Majd megyek.Szia Jazz.-megcsókolták egymást és Jazz elment.
-Na akkor átöltözöm és befekszem nyújtani...
Lora Swan naplója 2.fejezet
2.fejezet Egy ismeretlen ismerős
Nincs messze a suli.Idefele jövet megnéztem.A város kicsi és szerény.Megszerettem.Igaz a napsütés hiányozni fog de majd megszokom az esőt.A suli mellett simán elmentem volna ha nem lenne egy ajtóra kiírva : tanulmányi iroda.Príma.Besétáltam a helyiségbe.Egy barna hajú nő nézett rám.
-Jó napot.Loretta Swan vagyok.A balett-tanári állás miatt jöttem.Telefonáltam is.
-Ó igen igen persze.Jöjjön csak-betessékelt az igazgatóhoz.
-Jó napot.Loretta Swan-nyújtottam kezet.
-Alexander Richards.Szóval az állás interjúra jött.
-Igen.Gondolom kell valami kis élettörténet...
-Jól gondolja.
-Nos három éves korom óta balettozom.Országos versenyen első helyet nyertem és kisebb versenyeken is.Kitűnő érettségim, tanári végzettségem, és diplomám van.
-Kegyed hány éves?
-Tizenhét.
-Tizenhét évesen ennyi minden?
-Igen.A szüleim mindig is zseninek tartottak.
-És a szülei most... honnan is költözött ide?Phoenixből?
-Igen.De a szüleim meghaltak.
-Igazán sajnálom.További rokonok?
-Szinte mindenki halott.Az unokatestvéreméknél éltem.De nem bírtam tovább.
-Nos kisasszony.Fel van véve.Maga a mi megmentőnk.
-Köszönöm.Mikor kezdhetek?
-Akár ma?Hétfőn szerdán és pénteken négy órától hatig vannak a kezdők, fél héttől nyolcig a haladók.
-Tökéletes.Megmutatná merre?
-Ha nem haragszik megkérném az egyik diákomat inkább erre a feladatra.Nekem borzasztóan sok a dolgom.
-Semmi gond.
-Rachel-kiabált ki a barna hajú nőnek.
-Igen igazgató úr?
-Kérem hívja ide Edward Cullent.
-Azonnal-hallottam Rachel hangját.
-Köszönöm.-ledobtam a cuccom egy székre levettem a kabátom és leültem.Gondolkodni kezdtem.Ez az Edward Cullen név valahonnan ismerős.Cullen... honnan is?Hát persze.A nagyi történetei."A Cullen család megváltoztatta az életem.Ha nincs Edward nem is ismerem meg a szerelmet." Hát innen.A táskámban kezdtem kutakodni.Nagyinak van egy régi képe amit itt hagyott.Ő áll rajta fiatalon és Edward.Biztos valami unokája egy törzsgyökeres forksinak vagy valami.Nagyi mesélte hogy miután elhagyta visszament a dédihez Phoenixbe.Azóta ott élt, és ott is halt meg.Ő mesélte hogy a dédipapám itt született és itt is halt meg.Charlie papa.Rá már alig emlékszem.De ez az Edward Cullen furcsa nekem.
-Hivatott igazgató úr?-kérdezte egy szép arcú bronzvörös hajú nyúlánk srác amint belépett ide.
-Igen.Edward.Kérlek mutasd meg Miss Swan-nek az iskolát.
-Természetesen-mondta és felálltam.Kikísért és én leblokkoltam az ajtó előtt.Volt valami fura a szemében mikor rám nézett.Mintha tudná ki vagyok vagy valami.De ez magában nem is volt furcsa.Pontos mása volt a képen szereplő Edwardnak.Lehet hogy a kettő egy és ugyanaz?De akkor hogy élhetett idáig?Halhatatlan?Vámpír esetleg?Hülyeség.Ezek nem is léteznek.Csak a mesékben.
-Miss Swan jól van?-kérdezte Edward
-Lora... -suttogtam erőtlenül és lerogytam egy padra
-Tessék?
