Mennyit ér egy élet?
Néha nem sokat.
Néha semmit.
De amikor majd' belepusztulsz a fájdalomba, akkor kezdesz el ezeken gondolkodni.
Csak egy hörcsög volt. Egy hörcsög, mégis annyira meg tudtam szeretni...
Mindig megharapott, és akkor megdorgáltam érte, de most azt kívánom, hogy bárcsak véresre harapdálná az ujjam... bármit, csak élne még...
A párja azóta nem csinál semmit, csak néz maga elé, talán már ő is felfogta, hogy nincs többé, és... hiányzik neki.
Most nem tudok mit mondani...
Nagyon fog hiányozni :'(
Talán elvesztetted az egyik hörcsögödet?Hát akkor részvétem érte!
VálaszTörléspuxy
jaj szegény!én imádom a hörcsögöket!
VálaszTörléssajnálom.
köszönöm... :)
VálaszTörlés:(
VálaszTörlés~ölel~
:( *visszaölel*
VálaszTörlés*sír*
Hellóka!
VálaszTörlésJaaaj nekem is ilyen hörcsögeim voltak. :(
Én is imádtam Őket, hihetetlen, hogy meg tud szeretni az ember egy ilyen kis állatot...
Most, ahogy a képeket néztem rengeteg emlék halmozódott fel bennem...mikor a sarokba bevackolták magukat a forgácsok közé...az egyik felkelt elkezdett rohangálni a másik meg csak nézte, aztán köré toltam a forgácsot és elkezdtem simogatni, pár perc múlva már újra aludt. :') Vagy mikor az egyik elszökött, egy hétig nem találtuk de hétvégén eltologattuk a bútorokat és az egyik két ajtós szerkény alatt volt, a szőre olyan kócos volt...aztán csak nézett fel ránk, mint aki azt mondja "Ajjaj, most lebuktam!" Mikor apu mondta, hogy meghalt azt hittem viccel de sajnos nem viccelt. :"(
Részvétem. :'(
Szia Bri!
VálaszTörlésNekem mindig a köntösöm zsebében aludtak, vagy a két vállamon. Mangó még most is itt szundikál. Az a legszomorúbb hogy a kezemben halt meg... felnézett rám, szomorú szemekkel, aztán bevackolta magát, és szép lassan elaludt. :'( annyira hiányzik az a kis dög... :'(
Tegnap a régi képeimet nézegettem, és találtam egy csomó videót róluk. Annyira kis bolondok voltak, hogy az hihetetlen. Mangó ma már csak alszik, és eszik. Néha fut két kört a kerekében, de semmi. Annyira magányos szegénykém :'(
Köszönöm hogy írtál. :)
A frissről nem tudok mit mondani. Annyi tanulnivalóm van, hogy az hihetetlen. A blogolást remélhetőleg nem fogok abbahagyni, és már csak két rész van hátra. Nem tudok többet kihozni a sztoriból, sajnálom. :(
Puszi : Letti.