Minden csendes. Az utcák, a játszótér, a házak... már minden csendes. A virágok szirmai lassan lehullanak, és szépségük elenyészik... minden kihalt. Az utcákon nem világítanak a barátságos, sárga fényű lámpák. A házakban már csak a magány lakik, senki más. A játszótéren a hinták leszaggatva árválkodnak. Esni kezd az eső... elmossa a fájdalmat, a bánatot, az idesöpört mocskokat... Barátságtalan a város. Érzem, ahogyan a vég egyre közelebb ér. Érzem, ahogyan hideg ujjai béklyózzák a csuklómat. Érzem, ahogyan belém mar a fájdalom.Érzem, ahogyan lehűl a levegő...
Minden csendes. Az utcák, a játszótér, a házak... már minden csendes. Már nem dördülnek lövések, nem hallani az emberek utolsó sikolyát, nem hallani már halálhörgést... a holttestek itt maradtak, csak a lelkük ment el... ők már nem lesznek soha, nyugodtak, sem békések... senki nem fogja emlegetni őket nap, nap után... a szeretteik velük haltak. A nevük lassan elfelejtődik...
Minden csendes. Az éjszakák, a nappalok, és a bánat is velük hallgat. Egy holttest mellé lépek. Kislány. A babáját szorongatja. Vajon mi volt a neve? Honnan jött? Hová tartott? Talán orvos lett volna belőle, vagy ügyvéd. Nagy kék szemeiben halálfélelem tükröződik. Ő már nem láthatja többé felkelni a napot... talán én sem érem meg a holnapot...
nem tudom, mi volt ez... csak úgy jött. de akár a Legenda Vagyok c. filmhez illene. az szól erről. vagy valami hasonló.
Huh tényleg nagyon odavág a filmhez:-)
VálaszTörlésMaga az írás amit megfogalmaztál nagyon szomorú és lehangoló,de ahogy megfogalmaztad nagyon jó teljesen magába tudott szippantani.
Nagyon tetszett mint mindíg:-)
Puszika
köszönöm :) tegnap, hogy őszinte legyek kurvára unatkoztam, és ezt tudtam megalkotni. de szerencsére barátnőm felhívott, hogy menjünk el fagyizni, szóval túléltem a délutánt xD :)
VálaszTörlésörülök, hogy tetszett :)