-Nem vagyok Miss Swan.Hívj Lorának.Csak most múltam tizenhét.-előkotortam a nikotint és rágyújtottam.
-Oké... Lora... -valami fura volt a hangjában vagy csak képzelődöm?Kezdek megőrülni.-Mi a baj?-kérdezte
-Csak nagyon hasonlítasz valakire akit ismertem... vagyis láttam.Szóval összekeverlek valakivel.-néztem rá.Gyönyörű a szeme.Arany színű.
-Kontaktlencse-suttogtam magam elé.
-Tessék?
-Kontaktlencséd van?-kérdezte,
-Nem...
-Ó.Bocs.
Leült mellém.Az illata valami fenséges.Édeskés de nem cukros.Megrészegítő.Ez nem kölni és nem is parfüm.Nem arcszesz.De akkor mi?
-Jobban vagy?Nem esett le a vércukrod?Csokit?-kérdezte
-Jól vagyok... csak szügségem volt egy kis nikotinra.-mutattam a kezemben füstölgő méregre.
-Értem.A dohányzás káros nem mondták még?
-Hmm... mintha valahol hallottam volna.Nem izgat elhiszed?
-Nem.
-Hát jó...-eloltottam a cigim és felálltam.
-Készen vagyok.
-Oké.Tényleg tizenhét éves vagy?
-Olyan lehetetlen elhinni?
-Nem tűnsz tizenhétnek.Fiatalabbnak látszol.
-Sokan mondták.Nem mehetnénk?Idefagyok.
-De menjünk.-Bementünk a jó meleg iskolába de a remegésem nem akart megszűnni.Hülyén éreztem magam.
-Még mindig fázol?-kérdezte
-Nem tudom miért...-rántottam a vállamon.
Lekapta a dzsekijét és a vállamra terítette.
-Igazán nem... -mikor a dzsekije a vállamhoz ért megrezdültem.Szabályosan hideg volt.De mitől?Nem értem.Aztán fokozatosan elmúlt a vacogásom.
-Köszi-mosolyogtam
-Szívesen-ő nem mosolygott.A tekintetem fürkészte.Gyönyörű a szeme.Nem hiszem el hogy nem kontaktlencse.De nem csak a szeme a szép.Az arca is.Határozottak a vonásai, de nem szigorúak.Csodálatos... szinte elvesztem benne.Átkarolta a derekam és húzni kezdett.
-Héé áúú.Mit csinálsz?
-Nem úgy tűnt mintha meg akartál volna mozdulni.
-Bocs.
-Semmi baj.Na szóval.Ami a leglényegesebb ott a balett-terem.Úgy hallottam balett tanár leszel.
-Az bizony.Kell a meló.Nem ülünk be beszélgetni?
-Felőlem-mondta közömbös hangon de a szeme azt mutatta : már alig várom.
Nincs messze a suli.Idefele jövet megnéztem.A város kicsi és szerény.Megszerettem.Igaz a napsütés hiányozni fog de majd megszokom az esőt.A suli mellett simán elmentem volna ha nem lenne egy ajtóra kiírva : tanulmányi iroda.Príma.Besétáltam a helyiségbe.Egy barna hajú nő nézett rám.
-Jó napot.Loretta Swan vagyok.A balett-tanári állás miatt jöttem.Telefonáltam is.
-Ó igen igen persze.Jöjjön csak-betessékelt az igazgatóhoz.
-Jó napot.Loretta Swan-nyújtottam kezet.
-Alexander Richards.Szóval az állás interjúra jött.
-Igen.Gondolom kell valami kis élettörténet...
-Jól gondolja.
-Nos három éves korom óta balettozom.Országos versenyen első helyet nyertem és kisebb versenyeken is.Kitűnő érettségim, tanári végzettségem, és diplomám van.
-Kegyed hány éves?
-Tizenhét.
-Tizenhét évesen ennyi minden?
