2010. augusztus 12., csütörtök

Lora Swan naplója 23. fejezet

SAJNÁLOM, SAJNÁLOM, SAJNÁLOM!!! De nekem is nyár van, és ide-oda járkálok szüntelen. Ma délután dobtuk össze ezt a fejit, EVELYNNEL, akinek NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A SOK SEGÍTSÉGET, ÉS AZT HOGY ÖSZTÖKÉLT, HOGY ÍRJAK MÁR VÉGRE :D Jó olvasást, a kommentár határ ezúttal 10, mivel 41 rendszeres olvasóm van. Szóval szerintem a 10 nem egy nagy kérés. Jól esnének a visszajelzések, akár pozitív akár negatív. Köszönöm, és jó olvasást.


Három napja úton voltunk, és már nagyon unatkoztam... hol lehet már Edward??? Miközben ezen gondolkodtam a hajó szélébe kapaszkodva kémleltem az eget. Vihar közeledett. Az óceán tombolt, egyre nagyobb hullámokat előcsalogatva magából. Nagyot szusszantottam, majd visszamentem a többiekhez, de Edwardnak még mindig hűlt helye volt. Esme látta rajtam hogy aggódom, de nem szólt semmit, csak magához ölelt. Megadóan bújtam hozzá, arcomat elrejtve hajába, ám hamar visszahőköltem, mikor megláttam Edwardot, valami kis szőkével hetyegni.. Egyből dühbe gurultam. Hogy képzeli ezt? Várta volna meg, amíg vissza kimegyek, vagy nem tudom... Nagyon dühös voltam, és ezt ő is látta rajtam, de csak mosolygott. Holnapra nem lesz feje, ezt megígérhetem! Felmorultam, s undorodva figyeltem tovább tevékenységeit. Fintorba rándult arcom, mikor a lány keze hirtelen szerelmem mellkasára simult. Garantálom, hogy az a cafka is úgy jár mint Edward! Sőt! Őt még ma utoléri a végzete! Ajkaim vonallá préselődtek, miközben feléjük trappoltam. Elhomályosult tekintettel figyeltem tovább ezuttal a kiszemelt áldozatot. Edward mikor látta rajtam, hogy dühös vagyok, megdöbbent hirtelen, s elindult felém. Karon ragadott, majd kivonszolt a komp elejébe, ahol szabadon kidühönghettem magam, és friss levegőt szívhattam. Ez kellett most.
- Mégis hogy képzelted ezt? A barátnőd vagyok, vagyis, már nem, de eddig valami olyasmi voltam, vagy nem? Nálad a könnyű kaland kategóriába voltam sorolva? Hát köszönöm szépen Edward, menj a fenébe, oké? - csattantam fel, majd visszasétáltam a többiekhez. Nagyot sóhajtottam, próbáltam lenyugtatni magam, de ez sehogysem sikerült. Jasper és Alice közé telepedtem le, hátha ők le tudnak nyugtatni, de ők sem voltak valami eredményesek. Jasper a fülembe suttogott :
- Nyugalom kislány, semmi gond nem lesz! - mormolta
Aztán mint egy kisgyerekből, kirobbant belőlem a zokogás. Jasper nyakába borultam, és eláztattam a pulcsiját. Éreztem, ahogyan átalakulok az emberi önmagammá, ezáltal fázni kezdtem, Rm adta a pulcsiját, majd felém nyújtott egy doboz cigit. Mosolyogva fogadtam el, majd elmentem a komp hátuljába Alice társaságában. Idegesen próbáltam kivenni egy szál cigit a dobozából, de annyira reszkettek a kezeim, hogy sehogy sem sikerült. Így végül Alice szedett ki egyet, mire hálásan pislantottam felé. Rágyújtottam, aztán éreztem, ahogyan a nyugtató méreg lassan átjárja a tüdőmet. Jó érzés volt, szerettem dohányozni. Vámpírként nem éreztem az ízét, de nem is volt gond. Jólesett, és ez volt a fontos.
- Jobban érzed magad valamennyivel? Jó, tudom, ez hülye kérdés, de friss levegő, meg cigi... Jobban vagy Lora?-kérdezősködött Alice aggódva. Némán bólintottam, mire elmosolyodott.- Hidd el, estére már ugyanolyanok lesztek mint az elején - mosolygott jóságosan. Megrémisztett ez a mosoly. Mire készül??-tanakodtam, mikor két hideg kar kulcsolódott derekam köré
- Szia Emmett! - mosolyodtam el halványan.
- Na mizujs kicsilány? Hogy vagy?
- Ez egy buta kérdés. Te nem így érzed? - szippantottam egyet a maradék cigarettámból.
- Ez egy totálisan általános kérdés, amiben a hogyléteed felől érdeklődök. Te nem így érzed?
