2010. március 28., vasárnap

Ismertem egy fiút...

Ismertem egy fiút…

Egyszer régen ismertem egy fiút… más volt, mint a többi. Mindenkit megértett, de őt soha senki… legalább is ő úgy gondolta. Nem függött senkitől, nem szólt bele semmibe. A többi csak hagyta, hadd élje a maga kis „mesevilágát”…

Egyszer régen ismertem egy fiút… más volt, mint a többi. Egy merő szenvedés volt az élete… nem értette senki, csak én… de ő erről nem tudott. Fájt neki minden levegővétel, minden érzés, minden érintés… és nem élt mesevilágban.

Ismerek egy fiút… nézem, ahogyan tönkreteszi az életét, hagyja, hogy mások a földbe tiporják, látom, ahogyan folyamatosan távozik belőle minden kedv, minden érzés, és csak egy érzéketlen kődarab marad. A „mesevilága” felemészti…

Ismerek egy fiút. Más, mint a többi. Hagyja elkallódni a tehetségét… hagyja magát szimplán létezni, és semmi maradandód letenni az emberiség asztalára, pedig jó ember lehetne… ha valaki törődne vele.

Ismerek egy fiút. Más, mint a többi. A szíve már nem ver… az arca a halálban sokkal békésebb, mint életében valaha is. Én értettem… én tudtam mit érez… de nem szóltam neki… és ez hiba volt…

Szerettem egy fiút… egy fiút, aki élhetett volna. Egy fiút, akinek szenvedésből állt az élete. Egy fiút… akiből bárki lehetett volna. Egy fiút… aki más volt, mint a többi. Egy fiút, akiben sokkal több érzelem volt, mint bárki másban…

Szerettem egy fiút… egy fiút, aki élhetett volna. Lehetett volna családja, barátai, normális élete, ha valaki szerette volna… szerethettem volna…

Sokat gondolkodtam rajta, és az életének minden változatát lejátszottam magamban. Boldog lehetett volna, ha tudja, hogy valaki szereti… ha tudja, hogy szeretem.

Szerettem egy fiút, akinek ezt már nem tudom elmondani… pedig ha lenne lehetőségem rá, megtenném… szerettem egy fiút, de meghalt… meghalt, mert szenvedett… változtathattam volna rajta, de nem tettem. Meghalt… miattam.

Ha elmondtam volna neki, amit érzek, ha mindenről tudott volna, másképp alakul az egész. Nem hal meg, és talán boldogan él… velem. De már nem tudom neki elmondani…


Egy ismerős halála ihlette az egészet. Hiányzik. Ég veled, nyugodj békében. :(

6 megjegyzés:

  1. ez egyszerűen csodálatos lett
    nagyon tetszett:)

    VálaszTörlés
  2. köszönöm :( tényleg nagyon hiányzik...
    köszi(:

    VálaszTörlés
  3. nagyon szép... a végén egy kicsit könnyeztem...

    VálaszTörlés
  4. de aranyos vagy (: köszönöm (:

    VálaszTörlés
  5. Ez tényleg gyönyörű volt, miközben olvastam folyamatosan kirázott a hideg nagyon szép lett.
    Pusz

    VálaszTörlés
  6. köszönöm szépen (:
    tényleg ennyire jó lett?
    én nem találom annak.
    de azért köszönöm.
    puszi nektek, nemsokára jön a következő novella!
    letti.

    VálaszTörlés