-Igen.A szüleim mindig is zseninek tartottak.
-És a szülei most... honnan is költözött ide?Phoenixből?
-Igen.De a szüleim meghaltak.
-Igazán sajnálom.További rokonok?
-Szinte mindenki halott.Az unokatestvéreméknél éltem.De nem bírtam tovább.
-Nos kisasszony.Fel van véve.Maga a mi megmentőnk.
-Köszönöm.Mikor kezdhetek?
-Akár ma?Hétfőn szerdán és pénteken négy órától hatig vannak a kezdők, fél héttől nyolcig a haladók.
-Tökéletes.Megmutatná merre?
-Ha nem haragszik megkérném az egyik diákomat inkább erre a feladatra.Nekem borzasztóan sok a dolgom.
-Semmi gond.
-Rachel-kiabált ki a barna hajú nőnek.
-Igen igazgató úr?
-Kérem hívja ide Edward Cullent.
-Azonnal-hallottam Rachel hangját.
-Köszönöm.-ledobtam a cuccom egy székre levettem a kabátom és leültem.Gondolkodni kezdtem.Ez az Edward Cullen név valahonnan ismerős.Cullen... honnan is?Hát persze.A nagyi történetei."A Cullen család megváltoztatta az életem.Ha nincs Edward nem is ismerem meg a szerelmet." Hát innen.A táskámban kezdtem kutakodni.Nagyinak van egy régi képe amit itt hagyott.Ő áll rajta fiatalon és Edward.Biztos valami unokája egy törzsgyökeres forksinak vagy valami.Nagyi mesélte hogy miután elhagyta visszament a dédihez Phoenixbe.Azóta ott élt, és ott is halt meg.Ő mesélte hogy a dédipapám itt született és itt is halt meg.Charlie papa.Rá már alig emlékszem.De ez az Edward Cullen furcsa nekem.
-Hivatott igazgató úr?-kérdezte egy szép arcú bronzvörös hajú nyúlánk srác amint belépett ide.
-Igen.Edward.Kérlek mutasd meg Miss Swan-nek az iskolát.
-Természetesen-mondta és felálltam.Kikísért és én leblokkoltam az ajtó előtt.Volt valami fura a szemében mikor rám nézett.Mintha tudná ki vagyok vagy valami.De ez magában nem is volt furcsa.Pontos mása volt a képen szereplő Edwardnak.Lehet hogy a kettő egy és ugyanaz?De akkor hogy élhetett idáig?Halhatatlan?Vámpír esetleg?Hülyeség.Ezek nem is léteznek.Csak a mesékben.
-Miss Swan jól van?-kérdezte Edward
-Lora... -suttogtam erőtlenül és lerogytam egy padra
-Tessék?
-Nem vagyok Miss Swan.Hívj Lorának.Csak most múltam tizenhét.-előkotortam a nikotint és rágyújtottam.
-Oké... Lora... -valami fura volt a hangjában vagy csak képzelődöm?Kezdek megőrülni.-Mi a baj?-kérdezte
-Csak nagyon hasonlítasz valakire akit ismertem... vagyis láttam.Szóval összekeverlek valakivel.-néztem rá.Gyönyörű a szeme.Arany színű.
-Kontaktlencse-suttogtam magam elé.
-Tessék?
-Kontaktlencséd van?-kérdezte,
-Nem...
-Ó.Bocs.
Leült mellém.Az illata valami fenséges.Édeskés de nem cukros.Megrészegítő.Ez nem kölni és nem is parfüm.Nem arcszesz.De akkor mi?
-Jobban vagy?Nem esett le a vércukrod?Csokit?-kérdezte
-Jól vagyok... csak szügségem volt egy kis nikotinra.-mutattam a kezemben füstölgő méregre.
-Értem.A dohányzás káros nem mondták még?
-Hmm... mintha valahol hallottam volna.Nem izgat elhiszed?
-Nem.
-Hát jó...-eloltottam a cigim és felálltam.