- Én nem így érzem. - fordultam meg hirtelen, és Emmett sötétbarna szemébe néztem. - Vadásznod kéne.
- Neked is.
Oldalra döntöttem fejem, s úgy néztem pár percig Emmettet, majd megadóan bólintottam, miszerint elmegyünk vadászni. Elnyomtam a cigimet, majd befelé vettük az irány. Emmett végig fogta a kezem, ami meglepett. Rose megint pattogni fog. Még bent sem engedte el, és a kávé-automata felé írányított. Kérdően néztem rá.
- Nem is vagyok álmos - folytottam el egy ásítást.
- De, az vagy. Úgyhogy muszáj. Amúgy nem jöhetsz velem maci vadászatra. Kész.
- Akkor egy dupla feketét, extra cukorral. Köszi... -sétáltam visszafelé díszes társaságunkhoz, majd Rose mellett foglaltam helyet.
- Nem haragszol, ugye?
- Dehogy is! - mosolygott. - Emmett Alice-el is ezt csinálta, mikor hajbakaptak Jasperrel, szóval már megszoktam. Amúgy valamennyire jobban érzed magad?
- Fogjuk rá.
Amint ezt kimondtam, Emmett is megérkezett, és kezembe nyomta a gőzőlgő löttyöt. Lehajtottam a kávét, amikor senki sem látta. Égette a torkomat, de nem zavart.
- Mehetünk csajszi?
- Hát persze! - fogadtam el felém nyújtott kezét, majd felsegített, és kiléptünk az ajtón, a hidegbe. Éppen ugrottunk volna be a vízbe, mikor egy erős kar megfogta a vállamat.
- Hova mentek? - kérdezte Edward
- Semmi közöd hozzá - szűrtem fogaim között
- Egy laza pásztorórácskát ejtünk meg a hölggyel. Ezt akartad hallani tesó? - kelt a védelmemre Emmett vigyorogva (vagy a vicsorgás jobb kifejezés?)
Edward felmordult, majd megfogta karom, s idegesen magam mellé rángatott
- Eressz el - téptem ki magam a kezei közül.
- Nem mész sehova!
- Azt hiszem ezt nem te döntöd el!
- A barátnőm vagy, tehát köteles vagy engedelmeskedni ! - Vagy úgy! Először megcsalsz, becsapsz, most meg azt szeretnéd, hogy éhen haljak? Kössz szépen! Amúgy meg már nem vagyok a barátnőd!
- Lora, kérlek...
- Menj a picsába Edward, úgy rohadtul őszintén. Az orrom előtt hetyegsz kis tizenéves lotyókkal, aztán még azt akarod hogy vigyorogva álljak melletted, és tegyek úgy, mintha mi sem történt volna. Ezt akarod, ugye? Hát erről marha gyorsan tegyél le, mert már nem vagyok a barátnőd, és megbántam hogy valaha is az voltam! És még iattad akartam öngyilkos lenni! Mekkora egy hülye vagyok, istenem!
- Mintha te nem egy kis tizenéves lotyó lennél...
Szavai megdöbbentettek. Szóval ő csak egy hülye lotyónak tart, akivel kedvére játszadozhat. Éreztem, ahogy újra elönt a szomorúság, s a régi könnycsepp nyomait, az újak váltották fel. Lekevertem neki egyet, de akkorát, hogy eldőlt.
- És még te piszkálod a szememből a szálkát, de olyan vak vagy, hogy nem veszed észre, hogy a tiedből egy gerenda lóg ki? Gratulálok Edward. Azt hiszem, itt el is felejthetjük egymást. Számomra mostantól nem létezel, halott vagy. - Emmett hátolról átölelt, majd visszavezetett a komp hátoljába, és a kezembe nyomta a cigit. nem emlékeztem hogy ő tette el. Na, ennek a vadászatnak is lőttek.
- Ne hara... - mondtam volna végig a haragudj szót, mire befogta a szám, és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Kibírom csajszi. Az a fontos, hogy te jól legyél.
Emmett hatalmas karjaiba zárt [ majd ő is rágyújtott, és ketten füstöltünk az éjszakában ], mire nekem ismét sírhatnékom támadt, de visszafolytottam..
- Engedd ki csajszi. - dörmögte, mire testem megrázkódott, és újannon sírni kezdtem.
Emmett nyugtatólag átkarolta a vállam, majd ő is kivett egy szál cigarettát és rágyújtott.
-Hé, te mit csinálsz? - somolyogtam
- Mérgezem a halott szervezetem. Na ügyes vagyok? - nyújtotta ki a nyelvét
- Igen, az! - nevettem fel végre, ma először
- Jó hogy végre nevetsz - mosolyodott el, mire arcomról lehalt a nevetés utolsó szikrája is.
Ismét eszembe jutottak a ma történtek, s újra lefele görbült a szám.
