Lora Swan naplója 11.fejezet

Arra ébredtem hogy Edward kelteget.
-Kicsim... hét óra... kelned kéne... hahó...
-Mmmm... nem...
-De Lora...
-Beteget jelentek.
-Akkor drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnom-hideg kezét a derekamra nyomta.Felugrottam.
-Fent vagyok.
-Örülök neki-mosolygott.El tudtam volna veszni ebben... tüsszentettem.
-Adnál egy zsepit?-kérdeztem és az éjjeli szekrényemre mutattam.Egy másodperccel később a kezemben volt egy tiszta fehét papírzsepi.-Köszi.
Hangosan kifújtam az orrom.Valami nincs rendben.Tüsszögök, nem érzem jól magam... köhögni kezdtem.
-Csodás... megfáztam-kissé orrhangon beszéltem.Tudtam hogy valami bajom lesz.Phoenixben sem voltam már valami jól...
-Akkor irány Carlisle-morogta és a karjába kapott.
-Pizsiben?Legalább hadd öltözzek fel.Kérlek.
Nagyot sóhajtva leeresztett.Eliramodtam a komód felé.Gyorsan felöltöztem, megkerestem a kék tornacipőmet kisminkeltem magam, parfümöt fújtam és már kész is.Edward felé fordultam.Nem volt ott.Hova tűnhetett?Lesiettem a konyhába.
-Edward... Edward hol vagy?Ez nem vicces...-valaki hátulról elkapott és megpörgetett.
-Szia Ed... Emmett?
-Szia kislány!-a nagy plüssmackó kinézetű kedvenc bátyám rám vigyorgott.-Edwardnak suliba kellett mennie.Előtte beugrott Carlisle-hoz megüzenni neki hogy beteg vagy.
-De édes...
-Ja.Na gyere gyere.
-Neked nem kéne suliban lenni?-kérdeztem
-Úgy tudják hogy én már boldog egyetemista vagyok Kanadában.De minek?Abból ami érdekelt már lediplomáztam.De úgy hallottam hogy kegyed is...
-Nekem a tánc az életem.Meg a tanárkodás... más nem kell.
-Dehogynem.Én tudom mi kell neked...
-Mi?-tüsszentettem.
-Papírzsepi.Amúgy meg minden olyan dolog ami E-vel kezdődik és dward-ra végződik.
-Az igaz.
-Indulhatunk?
-Persze.-Emmett könnyedén a karjaiba kapott és elsuhantunk a Cullen ház felé.Újra rámtört a jól ismert hányinger.Emmett lefékezett.
-Segítenél?-kérdeztem erőtlenül.Elfolytott egy kuncogást majd könnyen a talpamra állított.Léptem kettőt és fenékre estem.Emmett nevetni kezdett.Mintha egy medve fuldokolna... legszívesebben nevettem volna rajta de erőt vettem magamon.És hát a hányiger miatt sem tudtam volna, mert akkor biztosan kidobtam volna a taccsot... de asszem így is ki fogom.Felálltam és szédelegni kezdtem.Majdnem elestem de Em utolsó pillanatban elkapott.
-Hé csajszi.Jól vagy?
-Aha...
Emmett bevitt a házba, fel az emeletre és le egy székre.Felnéztem.Carlisle előtt ültem.Szomorkásan integettem neki, fanyar mosollyal az arcomon.A hangomban még nem voltam biztos.
-Szia-mosolygott.
-Szi...-ennyit bírtam kinyögni mert éreztem hogy a gyomortartalmam jön felfele.A kezeimet a számra tapasztottam.Kirohantam Carlisle irodájából.A folyosón majdnem nekifutottam Jaspernek.
-Balra a második ajtó.
Nem bírtam neki válaszolni csak bólintottam.Befutottam a mosdóba és kiadtam az este elfogyasztott csokimat.A fürdőszoba eléggé nagy volt, tele csillogó, új dolgokkal.Talán még egyiket sem használták... nem tudom.
-Emmett Cullen megöllek.-Arcot mostam, kicsit kiöblögettem a számat és kimentem a mosdóból.Jasper furán nézett rám.
-Valami baj van?-kérdeztem
-Eléggé... zöldnek tűnsz.
-Kösz a bókot.Ettől máris jobban vagyok.
Nyugalom öntött el.
-Na ettől vagy jobban.Szia-elköszönt egy mosoly kíséretében és lerohant a lépcsőn.Egyetlen csíkká olvadt össze.Csodás.Visszaballagtam Carlisle irodájába.Megértő, arany szemeivel aggodalmasan nézett.
-Megfáztál.-mondta
-Tudok róla.Tudnál adni valami gyógyszar... elnézést szert?Nem nagyon hiszek ezekben.Nem vagyok hippi de történt már egy-két csoda ami után megutáltam az orvosokat.Ne vedd magadra kérlek.Te jó fej vagy.-mosolyogtam.
-Semmi baj... mi az a pár dolog?
-Például mikor dilidokihoz jártam nyugtató helyett hashajtót írt fel...
-Aha.Értem.Szóval kapsz egy kis torokfertőtlenítőt-hideg keze a homlokomra tapadt-Te lázas vagy.
-Csodálkozol?Edward egész este ölelgetett-kicsit elpirultam.
-Akkor torokfertőtlenítő, lázcsillapító és egy kis antibiotikum.Pár napon belül jobban leszel, de azért tanítani ne menj.Majd betelefonálok a suliba hogy egy régi ismerősöm vagy és hozzám jöttél.-A kezembe pakolta a cuccokat.
-Köszönöm.Te annyira... jó vagy-megöleltem és tüsszentettem.-Bocs...
-Azt hiszem erre is szügséged lehet.-mondta nevetve és a kezembe nyomott egy rózsaszín kocka alakú papírzsepis dobozt.
-Köszi.Jut eszembe.Hol van Emmett?Meg akarom folytani.
-Hűűha hugi... kemény vagy.-a hangja a hátam mögül jött.Ugrottam egyet.
-Carlisle... nincs valahol egy baseball ütő?-máris a kezemben találtam egyet.Emmett fejére csaptam.Azonnal darabokra tört.Csak a nyele faradt meg, ahol fogtam.Nem baj.Legalább élveztem.
Emmett újra elővette a fulladozó medve nevetését.Ezúttal Carlisle is csatlakozott, persze ő sokkal visszafogottabban.
-Mehetünk?-Maci bácsi.
-Persze... de ugye kocsival?
-Igen.
-De ha nekem hetvennél többel mész én meggyilkollak.
-Igenis hölgyem!-haptákba vágta magát.Izomkolosszus alárendelve egy gyenge nőnek... vicces volt, nevetnem kellett.
-Most meg mi van?
-Semmi macikám.Menjünk-nevettem.