-Készen vagyok.
-Oké.Tényleg tizenhét éves vagy?
-Olyan lehetetlen elhinni?
-Nem tűnsz tizenhétnek.Fiatalabbnak látszol.
-Sokan mondták.Nem mehetnénk?Idefagyok.
-De menjünk.-Bementünk a jó meleg iskolába de a remegésem nem akart megszűnni.Hülyén éreztem magam.
-Még mindig fázol?-kérdezte
-Nem tudom miért...-rántottam a vállamon.
Lekapta a dzsekijét és a vállamra terítette.
-Igazán nem... -mikor a dzsekije a vállamhoz ért megrezdültem.Szabályosan hideg volt.De mitől?Nem értem.Aztán fokozatosan elmúlt a vacogásom.
-Köszi-mosolyogtam
-Szívesen-ő nem mosolygott.A tekintetem fürkészte.Gyönyörű a szeme.Nem hiszem el hogy nem kontaktlencse.De nem csak a szeme a szép.Az arca is.Határozottak a vonásai, de nem szigorúak.Csodálatos... szinte elvesztem benne.Átkarolta a derekam és húzni kezdett.
-Héé áúú.Mit csinálsz?
-Nem úgy tűnt mintha meg akartál volna mozdulni.
-Bocs.
-Semmi baj.Na szóval.Ami a leglényegesebb ott a balett-terem.Úgy hallottam balett tanár leszel.
-Az bizony.Kell a meló.Nem ülünk be beszélgetni?
-Felőlem-mondta közömbös hangon de a szeme azt mutatta : már alig várom.
Lora Swan naplója 1.fejezet
1.fejezet Költözés
Loretta Swan.Ez a név sokaknak nem jelent semmit.Valakinek a hatalmat.Valakinek a gyűlöletet.Valakinek a szeretetet.A barátságot.Talán a hálát.Ez az én nevem.Ez én vagyok.Mégis annyira idegennek érzem magam.A tetteim nem mutatják saját magamat... én nem ilyen vagyok.Nem.Mások tettek ilyenné.De legfőképpen az életem fordulatai.Egyszer régen nekem is volt családom, barátaim, normális életem.Ennek mára vége...
A repülő éppen felszáll.Gondolkozni kezdtem.Mennyi fájdalmat éltem át szánalmas kis életem alatt... Először is a kisöcsém Darren koraszülöttként lyukas szívvel és tüdőproblémákkal született.Pár óra alatt meghalt.Szegény olyan pici volt.Annyira védtelen.Csak két percig tarthattam a karomban.Ha ötven centit mondok az sok lenne.Szóval meghalt a pár órás öcsém.Aztán autóbalesetben meghaltak a szüleim, Edward és Elizabeth Swan.Azóta nem ültem kocsiban csak ha nagyon muszály volt.Rettegtem az autóktól.Mélységesen rettegtem.Ezek után a nagypapámékhoz költöztem.Szívesen fogadtak.Aztán Billy papa meghalt.Tüdőrákban.Pedig nem is dohányzott.Csak én.De azt is titokban.A nagyi tudta.Nem szólt soha semmit.Nem zavarta.Szerinte eléggé felnőtt voltam.Bella nagyi... neki csendes halála volt.Csak lefeküdt aludni és nem kelt fel.Ahogy vesszük boldog élete volt.Szerető férj... boldog család... gyerekek... unokák... mindene megvolt amit kívánhatott.Irigyeltem.Muszály volt otthagynom Phoenixet.Nem bírtam az ismerőseim tekintetét.A részvétem annyira sajnálom és hasonló szövegeket.Csak Mattnek fogok hiányozni.Matt... a legjobb unokatestvér akit hátán hord a föld.Már most hiányzik.Amíg szánalmas kis életemen gondolkoztam a gép leszállt Seattle-ben.Utána még autózni kell.Előre féltem.Viszonylag hamar Forksba értünk.A város... nem tudom milyen jelzővel jellemezni.Egyszerűen zöld.Itt aztán nem kell félni a légszennyezéstől.A taxi leparkol a leendő házam előtt.Nem kíván sok csinosítást.Kívül nem.Belül sem annyira.Új bútorokat kell venni.Ez várható volt.Szerencsére anyuék nem hagytak örökség nélkül.Az ágyam már megvolt, és a ruháim is.Lefürödtem és lefeküdtem aludni.Nem számítottam a holnapi nap kellemetlenségeire...
