Egy kis előzetes.

<- letti, at school. :D



Drága olvasóim!

Egy "picit" késni fogok a frissel, zűrös heteim vannak,de tényleg igyekszem. Két és fél oldal már készen van! Na, most ebből kaptok egy kis előzetest, de csak mert annyira szeretlek titeket!

"A repülőn ülünk, és nekem már most hiányzik a sziget. A hőség Phoenixre emlékeztet. Hiányzik az otthonom. Végül is ott nőttem fel. Majd valamikor ellátogatok oda. Mostmár szigorúan csak este.

- Alice… - suttogom hátrafelé az ülések között. Alice komótosan mellém sétál.

- Gondolom, azt akarod kérdezni, hogy körülbelül mikor érnek ide a Denaliak.

- Pontosan.

- Egy pillanat. – lecsüccsen mellém, és behunyt szemmel hátradönti a fejét. Egy öt perce így ül, mikor kipattannak a szemei, és holtravált arccal néz rám.

- Szóval…

- Ez rosszul kezdődik.

- Otthon fognak várni.

- Oh hogy az a…

- Én is így gondolom. Szerintem kezdjetek kicsit összemelegedni Edwarddal…

- Ne is mondd. Erre még fel kellett volna készülni lélekben, szóval el is kezdem.

Alice komótosan elvonult, és én magamba zuhantam. Hogy lehettem ennyire balfék, hogy elvállaltam, hogy eljátszom Edward barátnőjét? Érthetetlen vagyok, magam számára is. Nyugalom. Nyugalom. Hogy én milyen hülye vagyok, mekkora egy hülye vagyok…

- Leülhetek? – kérdezi egy hang mellőlem. Rohadtul nincs rá szükségem, főleg most, de azért igennel válaszolok. – Baj van? – kérdezi Edward.

- Áh, nem, nincsen. Azon kívül, hogy alig három órám maradt felkészülni arra, hogy úgy tegyek, mint aki halálosan szeret téged, csókoljalak, öleljelek, és hasonló dolgok, azon kívül már csak annyi, hogy ne köpjelek szembe, amikor felém hajolsz egy csókért, mert legszívesebben azt tenném. Amúgy minden klappol, köszönöm kérdésed.

- Hát ennyire megutáltál?

- Ez eddig nem volt világos számodra?

- Azt hittem valamikor megbékélsz, és akkor mi újra…

- Ki ne ejtsd. Ez az alkalom kivételes, nem lesz több ilyen, hogy megmentem a segged attól a libától! Nagyon jól vésd az emlékezetedbe, mert miután elmentek, az lesz a minimum, hogy azt csinálod amit mondok. Megértetted?

- Ne kapd fel a vizet, nyugi Lora!

- Épp ez az! Nem tudok megnyugodni! Egyszerűen képtelenség. – egy gyenge nyugalom hullám jött a hátam mögül. – Köszi Jazz, de magamtól akarok megnyugodni, semmi külső behatás nélkül – intéztem utóbbi szavaimat újdonsült bátyuskám felé.

- Bocsi, de érzem, hogy nem tudsz, és nem is akarsz megnyugodni. Kérlek, hadd segítsek. – érzem a második, immár egy kicsit erősebb hullámot, és átadom magam a zsibbadt érzésnek, hátradöntöm a fejem, az ülésem támlájára, és behunyom a szemem. Edward a térdemre teszi a kezét.

- Te most mégis mit csinálsz? – a kérdésem morgásnak hat, pedig próbálok nyugodt hangsúlyt megütni vele.

- Nem emlékszel? Emberként ez megnyugtatott… – felhorkantam –… egy kicsit.

- Hát jó, újra hozzá kell szoknom, úgyhogy rajta.

Nem is volt rest ezt tenni, a keze egyre feljebb haladt, és én elfojtottam egy nyögést. Akármennyire utálom, ért a vágykorbácsoláshoz. A combomról lefejtette a kezét, és áttért a nyakam puszilgatására. Hiába : a vámpírmemória tökéletes, nem felejtette el, hogy hol vannak az erogén zónáim. Aztán egy pontnál megállt, és... "


Tippeket kérek, hogy vajon mi történt! A KOMMENT LIMIT MÉG MINDIG ÖT DE EZÚTTAL AZ ÉN KOMMENTJEIM NÉLKÜL! EGY EMBERT MÉG MOST IS CSAK EGYSZER VESZEK FIGYELEMBE!

Megértést köszönöm.
Cuppp.
Letti.