- Ajj, elszóltam magam, igaz? - állam alá nyúlt, majd feljebb emelte fejem.
- Fel tudlak vidítani valamivel?
- Fogsz nekem egy delfint? - kérdeztem vihogva, majd Emmett vetkőzni kezdett. - Hé, mit csinálsz?
- Fogok neked egy delfint.
Azzal beugrott a vízbe, majd eltűnt a mélykék tegnerben/óceánban
- Emmett! - kiabáltam utána, majd mikor láttam hogy nem reagál, én is vetkőzni kezdtem. _ Basszameg. - ugrottam egy tökéletes fejest, majd Emmettet keresgéltem a víz alatt. Egy cápával játtszadozott, amire akaratlanul is vihogni kezdtem, mire észrevett. Próbáltam felfelé evezni, ami sikertelennek bizonyult. Emmett felé integettem, mire visszaintegetett, és visszafordult Cá-Petihez. Lassan elájultam, majd megéreztem, ahogyan egy erős kar kifelé húz. Az ellenállhatatlan friss levegő megcsapott, majd megéreztem, hogy valaki a tüdőmből pumpálja ki a vizet. Köhögni kezdtem, aztán megláttam Carlisle angyali arcát, ahogyan az életemért küzd.
- Lora! annyira megijesztettél! Mi történt? - nézett rám kétségbeesett arccal
- Emmett delfint fog - vigyorodam el bután, majd magához ölelt a megnyugtató feketeség, és álomba merültem. Legközelebb mikor felkeltem egy sötétített szobában találtam magam. Csak a hold fénye szűrte át néhol a függönyt, ezzel félhomályt idézve elő. Addig kémleltem a szobát, mígnem észre nem vettem Edwardot.
- Te meg mit keresel itt? - szólaltam meg rekedtes hangon, majd éreztem, ahogyan a torkom vízért kiáltozik. Edward a kezembe nyomott egy hatalmas pohár vizet, amit két másodperc alatt elfogyasztottam.
- Ne tereld a témát, mi a francot keresel itt?
- Én csak.. - egy mély levegőt vett, majd folytatta. - Bocsánatot szeretnék kérni
Érdeklődően néztem rá. Próbáltam tartani magam, de nem ment, és hirtelen kitört belőlem az éktelen hangú röhögés. Edward értetlenül figyelt rám.
- Most mint nevetsz? - felvonta egyik szemöldökét
Mikor rájöttem, hoogy min nevetek valójában, abbahagytam, és gyilkos tekintettel meredek Edwardra.
- Lora, figyelj, én komolyan nagyon sajnálom, nem akartalak megbántani..
- Hát pedig sikerült.Megbántottál? Nagyon enyhe kifejezés. Te nemm így gondolod? Várj, kitalálom. De, így gondolod. De ez édes kevés, tudod? Lecafkáztál, lejárattál az emberek előtt, ráadásul megcsaltál. Ez nekem sok, Edward, eddig is sokat tűrtem el tőled, de többet már nem tudok, sajnálom. Ennek vége. - fordítottam el tekintetem róla, jelezve már nem kérek a sajnálkozásából.
Úgy látszik, nem értette a célzást, mert közelebb jött, leült mellém, majd maga felé fordított.
- Lora... El sem tudod hinni mennyire szeretlek. Te vagy az aki megváltoztatta az életemet, Ha te nem vagy, akkor vége mindennek. Valószínüleg öngyilkos lettem volna. De jöttél te, és mindent szépnek láttam. Tudom, ez kevés, de nagyon szeretlek. Kérlek bocsáss meg...
- Ha annyira szeretnél, nem hetyegnél minden kis jöttment cafkával - néztem keményen szemeibe.
Megrémültem attól, amit bennük láttam. Láttam a dühöt, a sajnálkozást, a szeretetet, a féltést, és persze a szerelmet. De legfőképpen magamat láttam, ahogyan kisírt szemekkel, megtörten bámulom saját magamat. Visszadőltem a párnára, és csak ennyit mondtam : Hagyjuk ezt Edward, nem megy nekünk. Ha most kimennél, azt megköszönném. " És megköszönném, ha az életemből is távoznál." gondoltam, majd a befele fordultam, ne lássa, hogyan szenvedek. Nem hallottam léptek zaját, sem ajtócsapódást. Tudtam, hogy még ugyanott áll megtörten, az ajtó előtt, ahogyan én is voltam. Elnyomott az álom, bár nem tudtam nyugodtan aludni. Az agyam a napok történéseit vetítette az emlékezetembe, és minduntalan sírni kezdtem. De miért sírok? ÉS ami a legfontosabb. Kiért sírok? Tudtam pontosan kiért. Hát hogyne tudtam volna? Viszont válaszokat a többi - magamban feltett - kérdésre nem kaptam…