Hét órakor keltem.Persze nem magamtól.Matt hív.Ez villogott a telefonom kijelzőjén.Felvettem, és lesiettem a konyhába kávét főzni.
-Szia Matt.Mizujs?-kérdeztem és ásítottam egyet
-Felkeltettelek?
-Nem számít.Fél nyolckor így is úgy is felkeltem volna.
-Bocsi.
-Semmi baj.Miért hívtál e hajnali órán?-nevettem
-Úrnőm hogylétéről érdeklődnék ha nem bánja kisasszony-nevetett ő is.
-Nem bánom.Köszi jól vagyok.Nem kell sokat alakítani a házon, ma megyek állásinterjúra.Pár téli cuccot venni kell.Amúgy minden szuper.
-Akkor oké.Na nem is zavarlak.Vissza kéne mennem...
-Hova?Matt azt ne mondd hogy kilógtál óráról!
-Pedig de.Muszály volt felhívni.
-Ezért még kapsz.
-Jajj de félek.Nem fújt még el a szél?Azt hallottam negyvenöt kilót nagyon simán felkap.
-Ötvenöt kilós vagyok és dagi.Kuss és húzzál vissza törire.
-Igenis anyu.Amúgy majd' átszakadsz.Nem vagy dagi anyu.-mondta kisfiús hangon.
-Szia Matt-nevettem
-Szia Anyu-nevetett.
Letettem és megittam a kávémat.Ez a nap is jól indul.Matt mindig felvidít.Lassan indulnom kell.Kontaktlencse helyett ma a szemüvegemet vettem fel.Felöltöztem, a hajamat felfogtam, felvettem a dzsekim.A táskámba bepakoltam a balettcipőmet, a cigimet, a telefonomat, a vizemet, a váltás ruhát, meg minden egyebet.Még az Üvöltő szeleket és a nagyi fénykép albumát is elvittem.Elvégre el kell lennem valahogy.Elindultam...
itt az első feji=) nem sok izgalmas dolog van benne, de majd az is lesz =) mivel előre megírtam , ma még felrakok pár fejit hogy boldogítsalak titeket =)
puszi : lettíí <3
ui.: kommentárt!
Loretta Swan.Ez a név sokaknak nem jelent semmit.Valakinek a hatalmat.Valakinek a gyűlöletet.Valakinek a szeretetet.A barátságot.Talán a hálát.Ez az én nevem.Ez én vagyok.Mégis annyira idegennek érzem magam.A tetteim nem mutatják saját magamat... én nem ilyen vagyok.Nem.Mások tettek ilyenné.De legfőképpen az életem fordulatai.Egyszer régen nekem is volt családom, barátaim, normális életem.Ennek mára vége...
A repülő éppen felszáll.Gondolkozni kezdtem.Mennyi fájdalmat éltem át szánalmas kis életem alatt... Először is a kisöcsém Darren koraszülöttként lyukas szívvel és tüdőproblémákkal született.Pár óra alatt meghalt.Szegény olyan pici volt.Annyira védtelen.Csak két percig tarthattam a karomban.Ha ötven centit mondok az sok lenne.Szóval meghalt a pár órás öcsém.Aztán autóbalesetben meghaltak a szüleim, Edward és Elizabeth Swan.Azóta nem ültem kocsiban csak ha nagyon muszály volt.Rettegtem az autóktól.Mélységesen rettegtem.Ezek után a nagypapámékhoz költöztem.Szívesen fogadtak.Aztán Billy papa meghalt.Tüdőrákban.Pedig nem is dohányzott.Csak én.De azt is titokban.A nagyi tudta.Nem szólt soha semmit.Nem zavarta.Szerinte eléggé felnőtt voltam.Bella nagyi... neki csendes halála volt.Csak lefeküdt aludni és nem kelt fel.Ahogy vesszük boldog élete volt.Szerető férj... boldog család... gyerekek... unokák... mindene megvolt amit kívánhatott.Irigyeltem.Muszály volt otthagynom Phoenixet.Nem bírtam az ismerőseim tekintetét.A részvétem annyira sajnálom és hasonló szövegeket.Csak Mattnek fogok hiányozni.Matt... a legjobb unokatestvér akit hátán hord a föld.Már most hiányzik.Amíg szánalmas kis életemen gondolkoztam a gép leszállt Seattle-ben.Utána még autózni kell.Előre féltem.Viszonylag hamar Forksba értünk.A város... nem tudom milyen jelzővel jellemezni.Egyszerűen zöld.Itt aztán nem kell félni a légszennyezéstől.A taxi leparkol a leendő házam előtt.Nem kíván sok csinosítást.Kívül nem.Belül sem annyira.Új bútorokat kell venni.Ez várható volt.Szerencsére anyuék nem hagytak örökség nélkül.Az ágyam már megvolt, és a ruháim is.Lefürödtem és lefeküdtem aludni.Nem számítottam a holnapi nap kellemetlenségeire...
Hét órakor keltem.Persze nem magamtól.Matt hív.Ez villogott a telefonom kijelzőjén.Felvettem, és lesiettem a konyhába kávét főzni.
-Szia Matt.Mizujs?-kérdeztem és ásítottam egyet
-Felkeltettelek?
-Nem számít.Fél nyolckor így is úgy is felkeltem volna.
-Bocsi.
-Semmi baj.Miért hívtál e hajnali órán?-nevettem
-Úrnőm hogylétéről érdeklődnék ha nem bánja kisasszony-nevetett ő is.
-Nem bánom.Köszi jól vagyok.Nem kell sokat alakítani a házon, ma megyek állásinterjúra.Pár téli cuccot venni kell.Amúgy minden szuper.
-Akkor oké.Na nem is zavarlak.Vissza kéne mennem...
-Hova?Matt azt ne mondd hogy kilógtál óráról!
-Pedig de.Muszály volt felhívni.
-Ezért még kapsz.
-Jajj de félek.Nem fújt még el a szél?Azt hallottam negyvenöt kilót nagyon simán felkap.
-Ötvenöt kilós vagyok és dagi.Kuss és húzzál vissza törire.
-Igenis anyu.Amúgy majd' átszakadsz.Nem vagy dagi anyu.-mondta kisfiús hangon.
-Szia Matt-nevettem
-Szia Anyu-nevetett.
Letettem és megittam a kávémat.Ez a nap is jól indul.Matt mindig felvidít.Lassan indulnom kell.Kontaktlencse helyett ma a szemüvegemet vettem fel.Felöltöztem, a hajamat felfogtam, felvettem a dzsekim.A táskámba bepakoltam a balettcipőmet, a cigimet, a telefonomat, a vizemet, a váltás ruhát, meg minden egyebet.Még az Üvöltő szeleket és a nagyi fénykép albumát is elvittem.Elvégre el kell lennem valahogy.Elindultam...
itt az első feji=) nem sok izgalmas dolog van benne, de majd az is lesz =) mivel előre megírtam , ma még felrakok pár fejit hogy boldogítsalak titeket =)
puszi : lettíí <3
ui.: kommentárt!
Proológus
-Egyszerűen nem bírom tovább nem érted?Megfulladok!Nem tudok tovább itt élni fogd fel végre kérlek!Hiányozni fogsz de ez nekem nem megy!Értsd meg hogy nem bírom azokat a sajnálkozó tekinteteket!Anyuék halála után is nagyon sok volt de miután Bella nagyi is elment egyszerűen mintha... nem tudom.Nem lehet szavakba önteni.-ordibáltam-Értsd meg Matt.El kell innen mennem.Muszáj.Itt én nem vagyok boldog.-simogattam meg az arcát.