Update : örülnék, hogyha nem kommentárban, névtelenül kérdezősködnétek arról, hogy mikor lesz friss, arra ott a chat. A chatbe írom le mindig, hogy mikorra várjátok a frisst, és hogy kések. Csak ennyit akartam. Pár szavas kommentárt kérek szépen, engem nagyon felvidítana :) Nektek csak pár perc, nekem viszont határtalan öröm :) Köszönöm.

4 megjegyzés:

  1. Szívesen drága. :D És asszem én is mondhatom, hogy jó lett. :D (L) Jó volt együtt írni. :D ♥

    VálaszTörlés
  2. ez nagyon jó lett
    nagyon,de nagyon tetszett
    ügyesen megírtátok
    nekem nagyon bejött
    várom a kövi részt

    VálaszTörlés
  3. Jaj, szupii lett:)
    Imádom:)
    Mondjuk fölösleges azt írnom, hogy imádom, meg nagyon jó lett, mert az összes fejit eddig tökéletesre írtad, szval az egész törit imádom:)
    Nagyon várom a kövit:)
    puszii^^

    VálaszTörlés
  4. Imádom,csajszi!
    Látom/olvasom hangulatban vagy :P Ezek aztán összevesztek,de rendesen...Remélem kibékülnek...
    Várom a folytit!
    puxy:)

    VálaszTörlés