-De Lora... hova mennél?-fogta meg a kezem.
-A nagyi régen mesélt egy Forks nevű helyről.Próba cseresznye.-mosolyogtam
-Lora azt sem tudhatod hogy létezik-e ez a város, te mégis neki akarsz vágni a városnak.Eszednél vagy?
-Mindig is tudtad hogy milyen vagyok.Sosem terveztem el semmit, csak úsztam az árral.Nem kell hogy tetsszen.Úgysem tetszett bennem semmi.
-Nem erről van szó-megpuszilta az arcom-hol fogsz lakni?Hova jársz majd iskolába?Hol fogsz táncolni?Ha azt mondod hogy abbahagyod el sem engedlek.Baromi tehetséges vagy.Nem hagyom hogy csak úgy feladd a balett karriered.
-Erről szó sincs.Utánanéztem.Ha már Forksba költözök, az ottani iskolában van egy balettiskola.Tanárt keresnek.Úgyhogy az állásom is megvan.Az érettségim megvan.A forksi hirdetéseket is megnéztem.Kiadó egy ház.És már oda is telefonáltam.Örülhetsz.Életemben ez volt az első dolog amit megszerveztem.Értsd meg hogy muszáj elmennem.Új életet kell kezdenem.Kérlek engedj el.Bízz bennem.Nagylány vagyok.
-Hiányozni fogsz-ölelt magához.Nagyokat lélegeztem kábító illatából.Ez az illat hiányozni fog.
-Te is nekem.De majd eljössz látogatóba, és én is jövök...
-Aztán nekem pasizz be ha már ott vagy.
Oldalba löktem.
-Meglátom mit tehetek.
-Szia-puszilt meg
-Szia.
Ezzel a rövidke kis mondattal kiléptem az ajtón, a kapun és a reptér felé vezettem... már megint egy kezdet... egy újabb...
-De Lora... hova mennél?-fogta meg a kezem.
-A nagyi régen mesélt egy Forks nevű helyről.Próba cseresznye.-mosolyogtam
-Lora azt sem tudhatod hogy létezik-e ez a város, te mégis neki akarsz vágni a városnak.Eszednél vagy?
-Mindig is tudtad hogy milyen vagyok.Sosem terveztem el semmit, csak úsztam az árral.Nem kell hogy tetsszen.Úgysem tetszett bennem semmi.
-Nem erről van szó-megpuszilta az arcom-hol fogsz lakni?Hova jársz majd iskolába?Hol fogsz táncolni?Ha azt mondod hogy abbahagyod el sem engedlek.Baromi tehetséges vagy.Nem hagyom hogy csak úgy feladd a balett karriered.
-Erről szó sincs.Utánanéztem.Ha már Forksba költözök, az ottani iskolában van egy balettiskola.Tanárt keresnek.Úgyhogy az állásom is megvan.Az érettségim megvan.A forksi hirdetéseket is megnéztem.Kiadó egy ház.És már oda is telefonáltam.Örülhetsz.Életemben ez volt az első dolog amit megszerveztem.Értsd meg hogy muszáj elmennem.Új életet kell kezdenem.Kérlek engedj el.Bízz bennem.Nagylány vagyok.
-Hiányozni fogsz-ölelt magához.Nagyokat lélegeztem kábító illatából.Ez az illat hiányozni fog.
-Te is nekem.De majd eljössz látogatóba, és én is jövök...
-Aztán nekem pasizz be ha már ott vagy.
Oldalba löktem.
-Meglátom mit tehetek.
-Szia-puszilt meg
-Szia.
Ezzel a rövidke kis mondattal kiléptem az ajtón, a kapun és a reptér felé vezettem... már megint egy kezdet... egy újabb...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)